Eger, 1865 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1865-02-23 / 8. szám

8 szám. Február 23-án 1865. III. évfolyam. Előfizetési dij: Egész évre . . 5 ft — kr Félévre 2„ 50 „ Negyedévre . . fi„ 90 „ Egy hónapra 44 „ Hetilap, megjelenik minden csütörtökim. Hirdetésekért minden halálozott sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 kr fizettetik. Kiadó-Mvata l; a lycensili nyomda. Előfizetéseket elfogad .* a szerkesztőség (Husii ház, 803. szám), — Violet Otto és Jentsch O könyvkereskedésük; s minden cs. kir. postahivatal. Az egri magyar szabóczéh 1455-ik évben. II. Múlt szántunk röviden előadta a czéhek történeti kifejlését, egyszersmind lény oldalaikat, hatásukat a múltban kiemelte. Ma bemutatjuk azon kiváltságlevelet, melylyel Hedervári László, püspök a városunkban és az „egri völgyben“ lakott szabók s posztónyirók egységes czéhét 1455-ben engedélyezte és megállapította: „Mi Hederváry László, Isten és az apostoli szék kegyelméből az egri egyház püspöke, emlékezetbe ajánljuk, jelen levelünk folytán tudtára adván mindenkinek, kiket illet, hogy mi mind Eger városunk ősi s helybenhagyott szokásait és törvényeit megvizsgálván, mind tekintetbe vévén, amint illik és kell, azon dicséretre méltó szorgalmakat, munkákat, gondoskodást s körültekintéseket, melyeket nemcsak a mi városunkban, hanem annak egész völgyében is tartózkodó szabómesterek egyeteme nekünk és a mi udvarunknak, alkalmas s kellő időben szüntelen tett, és jelenleg is tesz ; — akarván rajtok a mi bőségünk kebeléből némely kegy s kiváltsággal segíteni, melyeket bírva hogy ők mind több tisztesség, haszon s előnynek örvendhessenek, mind pedig a régi szabadságokat s kegyes engedvényeket is békén élvezhessék, — határozzuk és rendeljük. Hogy az ő egyetemük egy egységes társulatba álljon, és a szabómesterek egyeteme évenkint két dékánt, válasszon, kiknek őrködése alatt a társulat kellő gondviseléssel igazgattassék és kormányoztassék. Akarjuk pedig, hogy ezen egységes társulaton kívül létező külső falusi szabók bárhol s mely időben a dékánok s bizonyos mesterek akaratja nélkül, sem heti s országos vásárokon, de még csak a káptalani urak házaiban sem, ruhát varrni, posztót verni vagy nyírni ne merészeljenek. Ha kik a birtokosabb urak közöl saját szabót akarnak tartani, ennek csak az ur s hozzátartozói részére szabad dolgoznia, és idegen munkákat ne vállaljon. E mellett ha valamely szabó vagy posztónyiró az itteni dékánság alatt mester akar lenni, előbb a mi udvarunk birájának egy fertőző), az akkori folyó pénz szerint, szintén magának az egyetemnek foglalóul két pint bort, egy csirkét, egy pecsenyét; végre ezen társulat öregbítésére két aranyforintot, négy iont viaszt, a közönségnek egy ebédet; nemkülönben mind a két dékánnak egy-egy keztyüt ajándékba adni tartozik és köteles. Úrnapkor a szent körmenet ünnepélyén egyetemesen jelen legyenek, középsorban, mely hely őket illeti, tisztességesen menvén. Minden következő év ezen ünnepén lelkészüknek egy aranyforintot fizessenek, ki a mesterekkel együtt azon nap ebéddel megvendégeltessék, vagy maga helyett más választott papot küldjön. A fentebb említett összegyűjtendő pénzből pedig magával a plébános vagy az ő káplánja által minden hétfőn a megholtakért egy nagy misét mondassanak. Ha valaki a mesterek közöl másoknak posztóját vagy ruháját varráskor elrontaná, vagy mellőzvén a becsületet, csalást követne el, az e módon vétő felett magok a mesterek mondjanak törvényt s nem más. Más peres és vádügyekben pedig a mi udvari biránk ítélje őket; ki egyszersmind magokat a mestereket az említett jogok, szokások és rendeletekben helyettünk és nevünkben védeni, pártolni és oltalmazni köteles és tartozzék. Egyébiránt, ha bármikor a mi fönséges urunk, a király, vagy a királyné ide jőni találna, akkor a király vagy királyné ő felségeik lovászmestereinek a mesterek egyeteme egy pár nadrágot **) adni s kiszolgáltatni köteleztelek. Mely dolognak bizonyitványaul s örök megerősítésére jelen kiváltságos levelünket függő pecsétünk védelme alatt az emlitett mestereknek kiadni elhatároztuk .... Kelt Egerben, Urnapján, 1455-ik esztendőben.“ Ezen okmányt később több nagynevű egri püspök is, u. m. Bakács Tamás 1495, — Várday Pál .1524, — Oláh Miklós 1550, — Fenesy György ]695-ben sat. megerősítették, és a körülmények szerint, vagy nagyobb városok példájára bővitették. Figyelemre méltónak véltük a Várday Pál által kiadott parlamentet különösen kiemelni, mert ebben mind az „Egri völgy“ nevezet alatt foglalt birtokok egyenkint felemlítve, és a czéknek területi köre is meghatározva van, mind pedig oly újabb czikkek foglaltatnak, melyek akkor Magyarország nagyobb városaiban a czéheknél divatban voltak. Az emlitett oklevél eleje ekkép szól: „Mi Várday Pál sat. Emlékezetébe ajánljuk, jelen levelünk folytán tudtára adván mindenkinek, kiket illet, hogy a mi Egerváro *) Egy markának negyedrésze. (1 magyar forint.) A viertel német szóból származott. L. erre az 1351-ik évi 7 ik torvenyczikket. **) Bármily furcsának tessék is előttünk e pont, de ez akkor törvényes szokás volt. Zsigmondnak II. decretuma (13. czikk 3 §) 1405-ben rendeli: „Magistro verő agasonmn civitates, per quas nostram, seu reginalem Majestatem transire contigerit, illius civitatis artifices, cujuslibet generis ; ut puta; omnes pellifices unum pelliceum, et omnes fraenatoves unum fraenum, et sic de singulis, unavice duntaxat in anno, quandocunque Nos inde transiie contigerit, dare et administrare teneantur.“