Egri Egyházmegyei Közlöny, 1872 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1872-01-16 / 2. szám
Negyedik évfolyam, 2. szám Eger, 1872. január 16. Megjelenik: Az előfizetési díj és a lapot érdeklő minden közlemény e czim alatt: J minden hó i-én és „Az Egri Egyházmegyei Közlöny szerkesztőségének Egerben, az érseki I 16-án II/» (ven. ) finöveldében“ küldendők. I--------------------Előfizetés : Egész évre 3 írt. Fél évre 1 írt 50 kr. Tartalom : Keresztény tekintélyelv és a népfölség elve. — A szihalmi uj főoltérkép s a keresztény művészet a festészetben. — A gyöngyösi jezsuitarendház története. — Egyházmegyénk és hitélete köréből. — Irodalom. — Vegyesek. EGRI EGYHÁZMEGYEI KÖZLÖNY. Keresztény tekintélyelv és a népfölség elve. II. A két tekintélyelvvel egyenes ellentétben áll a népfölség elve. Egymáshozi viszonyukat tekintve, két ellenkező sarknak nevezhetnők e két elvet. Röviden ugyanis a népfölség elmélete a következő : A tekintélynek, ha azt mint jogot tekintjük, nincs magasabb eredete, hanem az egyszerűen és kizárólag a társadalom szülötte. Amint t. i. az emberek bizonyos társadalmi egységgé tömörülnek, az egyes akaratok e csoportosulásából egy egységes összakarat keletkezik, melynek az egyes akaratok külön-külön mind alávetvék. Ez egységes összakarat általános népakaratnak neveztetik s ez általános népakarat az, mit mi tekintélynek mondunk. A jogi hatalom tehát, mely a társulati tagokat a társulati czél elérésére irányozza és igazgatja, nem más és nem is lehet más, mint az általános népakarat, — ennek, és csakis ennek tartoznak hódolni a társulat tagjai. Ebből önként következik, hogy tehát minden társadalomban a hatalom birtokosa maga a nép, amennyiben azt mint egységet tekintjük. Mert ha a tekintély magában véve nem egyéb, mint az általános népakarat, úgy annak jogi hordnoka és birtokosa sem lehet más, mint a nép. A nép tehát souverain és nincs más souverainitás, csak a népé. E souverainitás a nép elidegeníthetlen tulajdona ; az maga sem mondhat le róla, mint nem mondhat le tulajdon akaratáról. Azonban e hatalmat, noha annak tulajdonképi és egyedüli birtokosa, maga a nép nem gyakorolhatja, azért az általános népakarat, végrehajtására egy helyettest kell állítani, kinek feladata legyen, a nép nevében és megbízásából az általános népakaratot az egyes akaratok ellenében érvényre emelni, vagyis a hatalmat gyakorolni. A tekintély e helyettes képviselője lesz a társadalom feje. Eszerint tehát nincs társulat, melyben a fő bizonyos, őt tulajdonkép megillető jog erejénél fogva kormányozna, hanem mindazt, mit e téren cselekszik, a nép megbízásánál fogva cselekszi Őt souverainnek mondani, nem szabatos kifejezés; souverain a nép és csakis a nép ; a hatalom hordnoka mindössze is a nép megbízottja, hivatalnoka. Ő nem „Isten kegyelméből,“ hanem a „nép kegyéből“ fejedelem. Ha már most arról van szó, hogyan, mi módon legyen valaki a nép helyettesítőjévé és gyakorolja annak nevében a hatalmat, ott a népszavazás (suffrage universel). A nép ált. szavazás útján helyettes uralkodót választ magának, amennyiben minden ált. szavazásnál a többség dönt. Az e választásnál czélba vett eredmény tehát kettős : 1) kijelöltetik a személy, mely a souverain népet, hatalma gyakorlásában helyettesítse s egyúttal 2) ráruháztatik a nép által ennek teljhatalma, megbízatván, hogy az általános népakaratot, mely minden tekintélyt magában foglal, a nép nevében kezelje és érvényesítse. Ez a népfölség elméletének lényege. Látnivaló, hogy ez elmélet szerint Istennek a társadalmi tekintély megalkotására semmi befolyása nincs. És ép ez a lényeges, a aQa novipepáog ez elméletben. Ezért nem szabad a népszuveraiiitást, mint elvet a demokratiával, amennyiben ez alatt bizonyos államformát értünk, összetéveszteni A demokratikus alkotmány ugyanis koránsem alapul lényegesen a népfölség elvén; demokratia és két tekintélyekv megférnek egymás mellett,, ha előbbi elismeri, hogy a tekintély, melynek birtokosa szerinte a nép, forrását Istenben bírja és nem puszta népakarat. A népfölség elméletét fejtegetvén, elvről, nem alkotmányról akartunk szólani. Ami már a népfölség elvének történeti fej-