Eger, 1865 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1865-10-19 / 42. szám

42. szám. Október 19-én 1865. 111. évfolyam. Előfizetési díj: Egész évre . . 511.— kr. Félévre ... ‘1 „ 50 ., Negyedévre . . 1 ., 30 ., Egy hónapra . — 44 „ Politikai s vegyes tartalom hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Hirdetésekért minden halálozott sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 ki fizettetik. Kiadó­ hivatal: a lyceumi nyomda, k­­ifizetéseket elfogad: a szerkesztőség (Busti-ház, 803. szám), — Violet Otto és Jent­sch O könyvkereskedésük; s minden cs. kir. postahivatal. Eger, október hó 18-án. A magyar kormány által a megyékbe kinevezett né­mely főispánok és főispáni­ helytartók irányában, az ellen­szenv bizalmatlansági szavazatokban nyilatkozik. Mi ezen nem ütközünk meg. Az alkotmányos életnek természetes következményei azok, és nem volt még kormány a vilá­gon, mely a politikai pártok mindegyikét, kinevezései ál­tal valaha kielégítette volna. Ily csoda tényt, a múlt­kor­nak tisztújítószéket sem volnának képesek felmutatni, a­mely alkalmakkor, a közvélemény ugyancsak erősen nyi­latkozott. A politikai pártok mindig saját embereiket tol­ják az előtérbe, és tolják még akkor is, ha azok hibáit és gyarlóságait jól ismerik. Kinevezik, alkalmazzák és meg­választják azokat, mert minden körülmények között szá­molnak rájuk. És ha a pártok valamelyike, más elvű és irányú emberek által esetleg a kürdtérről letolatik, a re­­criminatiok zápora megered ilyenkor, mindent felkutatnak és elmondanak, a­mit az ellenfél discreditirozására tehet­nek, a sajtó és a társadalmi élet heves hullámzásba jő, és a mozgalom tart mindaddig, a­míg a lenyomott fél nem jut uralomra. Így volt ez minden időben, e párttaktika egykorú a szabad népek alkotmányos életével . . . Megyehatósági alkotmányunk ezen szabadság gya­korlatára széles mezőt nyitott minden időben. De azon kormány, mely egy szabad nép sorsát intézi, a magas fel­adatot, mely neki szemben e körülményekkel jutott, csak úgy és akkor oldja meg, ha nem tekint aggályosan az alulról jött e nemű felszólalásokra, ha kinevezéseit szabad belátása szerint teszi, ha bizalmát biró férfiakat helyez be a főispáni székekbe: —­ habár a kinevezések nem talál­nak is a pártoknál általános helyeslésre. Czélzatainak tisz­taságában elég ereje van úgyis, az e nemű elszigetelt bi­zalmatlansági nyilatkozatokra nagy súlyt nem fektetni. Igaz ugyan, hogy a bizalom igen gyöngéd érzete az emberi kebelnek, melyet főleg a magán­életben erőtetni nem lehet.­­ Azonban más tekintetek alá jő akkor, ha az a kormány képviselőjétől tagadtatik meg, mert ez esetben mindazok, kiket a közügyek érdekelnek, nemcsak jogosítva, de kötelezve is vannak megkérdezni: vajjon a bizalmatlanság indokolt-e? A hazai közvélemény a Majláth-Sennyei kormánynak osztatlan bizalmat szavaz. És méltán. Mert a magyar kor­mány actiója, melylyel föllépett, közjogi kérdéseinkre meg­nyugtató és jótékony hatást gyakorol, sőt ez elvek hatá­sának végső gyűrűzete a többi európai nemzetek jogi ál­lására is szilárditó befolyással van. A napóleoni poli­tika a nemzetek históriai joga és állásának ellenlábasa. Mióta az inauguráltatott Európában, a nemzetek legitim követelései, a kötött szerződések szentsége és biztossága, a nemzetközi határozmányok és megállapodással kijelölt birodalmak határai, régi biztonságukat elvesztették. És mi mindig csodálkoztunk azon nem magyar szabású politikai észjáráson, mely még a lengyel nemzet cserbenhagyása, Nizza és Savoyának Francziaországba való bekeblezése után is a napóleoni politikában bizhatott. E politikai irány mely nincs tekintettel a nemzetek históriai jogaira,mely a jog és legitimitás helyére az erőszakot és a szemérmetlen önzést állítja föl, már­is át kezdé hatni az európai conservativ irányú kormányokat is, melynek végső következ­ményéül a gyengébb nemzetek elnyomását fogtuk volna szemlélni. — Poroszország, utóbbi tetteiben, e politikai irányba látszik sodortatni, — a re­­gnorum sacra fames kedvéért a legitimitás elveit, a melyek alatt harczolt eddig, lassankint abbahagyván. A magyar kormány e politikai epidémia terjedésének ellenszeréül ad­hatta ki program apát, melylyel a birodalom alkotmányának kérdését és különösen Magyarországot a históriai bázisra vezeti vissza. A külföldi sajtó fölismerte annak horderejét, és igazságot szolgáltatott a magyar kormányférfiaknak. A hanyatlásnak indult legitimitás, az európai nemzetek históriai joga újabb erőt nyert a fellépés által, és a nem­zet-családok keblében a békének egy hatalmas biztosítéka szereztetett meg az által. Mi is magyarok, mondhatjuk, hogy szerencsésebb előjelek között még nem kezdemé­nyeztetek hazai közjogi kérdéseinknek megoldása. Hogy azonban e remények beteljesedjenek, a nemzetnek a ma­gyar kormányférfiakkal öszhangzatosan kell működni, mindezen üdvös kezdeményezésnek gyökeret kell verni a hazában, a béke és egyetértés plántájának sarjadzani kell, hogy gyümölcsöt hozzon, mi csak béke ölében tör­ténhetik meg. Ezen lelki békének helyreállítása tehát je­lenleg a legfőbb czél, ennek szempontjából kell minden egyebet — még a főispáni kinevezéseket is tekintenünk. Ha valami, úgy e nagy kormányczél az, mely áldozato­kat érdemel, — különösen a széthúzó vélemények és né­zetek azon önmegtagadását, mely az önmérsékeltség ha­zafias erényének neveztetik. Végre is, nem az egyes kine­vezések minőségétől függ átalakulásunk szerencsés fej­leménye. Többiben nyílt titok az, hogy a Majláth-Sennyei kor­mány csak a megelőzött személyes értekezés után az ille­tőkkel, tette az ismert és általában szerencséseknek mond­ható főispáni kinevezéseket. És mert találtattak tiszteletre­méltó egyéniségek, kik politikai nézeteikkel összeférhetlen­­nek hitték még ma is, közszolgálatot vállalni, vajjon tehet­­ő ez ellen a kormány? e vonakodás következményeit a kormánynak fogjuk-e betudni? Még egy tekintetet kell itt megérintenünk. Ősi jel­

Next