Eger, 1864 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1864-08-04 / 31. szám
31. szám. II. évfolyam. Hirdetésekért minden halálozott sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 ki fizettetik. Előfizetéseket elfogad EGERBEN a szerkesztőség (újváros, rózsa-utcza 800. szám), — a kiadó-hivatal (Szent-János-utcza Violet Otto könyvkereskedése); az érseki lyceumi nyomda irodája, — Jentsch Potlieb könyvkereskedése; — MISKOLCZON Fraenkl Bernát könyvkereskedése; — GYÖNGYÖSÖN P oplan Ede könyvkereskedése, — és minden cs. kir. postahivatal. Augustus 4-én 1864. Szemlélődés hazánk bűnvádi statistikája felett. (Vége.) A politikai tanulmányokkal foglalkozók előtt mindenkor nagy fontossággal birt azon kérdés elhatározása: várjon a házasélet s a családi kötelék bir-e átalában visszatartóztató befolyással a bűnös cselekvényekre ? és ha bir, vájjon mily viszony létezik a családos állapotban élő férfi és nő, gyermekes és gyermektelen személyek között ? — A házas állapotnak a bűntényektőli ilyes megóvó hatása föltételeztetik a közvéleményben, minthogy gyakran tapasztaljuk, hogy sok aggódó szülő kicsapongó fiát siet minél előbb megházasítani azon reményben, hogy majd a családias élet és házi gondok visszatartandják a bűnös merényektől. Azonban a statistikai kimutatások nem igazolják ezen föltevést, minthogy az elmarasztalt bűntetteseknek rendesen fele, vagy majdnem fele házas állapotú: igy 1857-ben 51,4%, és 1860-ban 48% jut a házas elítéltekre , míg az összes lakosságnak nem sokkal több egy harmadánál, azaz 36 — 37%-él házassági viszonyban, mihez ha az özvegy állapotú elítélteknek 3,« százalékát is hozzá számítjuk, akkor ezeknek összege jóval fölülmúlja a nőtlenek és hajadonokét. Mely meglepő eredmény talán a honunkban divatozó korai házasságoknak, és azon körülménynek is tulajdonítható, hogy sok ifjú házas nem alakít azonnal külön háztartást, hanem jó ideig a szülői háznál folytatja gond nélküli, s gyakran kicsapongó legénykori életmódját. A nőkre nézve mégis látszik a házaséletnek bűnmentő befolyása, minthogy a bűnvádi lajstromokban a férjezett nők jóval kisebb arányban szerepelnek mint a nős férfiak, míg ellenben az özvegy nők számaránya ismét túlhaladja az özvegy férfiakét. Ez igen természetes, hogy a férj oltalmas uralma alatt élő nő sokkal kevesebb ingert s alkalmat talál bűntettekre vetemedni, mint a magára hagyatott s gyakran nyomorral küzdő özvegynő; míg az önállóbb férjet sokkal kevésbbé korlátozza a házasság köteléke, s a mennyiben a házasságok nagy része korunkban ritkán nyújt boldogító megelégedést, talán az ebből származott boszús ingerültség sodorja gyakran a férfit a bűnpálya felé. Hanem a szülői érzet mégis nagy befolyással látszik bírni a bűnös cselekvénytőli tartózkodásra, amennyiben az arányszámok állandóan kisebbek a gyermekekkel bird, mint a gyermektelen elítélteknél: igy 1859-ben 44,3% gyermekes, 55,;% gyermektelen, 1860-ban pedig 42,3% gyermekes, 57,7% gyermektelen egyén ítéltetett el bűnös cselekvények miatt. Különösen az anyákra nézve mutatkozik a gyermekek iránti szeretet hathatós óvó erővel a bűnös merények ellen: igy 1859-ben az elitéltek 44,9%-a gyermekes férfi, 39,7%-a gyermekes nő, míg ugyanazon évben 55,1% gyermektelen férfi, és 60,7% gyermektelen nő volt. Majdnem hasonló számviszonyok mutatkoznak a többi években is. Hogy a bűntettesek kisebb vagy nagyobb töredéke mily fokán áll a szellemi műveltségnek? szinte igen fontos kérdés minden gondolkozó honpolgár előtt. Csakhogy igen nehéz biztos mérvet találni a műveltség fokának meghatározására; azért leginkább az szokott mérvűt fölvétetni, hogy a bűntettes mennyi képességgel bír az írás és olvasásban, mivel ebből lehet következtetni az egyén iskolázására, mely a nép művelődésének főeszköze. Az arány e tekintetben átalában megnyugtató, minthogy 1860-ik évben 10,533 elitélt bűntettes közül 7516 egyén, vagyis 71,3% sem írni, sem olvasni nem tudott; 486 egyén, vagyis, 4,e% csak olvasni tudott; 2439 egyén, vagyis 23 2% írni olvasni képes volt; és csak 92 egyén, vagyis 0,9% birt magasabb képzettséggel. Amennyiben tehát az összes elítélteknek majdnem 3/4 írni s olvasni képtelen, és nem egészen y4 birt ezen képességgel, annyiban örvendetes az iskolai nevelésnek üdvös befolyása a közerkölcsiségre, hanem az nem igen örvendetes hogy az irni s olvasni képtelenek számaránya folytonosan növekedik az elítéltek között: igy például 1855-ben 65% volt ily képtelen, ezen arányszám folytonosan növekedvén 1859- ben már 72,9%; 1860-ban pedig 71,3% volt; minthogy az úgyis nagy számmal képviselt ifjabb bűntettesek az utóbbi 15 év alatt növekedtek fel, kellene hinnünk, hogy azon nagy buzgalom, mely azalatt a népiskolák szaporítására s jobb berendezésére fordittatott, lejebb fogja szállítani a tanulatlan bűntettesek számarányát, s íme a hivatalos kimutatásokból ellenkező tűnik ki! A vagyoni állapotra nézve tapasztaljuk,hogy a vagyonosok számaránya évről évre fogy, a vagyontalanoké pedig gyarapodik a bűnlajstromokon, ugyanis 1859-ben az elítéltek között egészen vagyontalanok 70% ; módosabbak 27,9% ; vagyonosak 2,1% ; 1860-ban pedig vagyontalanok 78,7% ; módosabbak 20,8% ; és vagyonosak 0,5%. Ezen számadatokból látható, hogy a fölvett hat év alatt az egészen vagyontalanok arányszáma több mint 8 százalékkal gyarapodott, míg a vagyonosabbaké 7 száztalival fogyott. Nem is lehet tagadni, hogy a vagyontalan állapot, a proletariátus, szapora szülőanyja a bűntényeknek , de amennyiben gyarapodónak mutatkozik az elítéltek között a vagyontalanok száma, kérdés váljon a vagyonosak számának ez általi apadását a jobbmódúak erkölcsi javulásának kell-e tulajdonitanunk ? vagy talán ez a mindinkább érezhető közelszegényedésnek eredménye? A kereset és foglalkozás neme kétségen kivül nagy befolyással bir az egyének hajlamára s erkölcsére, s