Eger, 1869 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1869-01-14 / 2. szám

VII. évfolyam. Előfizetési díj: Égész évre . . 5 ft­­ kr. Félévre . . 2 ft 50 kr. Negyedévre . . 1 ft 30 kr. Egy hónapra . — 45 kr. Egyes szám . — 12 kr. 2. szám. EGER. Politikai s vegyes tartalmi­ hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó­hivatal: a lyceumi nyomda. Eiült­­etéseket el Iogad .• a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 26. sz.) — Jentsch G. könyvkereskedése s minden kir. postahivatal. — Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő, egyszeri közzétételért bélyeggel együtt 1 frt. 30 kr. Hirdetéseket elfogadnak: Bécsben: Hausenstein és Vogler. — Pesten: Zeisler M. király-utcza 60. sz. Január 14-én 18119. Hirdetésekért minden halálozott petit sorhely után 4, bélyegadó fejéb­en minden hirdetéstől 30, nyilttérben petit egy sorhelyért 8 kr fizettetik. Heves és K.-Szolnok t. e. megyék rendkívüli bizott­mányi gyűlése. Tartatott 1869. jan. 11. és 12-én. Főispáni helytartó ar ő méltósága a megye termében éljenzé­sek között megjelenvén, s a nagy számmal összegyűlt tagokat üd­vözölvén, a bizottmányi ülést megnyitotta. Indítvány folytán tárgyalás alá vétetett azon kérdés, hogy a megye meg akarja-e tartani azon sorrendet, mely a bizottmányi ta­gokat a jelen bizottmányi gyűlésre összehívó alispáni körlevélben foglaltatik, vagy attól eltérve a központi választmány megalakítá­sára vonatkozó miniszteri rendelet helyett, a megye 1868-ik év decz. 14-én, 1108. szám alatt hozott határozata folytán keletkezett mi­nisztertanácsi intézményt akarja tárgyalni? Melynek folytán szavazat sürgettetvén,miután a többséget fölki­áltás által biztosan kivenni nem lehetett, névszerinti szavazás rendel­tetett el; mielőtt azonban az ekként elrendelt szavazás megkezdetett volna, az esküjöket még le nem tett tiszteletbeli tisztviselők szava­zati joguk gyakorolhatása tekintetéből eskületételre hivattak föl, mely fölhívás folytán Fáy László, Papszász Lajos, Ebeczky Elek, Brezovay Sándor, és Bokros László tiszteletbeli aljegyzők, s Kalas t. orvos az illető esküt letevén, az elrendelt szavazás megkezdetett, s ennek alapján 184 szavazattal 173 ellenében, a jelzett sorrend mellőzésével, a megye határozatára vonatkozó minisztertanácsi rendelet tárgyalása elrendeltetett. Fölolvastatott a minisztertanácsnak múlt évi deczember 30-án kelt rendelete, melyben meghagyja, hogy a megye múlt évi decz. 14-én hozott azon határozatát, mely által alkotmányos jogkörén túllépve a legközelebb berekesztett országgyűlés eljárását bírálat alá vette, a törvény iránti tiszteletet, s a törvényhozás tekintélyét megsértette, illetőleg azt az ország önállásának s függetlenségének föladásával rágalmazta, azonnal föltétlenül vonja vissza, illetőleg megsemmisítse, s erről a belügyminisztériumot, az illető jegyzőkönyv fölterjesztése mellett, haladéktalanul értesítse. A minisztertanács rendelete szó szerint így hangzik: „Heves és K.-Szolnok t. e. vármegyék közönsé­gének. Heves és K.-Szolnok t. e. vármegyék bizottmánya 1868-ik évi decz. 14-ik és következő napjain folytatva tartott bizottmányi ülés­ben jegyzőkönyvi 1108. szám alatt hozott határozata által nemcsak túllépett alkotmányos jogkörén, hanem egyszersmind ellentétbe he­lyezvén magát a törvényhatóságok komoly és nemes hivatásával, a legsúlyosabb sértést követé el a törvény iránti tisztelet, a törvény­­hozás tekintélye, s azon parlamentáris alapelv ellen, mely a Fejede­lem személyét a politikai tusák fölé emeli. A megyei bizottmány érintett határozatában bírálat alá vévén és kárhoztatván a legközelebb berekesztett országgyűlés eljárását, ez által mintegy itélő fórumot akar gyakorolni a törvényhozás fölött. A rendi alkotmány korában is, midőn a törvényhozás egyik tényező­jét utasításhoz kötött küldöttjeik által majdnem kizárólag maguk a megyék alkották, ezek joga nem terjedt tovább, mint feleletre von­ni saját küldötteiket, ha azok netalán túltették magukat nyert utasí­tásaik korlátain, — ámde azt, hogy az országgyűlés eljárását s an­nak törvényeit is kárhoztató ítéletük alá vonják ; — a megyék soha még csak kísérletbe sem vevék. Annál kevésbbé lehetne eltűrni ily visszaélést szemközt az 1848-ik évi törvényekkel, a melyek a rendi és megyei képviselet helyébe az átalános népképviseletet ültetik. Egyenes megtámadása volna az a népképviselet intézményének, s egy veszélyes lépés azon anarchikus czél felé, hogy a törvényhozás súlypontja az országgyűlés termeiből máshová helyeztessék át, s hogy a nemzeti akarat, mely alkotmányosan s törvényesen csak az országgyűlésen nyilatkozik, egyes párt- vagy érdektöredékek önké­nye által paran­táltassék. Továbbá megfelejtkezett a megyei bizott­mány arról, hogy miután a törvényhatóságok megszűntek a törvény­­hozás alkotó részei lenni, kiválólag két feladatuk van, a­mely által a puszta önkormányzati helyhatóság színvonalán fölülemelkednek, a­melyet tehát annál nagyobb buzgalommal és odaadással kell tel­­jesíteniök, minthogy e hivatásuk betöltésében fekszik a törvényha­tósági intézménynek nemcsak legfőbb indoka, hanem egyszersmind életföltétele is. E két feladat abban áll, hogy a központi kormány­nak a törvények végrehajtásában hű és megbízható segélyt nyújtsa­nak , és másodszor, hogy egész erél­lyel őrködjenek az álladalmi rend fölött, a­melynek alapja a törvények iránti tisztelet. S épen e fontos és nemes hivatással helyezte magát ellentétbe a megyei bizottmány, midőn kérdéses határozatban azon rágalommal illeti a törvényhozást, hogy az föladta a nemzet önnállását és független­ségét, hogy az ország érdekeit idegen befolyásnak és érdekeknek rendelte alá, s hogy föláldozá az anyagi fölvirágzás biztosítékait, s hogy elviselhetlen terheket rakott a nemzet vállaira. A­mely tör­vényhatóság ily gyűlöletes színben tünteti föl a törvényhozás intéz­kedéseit, attól nem lehet várni a törvények pontos és lelkiismeretes végrehajtását, s az ily törvényhatóság a helyett, hogy az alkotmá­nyos rend biztos őréül volna tekinthető , maga ingatja meg annak alapját, maga szórja a nép közé a törvényhozás iránti bizalmatlan­ság s a törvény iránti tiszteletlenség magvait. A kormány ennyi, s ily súlyos törvénytelenség ellenében kény­telen volna a legszigorúbb rendszabályokhoz nyúlni, ha tudná, hogy a kérdéses határozat alapos, érett és higgadt megfontolás nyomán keletkezett; de mivel tekintve a határozat tartalmát, és hangját, lehetlen a kormánynak az ellenkezőt föl nem tennie, ezennel komo­lyan fölszólítja a megyei bizottmányt, miszerint az érintett határo­zatot azonnal föltétlenül visszavonja és megsemmisítse, s ennek meg­történtéről a belügyminiszterhez a jegyzőkönyv fölterjesztése mel­lett haladéktalanul jelentést tegyen. Kelt Budán, 1868. évi deczember hó 30-án. Andrássy m. k. B. Wenk­heim Béla m. k. Gr. Mikó Imre m. k. Horváth Boldizsár m. k. Dorove István m. k.“ Miután a fölolvasott leirat pontozatai a kettős megye nehez­telt határozatának alapindokait legkevésbbé sem gyengítik meg, a kettős megye törvényhatósága komoly megfontolás mellett hozott, 8 megsemmsittetni rendelt határozatához továbbá is következetesen ragaszkodik, s erről a m­éltóságú m. kir. belügyminisztert jelen ha­tározata szellemében fölirat által azon kérés kíséretében értesíti, hogy az a megye kifejtett indokait s kijelentéseit bölcs figyelmére méltatva, odahatni méltóztassék, miszerint; a mélyen tisztelt mi­nisztertanács fölolvasott intézményére további szükség ne legyen. Mely fölirat szerkesztésére Puky Miklós elnöklete alatt Németh Albert, Erdélyi József főjegyző s Berecz Ferencz tiszti főügyész kül­döttségi tagokat azzal küldetnek ki, hogy az illető feliratot a követ­kező napon okvetlenül bemutassák. (Megjegyzendő, hogy Szalay Jó­zsef bizottmányi tag a Deákpárt nevében kijelenti, hogy miután a párt a kérdéses határozat hozatalát már keletkezésekor nemcsak el­­lenző és törvénytelennek kijelentő, de kárhoztatását jegyzőkönyvbe is akarta vétetni,mit azonban a többségben levő baloldaliak meg nem engedtek, annálfogva a határozat megsemmisítését követelő minisz­tertanácsi rendelethez nem fog hozzászólni, hanem szóljanak hozzá s vonják vissza azok, kik a határozatot hozták.)

Next