Eger, 1877 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1877-10-18 / 42. szám

XVI. év­folyam Előfizetési dij: Egész évre . . 5 írt — át. Félévre . . . 2 „ 50 „ Negyed évre . t „ 30 „ Egy hónapra . — 1 ■= „ Egyes szám . — 1 ’ „ 42. szám. EGER. Politikai , vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön, 1877. október 18-án. Hirdetésekért minden 3 halálozott pettt sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Kiadó­hivatal: a Soccuilli nyomda. Előfizetéseket elfogad: a szerkesztőség (Széchenyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szok­sdvai Gy. könyvkereskedése Alapítványi új ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő , egyszeri közzétételért 1 frt 80 kr A magyar kártyában is van adout. A Székelyföldön történt fegyver­lefoglalás és folyamatba tett vizsgálat nagyban foglalkoztatja a bel- és külföldi sajtót; po­litikai matadorok felszólalnak azon feltevés ellen, mintha részesei volnának ezen actiónak; találgattatik, ki által visceniroztatott, mi célra stb. szóval: nagy lárma üttetik, igaz, nem semmiért! — Vannak, kik a bécsi kamarillára matatnak; én pedig mindezt nem keresem, mert ez már most nekem legalább közönyös, csak azt akarom constatálni, hogy bár­honnan jött legyen is az impulzus, a magyar reputatiónak nagy szolgálat tétetett. A magyar miniszer­elnök interpellálván, azt mondta: „nem le­het megengedni, hogy egy tractió politikát csináljon. A minister­el­­nöknek, mint törvényes kormány fejének igaza van; politikát csinálni csak­is a nemzet azon pici fractioja, mit ministerium és ország­gyűlési többségnek neveznek, van jogosítva, minden, ami ennek aka­ratán kívül esik, törvénytelen actió, s meg nem engedhető. A nem­zetnek a török iránti osztatlan rokonszenvét bizonyító nyilatkozatai, csakis azért voltak megengedhetők, mert a kormányra nézve, még felette kényelmetlenné nem váltak, s mert a törvény nem tiltja az óhajtás kifejezését; mire aztán, ha az az összes nemzet akaratának nyilvánítása is, nem adhat a kormány sajátságos helyzeténél fogva semmit! Afeletti discussió, hogy melyik állam­tan théoriájában ta­lálja mindez jogszerű magyarázatát, ha csak nem a puszta formalitá­sok théoriájában, — nem tartozik e cikk keretébe, s megvallom, nem is szeretek ezen thema fölött gondolkozni, mert az országgyűlési többség mikénti létrejöttének analysise nem nagyon épületes, a magyar kormány helyzete pedig, mely csak arra látszik hivatva lenni, hogy Bécs akaratát törvényes formák között emelje Magyar­­országban érvényre, nem irigylendő, s az efölötti elmélkedés a ma­gyar ember kedélyére leverőleg hat. A székelyföldi tervnek, mint politikai actiónak jogosult vagy jogosulatlanságról van szó, ma­radjunk ennél. A jog a tényleges hatalom birtokától, vagy pedig az érvénye­­síthetés sikerétől feltételezett conventional­is forgalom. Minden politikai actióra jogosult a tényleges hatalom, de ha nem a hatalom intézi a polikai actiot, az csak akkor jogos, ha sikerült, mert a jognak a hatalom adja meg a sanctiót. A magyar kormánynak, melynek mozogása csakis a törvény­­szerű korlátok között gondolható, joga, sőt ez idő szerint köteles­sége volt a fegyvereket, épúgy mint ezt a szerbek részére küldött fegyverekkel téve, lefoglaltatni stb. hogy a kü­lügyminiszer nem lé­pett közbe, úgy mint múlt évben, erről a miniszer­elnök nem tehet, mert ez már nem az ő ressortjába tartozik. A Székelyföldön politikai actió, Oláhországban­ fegyveres be­­rohanás volt készülőben, tehát egy törvénytelen, de nem jogosulat­lan politikai actió. Mert ha joga van a társadalomnak rendelkezni a polgárok élte és vagyona fölött, mert ne volna egyes polgárnak is a magáé fölött, csak az a kérdés el van-e az illető határozva azon következményeket viselni, melyek a terv meghiúsulása esetén érendik, mert siker esetén ily kérdés úgy sem merülhet fel, legföljebb a történet­író Ítélő­széke előtt, mivel­­ minden politikai actiónak a si­ker hatalmat s vele jogot biztosit, mert a jognak a hatalom szerez érvényt. Térjünk egy keveset az idealismus, a feltevések, történhető­­ségek terére, mi ma meg nem történhetett, megtörténhetik máskor, s a phantásiák világában kedvesebbek a képek, mint a rideg valóéban. Ha már a phantásia terére léptünk, keressünk ezen actiónak valami eszményi motívumot is, s képzeljük, hogy egy telivér ma­gyarnak felmagasló lelkében azon kínos tudattól szorongatva, mi­ként az összes nemzet egyhangú akaratának kifejezésére szolgáló tüntetéseket a történet­író egykoron a bamba i­erita pium deside­­riumaként tekinthetné ; azon pillanatban, midőn a cigány Bánk bán szomorú bordalát játszotta, a bordal azon strófája talált viszhangra : „Gondolj merészet és nagyot, s tedd rá éltedet!“ A felmagaslott kebelben megszülemlett az eszme, megmenteni a magyar reputatiót; ha sikerül, ki tudja hová vezethet végered­ményében, ha nem sikerül, a kockára tett szabadság és élet kezeskedik az akarat komolyságáról, s a nemzet sympathiájának nyilvánítása többé nem a bamba i­nertiának pium desideriuma. De hát ha sikerül, ha 3000 fegyveres átlépi a határt! ? Mi az oláh nép hangulatát nem ismerjük, kik közelebb vannak, jobban ismerhetik, de a hírlapok sorai közt döngézgetve azt kell hinnünk, hogy a törvényes kormány bölcs vezetését már ott is nagyon meg­­eléglették, s nem igen idegenkednének egy az oroszénál barátsá­gosabb invasiotól; s ha segédkezet nem nyújtana is az oláh nép, az orosztók­ félelmében, nem állná a kis sereg útját, s talán a fel­jelentéssel sem sietne felette. Mire az orosz a dolgok állásáról érte­sülve oly erőt bírna a 3000 ember ellen állítani, mely őket meg­semmisíthetné, addig a dynamit a vasúti hidaknál nagyon ominosus szolgálatokat tehetne. Azt sem szabad felednünk, hogy a 3000 em­ber létszámát senki sem olvasta meg, s hogy egy invasionak híre, a vasúti hidak szétrombolása, az összeköttetés megszakítása, az orosz táborban oly sensatiót kelthetne, de mindenesetre oly confusiót eredményezne, melynek következményei kiszámíthatlanok. És ha ezen pár ezer embernek keresztültörni, és a törökökkel egyesülni sikerül, vájjon akkor, midőn az osztrák-magyar kormány befolyása és hatalmán kívül állanak, midőn azon, most lenézett fractio egy győzelmes táborban a magyar nemzet érzelmeit képviselné ki, ta­gadná meg a sikerült politikai actio jogosultságát? váljon Klapka, Helfy sat. urak, kik ma szabadkoznak, szabadkoztak volna-e ez esetben is? én kétlem, sőt azt hiszem, nagyon is hízel lett volna nekik oly insinuatio, mit ma határozottan visszautasítanak. — Ébred­jünk fel a legmerészebb feltevésekre épített ábrándjainkból, s tér­jünk vissza a rideg való komor terére. Az actio nem jogosult, mert sikerre nem vezetett, nem bírt magának hatalmi állást, jogalapot teremteni. Egy eszeveszett, merész terv volt ez, mert az út a török táborig hosszú és felette veszélyes

Next