Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1851
A’ NAPRENDSZERRŐL. ÉRTEKEZIK Dr. Monte Dégoi ALBERT FERENCZ CSILLAGÁSZ ÉS TANÁR. Ha a’ földnek eszes lakója érdemesnek tartja, a’ bájoló természetnek figyelmes szemlélése által az Isten léte és nagyságáról inkább ’s inkább meggyőződni, akkor a’ csillagtan azon tudomány, mely erre leginkább alkalmatos. Nem mintha a’ természet ott ama kimérhetlen távolokban nagyobbszerű, csodálatos volna, mint itt a’ föld kerekségén; nem mintha a’ legalább való féreg életszerve kevesbbé bámulandó, kevesbbé mesterséges volna, mint az éji égen szemlélhető ama ragyogó világok alkotása; hanem mivel a’ csillagászat, mint foglalatja ’s virágja a’ legszebb, legérdekesb ismereteknek, az ember szellemét leginkább vonván magához, azt a legmagasztosb eszmékkel, szivét a’ legnemesebb érzelmekkel tölti el. A’ csillagos égnek már érzékileg is szép látványa, az ember egész figyelmét magára vonja, ’s nagyot sejdítet vele. Egy napot látott felséges fényben tündökleni, ismervén egyszersmind mindazon fontos előnyöket, melyek annak naponkénti és évi futásából földünkre háramlanak. Lealkonyodván ezen fényoszló, a’ hold lép fel az előtérben az ö csendes, szelíd csillámával, 's az éji eget egy számlálhatlan egész csillagsereg diszesíti, bár merre ’s mennyire hasson is a’ szem a’ roppant térbe. A’ pompásan fénylő égnek bámulójában mintegy önkénytlenül ébred a’ vágy, közelebbről megismerkedni az Istennek ezen földöntúli műveivel, ’s felhasználván Isten adta eszét é s embertársaitól évezredek folytán összehordott tapasztalásokat, ezen vezetőkre támaszkodva, helyes fogalmakat iparkodik szerezni a’ mindenségröl úgy, mint annak nagy alkotójáról. Vizsgálatokkal ’s észkövetkeztetésekkel, valamint a’ mértan tételeivel fölszerelve, messzire merészkedett emelkedni a’ búvárkodó emberi ész a’ földgömb fölé, hogy ott az égitestek nagyságát, távolát kitapogassa, minéműségöket, pályáikat ’s mozgásaik törvényeit kitudhassa. Mindenek előtt azt nyomozá, vallyon mely helyet foglal el földje a’világtérben, mily mozgással bír, mi arányban vagyon nagysága más égitestek nagyságához, mily egybeköttetésben áll ezekkel hathatós erők által, ’s mikép jön végre egyik szeme ama nagy láncznak, melylyel a’ mindenható világot világhoz köt, mindnyájokat egy nagy egészszé egyesítvén. Ezen iparkodásának szerencsés sikere felbuzdítást, nyomozásit az égnek minden üregein keresztül folytatni. A’ föld, bármily nagynak látszassák is lakói előtt, elvesz úgy szólván kicsinysége miatt, midőn más égitestekkel egybe hasonlíttatik. Bámulandó s legtöbb emberek előtt hihetetlen távolságokra talál ott,s minél tovább nyomoz és elmélkedik, annál inkább kényteleníttetik nagyobb ’s nagyobb távolokat elismerni. Ha e’ távolságok oly iszonyúakká válnak, hogy azokat kimérésekkel, vizsgálatokkal már többé föl nem érheti, hogy a’ testek minőségét és nagyságát ezen az úton már meg nem határozhatja, akkor egybevetésekből és hasonlatosságokból következtetéseket fejt ki, hogy a’ tehetségig közeledhessék a’ valósághoz. Továbbra akarván előnyomulni a’ bölcselkedő, végre, hihető gyanítások mellett, ismeretei határait kell elérnie, ’s elvégre meggyőződnie, miszerint bizony csak ember ő, ’s pusztán csak ember. Miket azonban a’ csillagászat nem önkénytes feltételek ’s vélemények, hanem pontos ’s figyelmetesen véghez vitt vizsgálatok, helyes és szilárd okokon alapuló számítások útján, e' tekintetben, 's különösen a’ nap-