Angolkisasszonyok Polgári Leányiskola, Eger, 1924
Gondolatok a vallásos nevelés szükséges voltáról. A közelmúlt szomorú tapasztalatai ékesen szólnak a vallás szükségessége mellett. A hit nem fantazma, hanem factum, melynek mélységes gyökerei az emberi észbe és szívbe bele vannak vésve. Hogy mit kell hinnünk, min alapszik hitünk, nem fejtegethetjük itt, e szűk keretek között. A theologiai tudomány kimerítő feleletet ad minden kérdésünkre a kis katekizmusban, miből zsenge gyermekkorban megtanultuk, hogy Istent hinni, szeretni, imádni kell s csak neki szolgáljunk. Itt elégedjünk meg annyival, hogy belássuk a vallás szükséges voltát s örüljünk, hogy van Istenünk, hiszünk egy örök életet, mert e nélkül szomorú életünk volna ! Fölborulna a társadalmi rend, száműzve lenne béke, szeretet, ismeretlen fogalmak volnának irgalom, megbocsátás s szó sem eshetnék személy- és vagyonbiztonságról. Ellenben ahol hit van, ott magas kultúra virágzik, szépen tenyésznek a valláserkölcsi erények, megfékeződnek a szilaj emberi természetek, öröm, megelégedés, boldogság ver kellemes tanyát. A hit világánál a szegény nincs lenézve, hanem hasonló embertárs, a szenvedők könnyeit letörlik s a betegeket a vigasztalás édes igéiben fürösztik meg. Akinek lelkébe élő, meggyőződéses hit kegyelme szállt be, az leszámolt a földdel, vándornak tekinti itt magát, nem gyűjt kincseket, miket a molyok megemésztenek s tolvajok ellopnak, hanem fölöslegét a nyomortanyákon értékesíti, nemes kulturális intézmények fönntartására fordítja. A hivő lélek nem üríti ki a földi élvezetek poharát, erőit tisztább, gyönyörteljesebb örömökre concentrálja. Életét komoly, becsületes munkában tölti el, mindenkihez nyájas, szeretetreméltó.