Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1921
REV 2010 MACZKI VALÉR dr. (1847-1921.) 1921 december 4-én utolsót dobbant a szíve egy kemény magyar cisztercita tanárnak. A balél se bírt könnyen vele. Hosszú évekig sorvasztotta, míg erőt tudott venni rajta. Utolsó útára elkísérte a fél város. Azok is, akik a katedráról annyiszor részesültek tudásban gazdag lelkének áldásaiban. Azok is, akik a közélet fórumán annyiszor megcsodálták meg nem alkuvó magyar lelkét, Maczki Valér Istentől kiváló tehetséget kapott s e tehetséget úgy használta minden téren, hogy szerencsésebb körülmények között másképen fordúlhatott volna pályafutása. De megmaradt egyszerű tanárnak. Hosszú tanári munkája — hét év kivételével — intézetünkben folyt le. Tagja volt itt annak a méltán híres tanárgárdának, mely gimnáziumunk újabb hírnevét megalapította. Ékesszólásával és gazdag tudásával csodás világot gyújtott s a tanítványok ezreit fűzte magához. Tipikus egri ember volt. Hálás szeretettel csüggött szülővárosán és a közélet terén mindenütt elől járt, hol mint szerzetestanár értékes munkát végezhetett. E szűkre szabott sorok között nem adhatnánk róla találóbb jellemzést, mint Gárdonyi Géza adott »Szántottam ... Vetettem ...« című munkájához írt előszavában: »Negyven éve tanít a ciszterciták magyar lelkű gimnáziumában. Tanítványa csaknem az egész város úri népe. Történelem, stilisztika, poétika, filozófia a kedves tárgya... De nemcsak az iskolában lobog az ő tüzes lelke: nincs Eger városának olyan nemzeti megmozdulása, hogy őt ott ne lehessen látni. A közepén vagy az elé én a rajzásnak. A politikai mozgalmakban, megyegyűléseken, városi közgyűléseken, kultúrát intéző bizottságokban, hazafias ünnepeken... Ez a kálvinista nyakú katolikus szerzetes Egernek vérrel megszentelt kövei között született. Egeré is volt szivének minden dobbanása, lelkének minden világossága... Ritka nagy tudását, világ ártában szedett észleleteit nemcsak iskolájával osztotta meg, hanem kívül is, — mint valami mozgó lámpás, — készséggel világít ma is mindenkinek.« Nevét kezdettől ismerték a tudományos és szakkörök, de megismerte a magyar közönség is eredeti tolla révén. Önálló munkái: Költészettan, Tudás és Hivés, Bölcselmi értekezések, A bölcselés előtana, Népszerű felolvasások a magyar irodalom köréből, A pusztában kiáltó szava (egyházi beszédek), Szántottam... Vetettem... (tanulmányok). Ezeken kívül tíz kisebb-nagyobb füzete jelent meg különböző korszerű és tudományos kérdésről és egy csomó értekezése a régibb Értesítőkben. A tudományos szakfolyóiratok, hírlapok szívesen nyitották meg tolla számára hasábjaikat. Se szeri, se száma kisebb-nagyobb, de mindig magvas tartalmú ilynemű írásainak. Legnagyobb munkája: A regény elmélete, kéziratban maradt. Egész életén át dolgozott rala, betegségében fejezte be, de még halálos ágyán is simítgatta, javítgatta. Az tartotta benne a lelket, hogy e munkáját még nyomtatásban láthassa. Ötvenéves íróságát akarta vele ünnepelni. Nem adatott meg neki. De jó harcot harcolt, a munkát elvégezte s az elismerés koszorúját bizonyára megkapta a jó Isten kezéből. Életrazi adatai: Egerben született 1847 december 30-án, 1864-ben lépett a ciszt. rendbe. 1871-től a pécsi főgimnáziumban tanít s ugyanott a püspöki jogliceumon a bölcseleti előtan és a művelődéstörténelem tanára. 1877-benjött Egerbe s egy év kivételével (1889—90), mikor ismét Pécsett tanárkodott, 1906-ig intézetünk tanára volt. Ezévben 35 éves középiskolai tanárkodás után nyugalomba vonult, de a művelődéstörténelem és a legújabb kor katedráját 1918-ig megtartotta az érseki ogiceumon, ahol 1877-től 1889-ig és 1895-től 1918-ig, tehát szintén 35 évig tanított. A mi nagy remeténk, Gárdonyi Géza, Maczki Valér halálakor e magasztos sorokat küldte részvétül a tanári karhoz: »Valér bátyánk és barátunk immár az Úr előtt állva mondja alázatos beszámolóképpen: — Szántottam, vetettem ... Az ő emléke nem oszlik el itt lent a fáklyafüsttel.« Hisszük és bízunk benne, hogy úgy lesz. Megérdemli. Nyugodjék békében! Tordai Ányos dr.