Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1884

Tartalomjegyzék

Erkölcs és műveltség. Nem szükség messzire menü­ü­n­k bizonyítékot keresni; csak szemünket, fülünket kell fölnyitnunk s lépten-nyomon, útics­­ontig látjuk, halljuk, tapasztaljuk, hogy száz ember közül kilencven nem azon van, hogy testtel-lélekkel a maga dolga után lásson, hanem hol jó szándékból, hol rész akaratból legörömestebb a mások ügyébe ártja magát. Mintha, a saját kötelességén kívül, mindenre biztos erőt érezne magában, bámulva vagy kicsinyeivé, dicsérve vagy ócsárolva épen azokkal a dolgokkal szeret foglalkozni,"­melyek hivatása körén messze kívül esnek, még­pedig minél kevésbbé ismeri azokat, annál nagyobb lelkesedéssel. Akár csak ma is azok közt az emberek közt élnénk, kiknél Sokrates hasztalan kereste a bölcseséget. Úgy látszik, öröklött h­ibájuk ez az embereknek, melytől csak kevesen s csak nagy nehezen tudnak szabadulni. És azért komolyan számba kell vennünk , mert sok feltűnő, érthetetlennek látszó jelensé­get belőle lehet kimagyarázni, pl. hogy a­kik a politikához legkeve­sebbet értenek, de különben helyén van a nyelvük, rendesen a legdü­hösebb politikusok; hogy a kik életüket az anyag vizsgálatára szentel­ték, különös szenvedélylyel vallási dogmákat cáfolgatnak; hogy tapasz­talatlan s nem ritkán tanulatlan legénykék, holmi „hézagpótló“ vidéki lapocskákban is, mint a közvélemény vezérei, a tiszteletre legméltóbb dolgok, országra-világra szóló kérdések fölött komoly képpel ítéletet mondanak , hogy egy-egy felkapott elméletnek irodalomban és művé­szetben annyi hívatlan munkája akad. . . E törekvés, általánosságban, kétségkívül azon az igen érthető ösztönön épül, hogy magát kisebb-nagyobb körben mindenki szüksé­gesnek szereti feltüntetni, de legtöbb különös esetben azon a termé­­szeti törvényen alapszik, hogy a­mi könnyű, mert üres, a víz színén

Next