Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1853

Az al-gymnasium­i hitoktatás és annak alapja. Csak néhány éve még, hogy német-hon’ egy kitűnő jelességü férfi a látnoki szent bátorsággal 's tekintély­­lyel az egész világ hallatára, nyilvános helyen , komoly szót emelt, figyelmeztetve mindenkit a’ közelgő veszélyre,de egyszersmind kimutatva az egyetlen mentő­szert is. A­ nagy nevű Hi­rseher tudott értjük, ki a’ bandeni kamarákban világosan és részletesen előadta jelen korunk hibáit és tévelyeit, életbűn rajzolta sok részben mély erkölcsi sülyedettségét. Azóta dolgaink jobbra nem, inkább talán roszabbra fordultak. Egyéb­iránt ha nem veszszük is tekintetbe, mik azóta történtek, és csak azok nyomán tartunk korunk fölött szemlét, miket ő páratlan ékesszólás- és tagadhatlan tárgyavatottsággal előadott, őszinték akarván lenni, be kell val­lanunk, hogy ha épen nem jutottunk is még annyira, mint ama­­kor (a X. század), melyről egykor veronai Ratherius írta, miszerint az elsőtől kezdve az utolsóig nincs, ki az egyház törvényeit , de sőt az evan­géliumot és Isten parancsait is megtartaná : annyi minden esetre igaz, hogy az újabb kor’ tévelygő böl­csészde ’s a’ keresztény tanokkal homlokegyenest ellenkező elvei , a’ mindenki kezében forgó tengernyi hírlapok­, folyó-és röp­iratok hasábjain elszórva, regények és színdarabok által népszerűitve, nemcsak hogy az úgynevezett műveltebb osztályt megmételyezték, hanem a’ társaság közép, sőt alsóbb rétegeibe is lehatottak, 's oly erkölcsi rombolást eszközöltek már, hogy, hacsak hamarjában kedvezőbb fordulat elé nem idéztetik, Europa’ keresztényisége ’s azzal együtt évezredes műveltsége nem sokára bizonyosnál bizo­nyosabban romba dől. Hogy ez ne történjék, a’ fent említett tudós férfiúval úgy tartják, nincs más mentő-szer, mint visszatérni a’ keresztény hit’ nagy, örökké szent é s igaz tanai­ és elveihez. A’keresztény hit hóditá meg egy­kor és alakitá át a’ mélyen sülyedt pogány Romát; ez szelidité meg az éjszaki vad csordák t­enyészettel fe­nyegető seregeit; ez emelheti fel újra korunkat is, mely műveit külseje mellett helyére nézve mindinkább kö­zeledik amazok elfajultságához. Ezek igy levén, lehetetlen nem örvendenünk, midőn látjuk, hogy azok, kikre nálunk az isteni gondviselés a’ nyilvános nevelés és oktatás vezetését bízta, arra irányozzák intézkedéseiket,hogy a’ gymna­­siumi nevelés és oktatás keresztényileg vallásos legyen,és vallásosság jellemzetté műveltséget ered­ményezzen. Tudniillik már a gymnásiumok uj szervezetének tervében kimondatott, és iránytőúl állitatott fel, hogy a’ gymnasiumi oktatás minden tárgyának a’vallásosság és erkölcsösség eszméinek valósítására, mint kö­zéppontjukra, kell közrehatniok.Mely alapul letett fő eszméhez képest időről időre figyeltetének a’ tanári testü­letek, hogy ama czélt szem elől soha ne téveszszék, így az 1853. jun. 28-kán 830 sz. a. kelt k. leiratban ezeket olvassuk: ,,A’ növendéknek azon mértékben, a’ mint többet tanul, jobbá és jámborabbá is kell vál­nia. Ha e’ feladat eszközlése egy részt a’ tanár belátására és helyes tapintatára bizatik, más­részt felfogo-1 *

Next