Eger, 1864 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1864-01-14 / 2. szám
10 ság részéről már egy 100,352 □ ölnyi területen mintegy 20 millió mázsa kőszenet tartalmazó vájnatelek bírói szemléje és becslése eszközöltetett, mely bányavagyon „Gráborvájnatelek“ név alatt a budai bányabiróságnál levő bányatelekkönyvbe bejegyeztetvén, ezáltal adásvevés vagy hitel tárgya jön. Ezen bírói becslés és telekkönyvi bekeblezésnek czélja mindenekelőtt: a kőszént nagyobb mennyiségben fogyasztó vállalatok, p. o. vasutak és gyárak birtokosait, — kiknek vállalatai a tüzelőanyag olcsóságára vannak fektetve, — meggyőzni arról, hogy azon bányabirtokosok, kik nekik tüzelőanyag szolgáltatására ajánlatokat tettek, valóban képesek is azt, a vállalat tartamára kellő mennyiségben szolgáltatni, mert puszta szóra és hírre senki sem fog ilyen iparvállalatba bocsátkozni, míg ellenben a bányatelekkönyv megtekintésével megelégszik. Hasonló várnatelkek adományozása és becslése fog nemsokára a baktai és szarvaskői határokban is történni, mihelyt a szükséges előmunkálatok befejeztetnek. Eger környékét a természet igen gazdagon ellátta kőszénnel, s nagy félreismerése volna ez adomány becsének, ha kiaknázni s hasznunkra fordítani elmulasztanók. A kőszéntelepek és erdők rendeltetését egybevetve, könnyen meggyőződhetünk, miszerint népgazdászati szempontból nagyfontosságu, hogy az erdők kiméhessenek, s azok használatánál tekintettel legyünk azon fára, mely nemcsak tüzelésre, de épitésre, bútorok s különféle eszközök és szerszámok készítésére is fordítható; mig ellenben a kőszén a fát csak részben, t. i. mint tüzelőanyagot pótolhatja, annak egyéb rendeltetésére alkalmas nem lévén. Minél több gondot forditunk azért az épület-és szerszámfa termelésére és feldolgozására, annál több tért nyitunk a népélet nyereséges tevékenységének. Egyenlő erdőmennyiség mellett pedig több fa fordítható feldolgozásra, ha alsóbb rendeltetésében más anyag által pótoltatik. Napjainkban a feldolgozható fa hiánya mind érezhetőbbé válik, s ha e hiány közelről nem fedezhető, a fát távol vidékekről kell szállítani, az ily szállítás költséges volta pedig felrugtatja azon termékek árát, melyeknél a fa alkalmazandó, s a versenyt megnehezíti. (Vége követk.) Az északamerikai Egyesült államok testvérharcza. (Vége). Mi az Unio-államok belállapotát illeti, azt egy Cincinnatiból érkezett s a „Bayerische Zeitung “-ban közzétett levél így rajzolja: A harcz következményei és iszonyai súlyosan nehezednek mind a két félre, Tennessee állam például annyira el van pusztítva a polgárháború következtében, hogy innét a lakosok majd tökéletesen kiköltöztek. A férfiak a csatatereken alusszák a halál álmát, a a szolgák visszanyerték szabadságukat, a nők és gyermekek távolabb eső és békésebb tájakra vándoroltak. Az elhagyott lakokat vad és más csúszó-mászó állatok foglalják el. És míg itt ezek történnek, a new-yorki lapok telve vannak az oroszok tiszteletére adott fényes tánczvigalmak elbeszélésével; az ott kifejtett fényűzés meglepő ellentétben áll a háború által előidézett nyomorral.“ És ki tudja, hol fog végződni e nyomor? A tábornokok kinevezésében különös modor vétetett fel. Polgári hivatalnokokra bizatnak a fővezérségek, kik nemcsak hogy a hadi tacticához mit sem értenek, de azt sem tudják, hogyan kell a fegyvert tartani. Ezek a harczban eszközt látnak a meggazdagodásra, s így sem képességük, sem érdekök nem hagyja reménylenünk a testvérölő harcz közel befejezését. Ide járul még az is, hogy némely lelketlen nyerészkedők az egyenetlenség szításán működnek, a háború az ő jövedelmeik forrása, s igy mindent elkövetnek, hogy a kormányt és katonaságot mentül tovább csalhassák és zsarolhassák. Ily szomorú a látvány, ily gyászosak az eredmények, melyeket az amerikai háború előidéz. Csupán egy van, min az ember szeme ezen iszonyatosságok között édes megelégedéssel nyugszik meg: az irgalmas nénikék, Paulai sz. Vinczének eme csodálandó leányai. Ezek, írja egy franczia lap, mint a béke angyalai jelennek meg a csatatereken, meleg részvét mellett kötözik be a megsebesült katona sebeit, s a gyengéd kezekből vett keserü gyógyszert a beteg csaknem édesnek találja; a legdurvább is elérzékenyül önzetlen gondosságuk felett, ők fogják fel a haldoklók utolsó sóhaját, ők veszik át tőlök, s ők juttatják távollevő szeretteikhez az utolsó üzenetet vagy valamely emléket. Az amerikai lapok nem győzik őket eléggé dicsérni; egész terjedelmükben közlik az elérzékenyitő leveleket, melyekben a katonák hozzájuk tartozóikat ezen angyalok (mint őket nevezik) önfeláldozásáról és szolgálatkészségéről tudósítják. Egy antikatholikus lap, a ,,L’ Ouest,“ igy ír róluk: „Az irgalmas néne mindenütt és minden időben ott van. Midőn a hadi működésekben szünet áll elő, s a katona sátorában várja a parancsot az indulásra, ő a kórházakban foglalkozik; szeretettel közeledik a sebesült vagy beteg ágyához, s gyengéd anyai szavaival s minden tőle telhető módon enyhíteni igyekszik fájdalmát. A csata ideje alatt az irgalmas néne nincs távol, ő is a hadsereg között van, és pedig mindenütt, hol szolgálata igénybe vétetik ; még akkor is, midőn hullanak körülre a golyók, félelem nélkül siet a helyre, hol szükség van rá, szíve nem ismer félelmet, minden gondja szent hivatása betöltésére irányul. Áldja meg az Isten őket, s mindazokat, kik hozzájuk hasonlítanak.“ Képzelhetni a katona megindulását, ki a csatatéren mindenkitől elhagyatva, vagy a kórházban fájdalmával küzdve, közeledni látja maga felé az áldott teremtést, ki itt nála az anya vagy testvér helyét pótolja. De nemcsak ezek által áldatnak ők, maguk a legelfogultabbak is hálaérzettel és tisztelettel viseltetnek irántok. Mindenki érzi fensőségét, mindenki meghajlik ennyi önfeláldozás előtt s csodálattal telik el azon vallás iránt, mely ily felebaráti szeretet s ily áldozatkészséget képes a gyengéd női kebelben teremteni. Ennyit a dolgok jelen állását illetőleg. Mit hoz a jövő ki tudná megmondani? Eger város főorvosának hivatalos jelentése 1863. évről. I. Eger városának helyreirati viszonyait — bár azok általában ismeretesek — röviden ismételni annyiban nem lesz fölösleges, mennyiben az ez évi szokatlan szárazság okait fürkészve, figyelem nélkül hagyni nem lehet. Fekszik Eger városa Heves és Külső-Szolnok törv. egyesült megyék északkeleti, Borsod megyével határos szélén, a földirati hosszaság 18 ° 2'36"; és a földirati szélesség 47 ° 54' 6" alatt, helyszíni magassága a tenger fölött 570 bécsi láb. Fekvése kies völgyben van, melynek láthatárát mintegy 7/s-ban a Mátra hegylánczolatnak többnyire délnyugatról északkelet felé futó ágai, mészképletü hegyek és halmok környezik, s melyek a várost főleg az