Eger, 1880 (19. évfolyam, 1-53. szám)
1880-06-03 / 23. szám
XIX. évfolyam. Előfizetési dij: Egész évre . 5 írt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre .1 „ 30 „ Egy hónapra. — 45 „ Egyes szám — 12 , 1880. junius 3-án. Hirdetésekért minden 3 hasábozott petitsorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petitsorhelyért 15 kr fizetendő. 23. szám. EGER Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Felelős szerkesztő: ZDr. leistete Perencz. Főmunkatárs: Győri^czky János. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lycenmi nyomda,) a szerkesztőség (sóház-utcza Mooser féle ház) és Szoksdnyi Gy. könyvkereskedése. (Alapítványi új ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő, egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr.) A felvidéki ínség é s a kivándorlások. (L.) A kivándorlási mozgalom Sáros-, Zemplén- és Ungmegyékben egyre tart, sőt már a szomszéd megyékre is kiterjedt. Lelketlen ügynökök járják be e vidéket és a lakosokat arany hegyeket ígérve kivándorlásra bírják. Elhiszi a könnyen rászedhető nép. A fuldokló a szalmaszálba is belekapaszkodik. Azt mondják, hogy nincs többé mit vesziteniök, Amerikában talán csak megkeresik kenyeröket, hiszen itthon is éhezni kénytelenek! Egész családok, a sír szélén álló nagyapával s tehetetlen gyermekeikkel hagyják oda szülőföldjüket, hazájukat, s magokat a sors kezére bizva, mennek az óczeánon túl, idegen világrészben új hazát keresni. S mindez miért? Mert ama boldog országban, melyről nem rég azt mondák, hogy kivüre nincs élet, ma már éhezniök kell! Elszánják tehát magukat e szerencsétlenek, s ha az útiköltséget utolsó párnájuk eladásával sem fedezhetik, az ügynöktől vesznek hajójegyet s eladják magokat fehér rabszolgákúl, mert Amerikába jővén, az útijegy árát kemény munkával kénytelenek ledolgozni. Szomorú állapot lesz ez! Mennyi munkaerőt veszít általa az ország, gyér lakossága daczára, mely mellett pedig nem kellene szükséget szenvednie. Itt a tavasz; a költöző madarakat visszahozta a honvágy az édes hazába, ennek polgárait meg az Ínség hajtja ki idegen, elöttök ismeretlen földre. Ínség? Sok ember előtt üres szó ez,^ melyről fogalma nincs; mert nem érezte beleiben azt a facsaró fájdalmat, melyet éhségnek neveznek, mely kínosabb minden más fájdalomnál, az embert állattá alacsonyítja le s emésztő kétségbeeséssel, végső kimerüléssel, s nemsokára a halállal végződik. Csodáljuk-e hát, hogy mikor e szerencsétlen nép hónapokon át tengette életét sovány tengerin s még soványabb reménységben, mikor az éhtyphus pusztit soraiban s semmi sem biztatja jobb jövővel, hogy hallgat a kecsegtető szóra, hisz a csalékony képeknek s fölszedi vagyonának utolsó foszlányait és megy boldogabb hazát keresni? Verje aztán bárki mellét, hogy Magyarországon senki sem hal meg éhen, mert minden ínséges kap egy hétre — egy cső tengerit! Budapesten ünnep ünnepet ért, folytak az ünnepi lakomák, mint valami gazdag ország egymás után vesszük a drága vasutakat s feles számú katonáinkat új ruhába bujtatják: a felsőmagyarországi megyékben és a Székelyföldön pedig az éhező nép kezébe veszi a vándorbotot, s világgá megy jobb hazát keresni! Nem festünk rémképeket. A sajtó tudósításai naponként constatálják, hogy ma itt, holnap ott szállt fel egy csoport kivándorló a vasútra, majd meg egy más távoli világrészből jön létre, hogyan pusztult el egy-egy kivándorlótt csapat. Az egész ország megdöbbenve hallja ezeket s segítséget kér; csak egy, a kinél a hatalom s segítség, hallgat. Ugyanaz, ki annak idején oly lelkesen hivatkozott a humanismus kötelességeire, mikor a bosnyák menekültek eltartására milliókat kért; ugyanaz, kinek Bosznia occupatiója nem volt drága s ki e ránk nézve veszendő ország civilisatiójának költségeit saját ínséget szenvedő nemzetével fizetteti meg. E jelenségek sötét árnyat vetnek helyzetünkre s kevés vigasztalót nyújtanak a jövőre. Hevesmegye 1879-iki állapota. (Folytatás.) VIII. Katonai ügy. Az 1879. évi újonczozás a megye területén 10 sorozó kerületben hajtatott végre. A kivetett hadjutalék volt 1026. Ezen jutalék fedezése tekintetéből három korosztályból 5783 hadköteles hivatott fel, ezek közül elő nem állíttatott 1708, besoroztatott a hadseregbe 1026, a honvédségbe 126, összesen: 1152. Alkalmatlan volt ideiglen 2635 (!), végleg 222. A megye területén levő katonaság közül elhelyezve volt Egerben a 60. sz. gyalogezred hadkiegészítési területi és tartalék-ezrede, és a 65. sz. gyalogezred másfél zászlóalja, a 49. sz. hevesi honvédzászlóalj, egy katonai élelmezési és katonai kórház. Gyöngyösön a 12. sz. huszárezred ezredtörzse és egy százada, Adácson és V. Györkön egy század, Hatvanban egy század, Maklár s Nagytálya községekben egy osztálytörzs, és egy század, Füzes-Abonyban és Dormándon egy század, Kaál s Kompolton egy század, Verpeléten és Feldebrön egy század. IX. Egyletek. A megyében 1879-ben volt 62 jóváhagyott alapszabállyal biró különféle egylet s társulat; ezek közül Egerben 24, u. m. Casino-egylet 2, olvasó-egylet 3, földművelők téli olvasóköre 1, honvéd-egylet 1, egyházirodalmi egylet 1, nőegylet árvaházzal 2, jogász-segélyező-egylet 1, legényegylet 1, temetkezési egylet 1, lövész-egylet 1, önkénytes-tűzoltó-egylet 1, tornaegylet 1, orvos-gyógyszerész-egylet 1, Chevra-Kedischa-egylet 1, takarék- és hitelegylet 3, egyházm. kántortanitói nyugdij-egylet 1, megyei községi és körjegyzők nyugdijegylete 1, Gyöngyösön 14, u. m. Casinó-egyesület, társadalmi kör, 2 nőegylet, legényegylet, műkedvelők egylete, vadásztársulat, Maskil-el-doll egylet, Chevm- Kadischa-egylet, gazdasági egylet, gabonacsarnok, 2 takarék és hitelegylet, borászati szövetkezet. Ezen felül van a megyében az ipartörvény alapján megalakult 26 ipartársulat. X. Közbiztonság. A közbiztonság a megye területén az 1879. év folyamán kielégítő volt; nagyobb mérvű veszélyeztetések nem fordultak elő. A rendőri személyek a megyei 4 csendbiztoson és 35 fegyveres hadnagyon kivül: Egerben 20, Gyöngyösön 11, a többi községekben 174, tehát az összes rendőri személyzet Heves megyev területén 241 személyből áll. Dologház van egy Egerben 60 személy befogadására berendezve. Toloncz-állomás 24 tartatott s 1879-ben eltolonczoztatott összesen 3956 egyén. Tűzoltó-egylet van a megyében 8: Egerben, Tiszafüreden és Sólymoson. IX. Szegény ügy. A megyében az 1879. évben találtatott összesen 1113 segélyre szorult, munkaképtelen egyén; ezek közül 5 szegényházban volt elhelyezve 118. Gyógyintézetben volt 4. A koldulás megszüntetésére a leghatékonyabbaknak a dologházak bizonyultak be, így Egerben a dologház berendezése óta megszűnt az