Zsigmond Ferenc: Orosz hatások irodalmunkban. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. XXVI. kötet 6. szám, 1945)
Turgenyev hatását nem titkolhatná el Vértesi, de nem is akarja eltitkolni, sőt egyenesen céloz reá. A grófné így szól Hamvaihoz: „Eh istenem! hát van még valami új a világon? Ez az ön szerepe sem új, ez az enyém sem. Több vagy kevesebb sikerrel majmolunk másokat, regényhősöket, regényhősnőket, halvány alakokat, kik a könyvek lapjai közé száradtak..." (A grófné éppen csak hogy nyíltan ki nem mondja: Turgenyev Tavaszi hullámok c. regényének hősét és hősnőjét utánozzuk.) Az Eltévesztett utu íjban Szűcs Dánielnénak és leányának, Erzsikének a pesti színházban a Kaméliás hölgy előadásakor kapott élményei tárgyi és hangulati párhuzamot mutatnak Turgenyev Napkelte előtt c. regényének azzal a helyével, ahol Inszarov és Heléna a velencei operaház Traviata-előadását hallgatják. Turgenyev Füstje és Vértesi Eltévesztett utalja között különbség is van. Litvinov kínos vezeklés után mégis elnyeri Tatyánát s vele a boldogságot, ellenben Hamvai jóvátehetetlenül elbukik. Turgenyev ilyen sivár megoldással is feldolgozta ugyanezt a témát több regényében (Tavaszi hullámok, Első szerelem, Nemesi fészek)• Az Eltévesztett utaknak— mint az imént zárójelben már említettük — a Tavaszi hullámokkal is lényeges érintkezési pontja van. Szóltunk már Reviczkynek arról a megjegyzéséről, mellyel megdicséri Turgenyev jól választott, kifejező regénycímeit. Vértesi Arnold is igyekszik már a címben megsejtetni az elmondandó történet reménytelen, sötét végét: A nyomorúság iskolája 1878, Öngyilkosok 1882, Páriák 1885, Mindhiába 1896. Turgenyev Füst c. regényének befejező soraiban Litvinov sokáig elnézi a vonat hosszú sávban gomolygó s aztán semmibe foszló füstjét, és az emberi élet jelképét látja benne. A borúlátó szemléletmódnak kedvelt jelképe lett a füst. Reviczky Gyula versben énekli, s ismétlődő versszakvégnek választja a szomorú tételt: Füst az élet, elenyészünk, Mint a kicsi cigaret. (A cigaretről.) Abonyi Árpádnak is van egy Füst című novellája.108 Hősébe, Áron Ferencbe titokban szerelmes egy szelíd, hallgatag, nemesszívű leány. — 109 Elbeszélések 1894. II. köt. 1—38. 1.