Egészségügyi Dolgozó, 1970 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1970-06-01 / 6. szám
VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE LAPJA XIII. ÉVFOLYAM, 6. SZÁM ARA:I FORINT 1970. JÚNNIUS 1. © KÜZDELEM AZ ÁRRAL ... betölt • • • elöntötte ... körülzárta ... kitelepítették ... A hír az egész országot megdöbbentette. A hír az egész országot felkavarta. Én a megszokott életem élem. Te a megszokott életed éled. De ők: a Szamos, a Kraszna, a Túr, a Tisza, a Lónyai-csatorna, a Maros partján... összeszorult torokkal hallgattuk a rádiót és néztük a tévét: a hömpölygő vízre leültek a házak, derékig a vízben menekült az ember, fuldokolt az állat... Soha nem hallott nevű községek, a csöndes, békés hétköznapokban szerényen meghúzódó községek egyik napról a másikra ismerősök. Azzal, hogy nincsenek többé... Vagy azzal, hogy otthont adtak az otthontalanoknak ... Éjjel-nappal szárazföldön, vízben és levegőben iszonyú küzdelem folyt az életért. Tízezrek dolgoztak a gátakon, hogy úrrá legyenek a vízen. Teherautók, dömperek hordták hosszú menetben a követ, a homokzsákokat. Helikoptereik, kétéltűek szedték össze és hordták fáradhatatlanul a háztetőkön, fákon megkapaszkodó embereket. Az embereket, akiknek egész élete küszködését — házát, állatait és földjét — öntötte el a víz. Katonák, sofőrök, parasztok, munkások, egészségügyi dolgozók, munkásőrök, a polgári védelem alakulatai, bolti eladók, pedagógusok és tanácsi dolgozók — mindenki, aki csak tenni tudott, életet mentett, vagy a megmentett életet ellátta: ennivalóval, ivóvízzel, gyógyszerrel, ruhával... Tegnap még zúgolódtak: a kórház zsúfolt, nagyon sok a beteg és a munka. Ma — a kórház egy tenger közepén üresen áll... Tegnap még rendelt. Dél felé morgolódott, még mindig telt a váró, és sok a házhozhívás. Ma — nincs váró és nem hívják házhoz. Nincs ház... Tegnap még járta a falut, felkereste a csecsemőket, tegnap még járta a falut, ápolta a fekvőbetegeket. Dél felé fáradt volt már, kicsit morgolódott, milyen nagy a falu! Ma — nincs falu ... A tegnap és a ma — két világ! A tegnap a megszokott élet. A ma... ? A fehérgyarmati kórházat víz ostromolja. Több mint kétszáz dolgozója hová lett? Az elöntött községek körzeti orvosai, gyógyszerészei, a körzeti ápolónők, a védőnők, a bölcsődék gondozónői hová lettek? Mint ahogy egyetlen község lakosait négy-öt helység fogadta be, úgy a fehérgyarmati kórház betegeinek és dolgozóinak is több község, város adott helyet. A nyíregyházi megyei kórházból a vizsgálatra beutaltakat és a könnyebb betegeket hazaküldték, helyükre fehérgyarmatiak kerültek. A vásárosnaményi kórház, a baktalórántházi tbc-szanatórium, és a mátészalkai kórház sokuknak adott otthont. A kórház dolgozóit és családtagjaikat ágyy, étel és ruha várta. Mindenre egyformán szükségük volt... A körzeti orvosok, a gyógyszerészek és azok, akik valaha egészségügyi oklevelet kaptak, dolgoznak. Ott, ahol éppen vannak. Azt, amit éppen kell. Hadakozik az ostromlott területen, vagy végzi a munkáját a hátországban ... A falvakban a többezer kitelepítettebb fedél kellett. Magánházaknál, kultúrházakban, iskolákban. Meg kellett szervezni, hogy a betegekek, sebesültek gyógyszert, kötszert, kezelést kapjanak. Meg kellett szervezni, hogy legyen ivóvíz. Hogy legyen napi háromszori étkezés, hogy legyen szalma, amire lefekhetnek, és takaró, amivel betakarózhatnak a hűvös májusi éjszakákon. A szervezésben is, az elosztásnál is, a felügyeletnél is ott voltak az egészségügyiek. Munkájukról elismeréssel szól a lakosság, a megye, s az ország vezetői. Emberfeletti küzdelmet vívtak az árral a mentők, egy-egy súlyos beteg vagy szülő nő kórházba szállításakor. Napi pár órai alvás, sokszor még ennyi is — és mentek vízben, úttalan utakon ... A beteg nem várhat ... Azt mondják, a nehéz helyzet, a váratlan helyzet hősöket teremt. De racionális századunkban születhetnek-e hősök? 1970 májusában a Szamos, Kraszna, Túr, Tisza, a Lónyai-csatorna és a Maros partjánszülettek. Őte azt mondják, csak emberként viselkedtek a nehéz helyzetben. Vajon a kettő nem ugyanaz? Akik a test gyöngeségein, vágyain — alvás, éhség, szomjúság, fáradtság — felülkerekedtek, nem hősök? A katonák, a sofőrök,az egészségügyiek, akiknek a nevét se tudjuk meg soha, akikre csak úgy emlékeznek: „az a sofőr, aki az árból kihúzott”, — „az a — még a nyelvét se értettem — katona, aki felvett a helikopterre”, „ az a szakállasborostás orvos, aki bekötözte a karom...” ? Mit csinál egy járási főorvos, ha a járását elöntötte a víz? Dr. Fazekas Jánost, a fehérgyarmati járás főorvosát látták a kitelepítés szervezésében és lebonyolításában; látták gátat építeni, élelmet szerezni... És mit csinál a járási főorvos, akinek a területére legjobban nehezedett a kitelepítettek gondja? Dr. Nagy István, a mátészalkai járás főorvosa éppúgy dolgozott, mint fehérgyarmati kollégája... Dr. Homoki, dr. Takó, dr. Keresztes a körülzárt terület körzeti orvosai. Egy asszony, dr. Péter Mózessné. Magával hozta négy gyerekét Debrecenből, a nyugodt, kényelmes, városi életből. Mert segíteni akart. Így lett körzeti orvos belőle Botpaládon... Kölese. Kis falu. Egyik napról a másikra központ lett. Kölesét, s még tizenvalahány községet víz zárta el a világtól. Tizenhét-tizennyolc ezer embert... Ide csak helikopter jöhet. Az hoz élelmet, ruhát, gyógyszert. És ami kell. Valahol, messze, a nagy-nagy vizen túl — a megye, az ország. Messze van. Csak az URH a kapcsolat azzal a világgal... Egy mentőkocsiban. A kocsi itt táborozik, benne Bogáti Péter, Aggod Sándor gépkocsivezetők és Kiss Sándor mentőápoló. A fehérgyarmati kórház laboratóriuma most üres. Dolgozói szétszéledtek. A laboratórium vezetője, dr. Molnár István most traktoron járja ezt a területet. S a mentőkocsi URH-n tájékoztat az itteni helyzetről. Körzeti orvos van, gyógyszertár van. De ez, meg ez kell... És a helikopter hozza ... A kölesei kis gyógyszertár elosztó lett. Innen töltik fel az orvosok a kézigyógyszertárakat, ide jön recepttel mindenki. Ladányi Lajos gyógyszerész, Gáti Elemérné és Grajczárik Györgyné aszszisztensek és Sisa Anna kisegítő akkor pihent néhány órát, amikor tehette. Hogy az éjjel kettőkor volt, vagy reggel kilenckor... ? Nemcsak a folyó, az élet is kilépett megszokott medréből ... • Az elzárt területen dolgozik a fehérgyarmati járás egészségére: Klapka Miklós. Fertőtlenítő anyagot igényel, fertőtlenít, felügyel az elszállásolásnál, megpróbálja betartani a legelemibb egészségügyi követelményeket. Felesége a balatonfüredi szívkórházban fekszik. Nem tudnak egymásról. Nem lett volna egyszerűbb a veszélykor odautazni hozzá? Maradt. Mint ahogy az egészségügyiek maradtak. És erejük, tudásuk szerint elkövettek mindent. És elkövetnek ma is, a veszélybe került, otthon nélkül maradt emberért ... A szálak az Egészségügy’! Minisztériumban futnak öszsze. A minisztérium egyik munkatársa kezdettől kint van a területen, így óráról órára értesülnek a helyzetről. A kapott kép pontos és megbízható. És mégsem az. Mert a helyzet óráról órára változik. De ha kell, bármely pillanatban indul a gép, a segítség... Mennyi száz forint? Annak, akinek többezer forintja van , kevés. De annak, akinek az alattomos víz elől a puszta életét kellett mentenie, akinek a zsebében még tíz fillér se lapul, annak nagyon sok... Szakszervezetünk gyorssegélyben részesítette az egészségügyi dolgozókat és családjukat. Részesítette? A pénz már ott volt, de azt még nem tudták, hogy akiknek adni kell, hol vannak? Perecsényi Jenőné, a megyebizottság titkára, Vaskó Sándorné, a megyei kórház szakszervezeti bizottságának titkára Nyíregyházán és környékén, Radványi Ferencné a mátészalkai járásban, Fekete Dánielné a mátészalkai kórházban kereste a kitelepített egészségügyieket. • Segítségnyújtás, elvtársias emberség. Ez jellemző a mentőkre, orvosokra, gyógyszerészekre, ápolónőkre. A területen is, az irányításban is. Kemény doktor, a megyei főorvos, Jandó doktor, a mentőszolgálat megyei vezetője és a Köjál főorvosa mindig, mindenütt ott volt. Szerveztek és buzdítottak. Vigasztaltak és olykor-olykor maguk is vigaszra szorultak ... • Szabolcsban még javában folyt a küzdelem, amikor az ország déli részén megnőtt a Maros, és Makót fenyegette. Itt is emberek ezrei a gátakon. Kitelepítés-szervezés, elszállásolás. A várost elhagyják a nők, a gyerekek és az öregek. A makói kórháznak Hódmezővásárhely és Szentes ad otthont... • A Maros már apad , csökkenőben a veszély. A Szamos még nagy, de a vizet már vezetik vissza a medrébe. Az elöntött föld, a szenynyezett kutak, az állati hullák, a romos házak még ellenségei az embernek. Ovás után a munkabíró férfiak hazamehetnek. De az oltást megszervezni, a többtízezer embert beoltani az egészségügyiek feladata. A minisztérium adott oltóanyagot, a megyei kórház is, Debrecen is küldött orvos. Reggeltől estig dolgoznak... Nagy a KÖJÁIL feladata. Meg kell tisztítani, ember és állat számára biztonságossá kell tenni a területet. A viszszatérőknek víz kell! Inni, főzni, mosakodni... Hány kút lehet ezen a területen? A megyei KÖJÁL-nak segít a minisztérium, segít a MÁV mozgó laboratóriuma, segítenek a vízügyi szakemberek. Vizsgálattal, anyaggal fertőtlenítővel. És segítenek a megyék. Békés megye orvosokat, járványügyi ellenőröket, egészségőröket, fertőtlenítő szakembereket küldött, Debrecen gépkocsit. És a munkába bekapcsolódik itt is a polgári védelem és a néphadsereg. Hiszen az embereknek mielőbb vissza kell térniök, hogy az eltűnt falvak helyén meginduljon az élet... Sulyok Katalin Stettner Béla: monotjTJia A TARTALOMBÓL Hogy állunk a 42 órával A „nehezen nevelhető gyermek A táppénzkérdés a kormány előtt Körzeti ápolónők Csepelen