Zsigmond Ferenc: Orosz hatások irodalmunkban. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. XXVI. kötet 6. szám, 1945)
ládi kis ház, mögöttük baromfióllal, gémeskúttal, burgonyaföldecskével. Az Azovi-tenger olyan, minta Balaton, nemcsak a víz, hanem a partmenti falvak is; a házak teteje, építési módja, berendezése a dunántúli magyar parasztházakéhoz hasonlít. Gorogyec közelében látta a Volgát, homokszigeteivel, vadmadaraktól népes berkeivel; ilyen lehetett a Tisza Petőfi korában . .. Illyés Gyulára csak az emberlakta, kulturált rónaság s a hajózható folyamok vidékei hatottak vonzóan, hazájára emlékeztetően; a lakatlan, terméketlen orosz pusztákra borzongva gondol vissza: a sztyeppe az maga a halál. Van azonban olyan író-honfitársunk is, aki meg éppen a puszták végtelen magánosságában látja azt az európai táji különlegességet, amely egymás testvéreivé avatja a magyar Nagy-Alföldet és az orosz síkságot, s kihat a rajtuk lakó emberek lelkiségére is. Justh Zsigmond Párizsban főként puszta-imádatáról híresedett el. A puszta könyve (1891) c. alföldi tárgyú rajzkötetét francia nyelven is kiadta (1892), s különösen összebarátkozott a Párizsban lakó orosz művészekkel, mint akik szintén a „puszták fiai". Az idegen határoktól való messzeség, köröskörül pusztákkal való elszigeteltség mintegy a faji és nemzeti gyökeres jellem egyik feltétele, orosz és magyar vonatkozásban egyaránt. Az orosz cári birodalom hivatalos fővárosa Szentpétervár, de az oroszság lelkétől lelkezett székhely és középpont akkor is Moszkva volt. így válik érthetővé Herczeg Ferenc metaforája, aki — ha csak feltételhez kötötten is — Debrecent „magyar Moszkvá"-nak nevezi oroszországi útjáról szóló emlékezésében. És így érthető, hogy e metafora kiérdemlése terén Debrecennek mindjárt akad méltó versenytársa is, a másik alföldi, pusztaközépi nagy magyar város: Szeged. Ady Endre írja: Tömörkény Istvánnak „az irodalmi regionalizmust vetettem valamikor a szemére . .. Szeged sajtója akkor találta ki, hogy Budapest kozmopolisszal szemben Szeged a magyar Moszkva, s Nagyváradot pláne lekicsinyelte".4 Báró Mednyánszky László festőművészről feljegyzi ifj. Hegedűs Sándor, hogy noha trencsénmegyei születésű volt, mégis „egyedül az Illyés Gyula, Oroszország. Év n. 170., 145., 220., 153. 1. 3 Justh Zsigmond naplója (1941) 36., 142. 1. 3 A gótikus ház 178. 1. 3 Nyugat 1917. I. 849. 1.