Egészségügyi munka, 1958 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1. szám
élelmezés, a munkahely egészségügyi viszonyainak megjavításához állami, társadalmi intézkedések szükségesek. Az állam és a társadalom részéről az egészségügyi viszonyok megjavítására irányuló intézkedéseket közegészségügynek nevezzük. A közegészségtan a közegészségügy tudományos megalapozása. Az egészségügyi viszonyok javítására irányuló állami intézkedések már az ókortól kezdve ismeretesek. Valószínűleg tapasztalati megfigyelések alapján alakultak ki egyes táplálkozási és tisztálkodási szokások vallási előírások formájában az ókori hinduknál és zsidóknál. Az ókori Görögországban államilag biztosították a testnevelést. Rómában vízvezetéket, csatornákat építettek, légfűtést alkalmaztak, hatalmas fürdőket létesítettek, felügyelők ellenőrizték az élelmiszerárusítást. Az ókori orvostudomány nagyjai, elsősorban a görög Hippokrates, jelentős mértékben hozzájárultak ezeknek az intézkedéseknek megvalósításához, midőn azt tanították, hogy a szennyezett víz, levegő, a mocsaras talaj ártalmasak az egészségre. A középkor első felében, az arab kultúra virágzása idején, a nagy arab orvosok, Rhazes és Avicenna hatása alatt, további lépést tett előre a közegészségügy, hatalmas kórházakat építettek. A kórházak helyének kiválasztásában közegészségügyi elgondolásokat is érvényesítettek. Európában azonban, később pedig az arab országokban is, a közegészségügyi viszonyok elromlottak, elhanyagolták a köztisztaságot. A keresztes hadjáratok nyomán elszaporodtak a leprások, a Kelettel való kereskedelem megnyitotta a kaput a fekete halál, a pestis előtt, amely Európa lakosságának nagy részét elpusztította. A járvány elleni védekezés hívta életre a vesztegzár-intézményt. Ezt az intézményt először a kikötőkben valósították meg, ahol a partra szállni óhajtó utasokat 40 napig visszatartották, ha a hajó járványos vidékről jött. Később hasonló intézkedéseket valósítottak meg a szárazföldön is a pestisgócok körül. Az ipar és kereskedelem kifejlődése következtében mind népesebbé váló városokban szükségessé vált a vízellátás, szemételtávolítás megszervezése, anélkül azonban, hogy ennek közegészségügyi jelentőségét felismerték volna. A XVIII. század végén Jenner felfedezése, a himlőoltás, egyik kezdetét jelenti a közegészségügy új korszakának, amely a járványok és egyéb betegségek okainak kiküszöbölésére törekszik. A himlőoltás például a himlő járványok terjedésének egyik okát, a lakosság fogékonyságát szüntette meg. A XIX. században az Európába betörő kolera hatalmas pusztítást okozott. Először tapasztalati megfigyelések, majd laboratóriumi vizsgálatok alapján bebizonyosodott a környezet, főleg a talaj és víz szennyeződésének szerepe a járvány terjesztésében. Ekkor alakult ki, jelentős mértékben Pettenkofer munkássága nyomán a modern közegészségtan, a higiéné. A múlt század utolsó negyedében, Pasteur, Mecsnyikov, Koch, Behring munkásságának eredményeképpen születik meg a bakteriológia és immunitástan. A járvány elleni küzdelem most már főleg a bakteriológiára támaszkodva, elkülönül a közegészségtantól és önálló tudománnyá fejlődik. Az ismeretek halmozódása, új feladatok felvetődése következtében azonban maga a közegészségtan is szakterületekre különül. A városok közegészségügyi kérdéseivel foglalkozó településegészségtan tulajdonképpen a levegő, víz és talaj járványügyi szerepét vizsgáló kutatásokból bontakozott ki. A széntüzelés elterjedése, vaskályhák alkalmazása, az új építkezési, világítási, fűtési módszerek egészségügyi kutatásának tanulmányozása a továbbiakban jelentősen kibővítették a közegészségtan e szakterületét. A társadalmi fejlődés azonban egészen új feladatok elé is állította a közegészségügyet. Az ipar fejlődése nyomán az ipari megbetegedések, mérgezés 2