Eger, 1868 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1868-10-22 / 43. szám

VI. évfolyam. Október 22-én 1808. 43. szám. Előfizetési díj: Egész évre . . 5 ft kr. Félévre . . . 2 5 . Negyedévre . . 1 .. .$0 Egy hónapra . — 4 i „ EGER, Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó­hivatal: a lyceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad­­ a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 26. sz.) — Jentsch O. könyvkereskedése S minden kir. postahivatal.­­ Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő , egyszeri közzétételért bélyeggel együtt 1 frt. 30 kr. Hirdetéseket elfogadnak: Bécsben: Hausenstein és Vogler. — Pesten: Zeisler M. király-utcza 60. sz. Hirdetésekért minden halálozott sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 kr fizettetik. A hevesmegyei baloldali párt nyilatkozata, a törvény és igazság szempontjából. I. A hevesmegyei baloldali párt Egerben tartott értekezleté­ből kelt nyilatkozatában azt mondja: 1) Hogy a nemzet önállása s függetlenségének visszaszer­zését s biztosítását tekinti első és mellőzhetetlen kötelességének. 2) Mivel a nemzet önállása s függetlenségének visszaszer­zése s biztosításában, az 1867-iki törvények által létesített közös ügyek, véleménye szerint akadályul szolgálnak nemcsak, de sőt azok veszélyesek is, tehát a delegátiónak és közös minisztérium­nak alkotmányos eszközökkel, törvényhozási utón megszünteté­sére törekszik. 3) A nemzeti önálló hadseregnek életbeléptetését, valamint pénz-, kereskedelmi s külügyeink önálló, független kezelését tartja szükségesnek. Nem kételkedem, hogy a balpárt meggyőződése van kife­jezve a nyilatkozatban, ugyanazért azt, mint olyat megtámadni semmiképen sem akarom; nem vélem azonban sérteni az igen tisztelt baloldali pártot, ha tiszta őszinteséggel kimondom , hogy törvényes dolgokban a meggyőződés csak törvényekből vagy gyakorlatból lévén meríthető, nyilatkozata fölötti meggyőződésé­nek alapokait sem a törvényben, sem a gyakorlatban, de az igaz­ság keretében sem találom föl, sőt ellenkezőleg ezen tényezők annak fölismerésére s a fölötti meggyőződésre vezetnek, hogy a nyilatkozat ezen sarkalatos kifejezése: „az 1867-iki törvé­nyek által létesittettek a közös ügyek" — téves fölfogáson s meggyőződésen alapszik. Senki sem vonhatja kérdésbe, hogy a kibékülés vezéreszméi között, valamint a pragmatica sanctiónak királyt és nemzetei egy­formán kötelező törvén­nyé emeltetésénél, úgy az Ausztriával kö­tött primitív szövetségnél is, azon nézet állott első­sor­ban, hogy magyar nemzetünk, tekintve saját erejét az európai hatalmak irányában, de tekintve heterogén nemzetiségű elemek­kel környezetét is, Ausztriával­ szoros kapocs és egyesülés nél­kül, magát épen úgy fön nem tarthatja, existentiáját épen úgy nem biztosíthatja, mint Ausztria és annak császára csak is a velünk való szoros egyesüléssel s annak föntartása s biztosításával tart­hatja főn európai nagyhatalmi állását s tekintélyét. Nem hiheti senki, hogy az ausztriai tartományok császára és a magyar nemzet között a külső ellenségek elleni védelem tekintetéből úgy a primitiv szövetséggel, mint a pragmatica san­­ctióval oly szorosan egybefűzött kapocs, az osztrák császár és magyar nemzet között kölcsönös jogok fentartását és kölcsönös kötelezettségek megállapítását szükségessé ne tette volna, mert ily jogok s kötelezettségek nélkül magának az Ausztriávali pri­mitiv szövetségnek, de a pragmatica sanctiónak, sőt a fejedelem­mel­ kibékülésnek sincs értelme. Ezen kölcsönös védelmi jogok s kötelezettségek maguk az úgynevezett közös ügyek, vagy ha úgy tetszik, közös viszonyok, és azoknak részei semmi másra, mint egyenesen a kölcsönös vé­delmi jogokra s kötelezettségekre vonatkoznak. Hogy nem az 1867-ik évi törvények létesítet­ték a közös ügyeket, annak igazolása tekintetéből a leg­magasabb tekintélyre, a törvényre és gyakorlatra hivatkozom. Ugyanis 1) Az Ausztriávali primitiv szövetkezés és pragmatica sanctióban gyökerezvén a kölcsönös védelmi jog és kötelezett­­­­ség, tudja azt mindenki, a­ki törvényeinkben jártas, hogy az azokra vonatkozó közös ügyek Magyarország és az osztrák uralkodó között mindenkor fönállottak, és a magyar király­i ma­gyar országgyűlés az oly közös ügyek fölött a correlatiók neve­zete alatt ismeretes tractatusokban, törvényekben intézkedtek. Számos ily esetet találunk törvénykönyvünkben, de különösen az országgyűlési KK. és RR. repraesentatióiban s azokra kelet­kezett királyi resolutiókban ; igy például, az 1715-ik évi 59. t. ez. által, Pro systematis elucubratione in militaribus, Magyaror­szág részéről, commissariusok neveztettek, és azon t. ez. 3-ik §-a így szól : Ő felsége a maga részéről más megbízotta­kat is fog nevezni, a kik az ország megbízottjaival munkál­kodni és tanácskozni fognak, s a legközelebbi országgyűlésen munkálatukat ő felsége és az ország vizsgálata elé terjeszteni kötelesek lesznek. És ugyanezen törvényczikkre hivatkozott ő felsége az 1807-ik évi országgyűlési KK. és RR. azon repraesentatiójára, melyben kiemelték, hogy az állandó katonaság helyettesítése az egykori portális katonaságnak, melyről és melyre nézve az or­szág, alakulásáról a törvényhozás rendelkezett. És innen van, hogy ugyanazon 1715-ik esztendőben, — melyben a 8-ik t. ez. által az állandó katonaság szüksége elismertetett, az állandó katona­­naság be is hozatott, és az 59. t. ez. által a rendszeresítésre nézve országos küldöttség is neveztetett sat. — kelt resolutiójában így szól: Azokra nézve, miket a KK. és RR. a katonaságra nézve elő­terjesztettek, ő felsége kinyilatkoztatni parancsolja, miszerint leg­felsőbb jogát a katonasággali rendelkezésre, annak fővezérlésére és fegyelmére nézve, mint dicső emlékezetű felséges elődei által gyakorlottat,a mint tőlük átvette,úgy utódaira sértetlenül fogja át­­bocsátani, és sohasem fogja megengedni, hogy ezen, a királyi fel­ségnek föntartott tárgy azokkal, melyek a katonaság ellátására vonatkoznak, miről az idézett 1715. 59. t. ez. szól, és a Ki. és rendekkeli tanácskozásra tartoznak, bármiként is összezavar­tassanak. Ugyan mit kerestek volna a magyar országgyűlésnek az 1715. 59-ik t. ez. által kiküldött commissariusai között a 3-ik §. szerint az ő felsége részéröl ugyanazon commissióba általa kiküldött commissariusok, ha a systematis militaris elucubratio, melynek tárgya, a resolutio szavai szerint, a regulamentum militare seu pro­­visio militiae volt, mint kölcsönös védelemre vonatkozó, nem lett volna közös ügy ? 2) Az 1723-ik évi 1-sö 2-ik és 3-ik törvényczikkek, kivá­­lólag „pragmatica sanctiónak,­ vagyis az ország alaptörvényének, országgyűlési közjogi alapdecretumoknak, végzeményeknek ne­veztetnek azért, mert a) Az Ausztriávali primitív szövetségben is értelmezett, Ma­gyarország és kapcsolt részei egyoldalról, másrészről pedig ő felsége osztrák birodalmi örökös tartományai közötti kölcsönös védelmi jogot s kötelezettséget, úgy ő felségét, mint Magyaror­szágot kötelezőleg törvén­nyé emelik az 1-s. §-ban, mely így szól: Ugyanezen KK. és RR. és úgy Magyarország, mint a kapcsolt részek közjavára — és minden esetre a külerő ellen is, a szom­széd örökös országok és tartományokkali egyesülés állandósítá­sára, és a haza nyugalma föntartására irányzott gondoskodását -------állandó hűséggel legalázatosabban megértvén, ezen irá­nyukban legkegyelmesebben­ tanúsított atyai kegyelmes gondos­kodás kiváló elhatározásáért — a legalázatosabb, s tőlük telhető­­ legnagyobb köszönetüket fejezik ki ö cs. kir. felségének.

Next