Eger, 1866 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1866-11-22 / 47. szám

November 22-én 1866 IV. évfolyam. Előfizetési dij: Egész évre . . 5 ft - kr Félévre . . Negyedévre . . 2 „ 50 „ . I ., 30 „ Egy hónapra . — 44 Hirdetésekért minden halálozott sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 kr fizettetik. m . ■ jí'iV.K í i.".'V': Kiadóhivatal: a lyceumi nyomda. Kitsiiseket elfogad a szerkesztőség ( Széchenyi-utcza 26. sz.) — Jentsch G.. könyvkereskedése s minden c.s. kir. postahivatal, 47. szám. EGER. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. A magyar országgyűlés múlt hétfőn megnyittatott. A felsőház ülését az elnök, Lentyei b. tárnok önmaga 3,12 órakor rövid beszéddel nyitotta meg, s jelenté a háznak egy kir. leirat érkezését, mely alkotmányos szokás szerint előbb az alsóháznak küldetett át felolvasásra. Gr. Cziráky János indítványoza, hogy császárné Ő Felségének legm. névnapja alkalmából a ház küldje meg szerencsekivánatait, mely inditvány zajos éljenzés közt elfogadtatván, elnök az ülést rövid időre felfüggeszté. Az alsóház ülését, nagyszámú képviselők jelenlétében, Szentiványi elnök f4l órakor nyitotta meg; beszédében megemlékezett a ház elhunyt tagjairól, Klauzál, b. Löwenthal, Budai Lőrincz és Szemző Nándor képviselőkről, s jelenté, hogy gr. Pálffy István és b. Nikolics letették megbízatásukat. Ezután figyelmezteti a házat a császárné 0 Felsége névnapjára; azt hiszi, hogy az egész ház értelmét fejezi ki, midőn a képviselőház nevében hosszú életet és boldogságot kivan 0 Felségének , mely szivböl jött óhajtást a ház lelkesült éljennel viszonzott. Erre felolvastatik az időközben átküldött, következő legfelsőbb királyi leirat: Mi Első Ferencz József, Isten kegyelméből ausztriai császár, Magyar-, Cseh-, Halics- és Lodomér országok apostoli — úgy Illyria stb. királya, Ausztria főherczege stb. Ha Magyarországunk, s az ahhoz kapcsolt részek zászlósainak , egyházi és világi főrendeinek és képviselőinek, kik az Általunk 1865. évi karácsony hó 10-dik napjára Pest szabad kir. városunkba összehívott országgyűlésen egybegyülvék, üdvöt és kegyelmünket! - Kedvelt Híveink! Az isteni Gondviselés és Népeink hi ragaszkodása iránt meg nem ingatott bizalommal veszszük fel az országgyűlési értekezések fonalát, melyeknek kiindulási pontját trónbeszédünkben körvonalaztuk, s melyeknek magasztos és Előttünk változatlan czélját a birodalom egyes részei közötti kapcsolatnak alkotmányos rendezése és kedvelt Magyarországunk közjogi önállásának mielőbbi helyreállítása képezi. A hadjáratnak déli seregünk és hajóhadunk fényes diadalai által ki nem egyenlíthetett kedvezőtlen fordulata meghiusitá ama reményeket, melyeket az Ellenünk szövetkezett hatalmak túlnyomó erejének ellenére is ügyünk szentségébe és hősies kitartásban törhetlen hadseregeink vitézségébe fektettünk. A balsors csapásaival szemben, miknek helyreütése egyedül Népeink feláldozó készségének, szellemi és anyagi erejének végső megfeszítésével lett vala eszközölhető, nem késtünk, habár súlyos feltételek alatt, visszaadni néktek a béke áldásait, miket számukra biztosítani, atyai szivünk leggyengédebb, uralkodói tisztünk legfőbb kötelmeihez soroztuk mindenkoron. A múltnak viszontagságai s a változott nemzetközi viszonyok iránti tekintetek immár még inkább és valóban elutasithatlanul követelik, hogy a birodalom beszervezésének függőben lej vő ügyét azon alapon, melyet Népeink alkotmányos jogai és érzületének Általunk őszintén óhajtott kielégítési czéljából kijelöltünk, Tőlünk telhetőleg siettessük. Már a f. é. Szent-István hava 24-dik napján kelt királyi leiratunkban méltányoltuk volt ama munkásságot, melylyel kedvelt Magyarországunk országosan egybegyült Főrendei és Képviselői fejedelmi czélzatainkat elsajátítva a közös feladat reájuk eső részének megoldásához járulni akartak. Annál inkább kelle sajnálnunk, hogy ép azon időpontban valánk kényszerülve elnapolni a magyar országgyűlést, midőn e munkásság a képviselők közösügyi bizottságának előkészítő tárgyalásai folytán oly javaslatot eredményezett, melynek kiindulása és végirányzata felett Mi — dacára annak, hogy az még a nyilvános megvitatás és országgyűlési megállapodás törvényes fokozatain át nem haladt — elismerésünket ezúttal már előlegesen kijelenteni nem tartózkodunk, mert hivatásunkban fekvőnek hisszük, éber figyelemmel kisérni az ellentétes irányzatok kiegyeztetése körüli mindazon mozzanatokat, miknek fejlesztése a végfeladat mielőbbi jogos és méltányos megoldásához vezethet. Megnyugvással látjuk mi e javaslatban országaink együvétartozásának élénk öntudatát, és vezérelvül felkarolva ama legfőbb tekintetet, hogy a monarchia fennállása legfontosb érdekeiben biztosíttassék. A miért is viszonzandók az őszinte nyíltságot és bizalmat, mit az országosan egybegyült Főrendek és Képviselők Hozzánk intézett legalázatosabb felirataikban Irányunkban kifejeztek, eleve biztosakká tenni kívántuk, hogy az érintett javaslatnak a közös ügyek tárgyalására és kezelésére vonatkozó módozatait olyaknak tekintjük, melyek az alkotmányos kiegyezés létesítésére alkalmas csatlakozási pontul szolgálhatnak. Hogy az e részbeni tárgyalások gyors és kedvező eredményét mindinkább biztosítsuk, czélravezetőnek véljük kijelölni ama főbb szempontokat, mikre nézve szükséges, hogy az országosan egybegyűlt Főrendek és Képviselők a közös ügyek tüzetes meghatározása körül kiváló figyelmet fordítsanak. Mit mulhatlanul megóvni tartozunk, az a hadsereg egysége, mihez a vezénylet és szakszerű belszervezet egységén túl még a szolgálati időnek meghatározására s a hadsereg kiegészítésére vonatkozó elvek öszhhangzása okvetlenül megkivántatik. Szintoly elkerülhetlenül igénylik a nemzetközi forgalomnak ez idő szerinti fejlettsége, és az iparnak létfeltételei, hogy a vámügy és ezzel kapcsolatban az iparos termelésre lényeges behatással bíró közvetett adók az állami egyedáruság ügye előleges kiegyezés útján kijelölendő azonos elvek alapján rendeztessék. És végre szükséges, hogy az államadósságok és az ezekkel oly szoros kapcsolatban levő államhitel ügye belső lényegénél fogva egységesen kezeltessék, hogy a pénzforgalom érdekei, melyek a birodalom minden részeiben egyaránt életbevágók, az e téren oly válságos ingatagságtól megóva legyenek.