Egri Egyházmegyei Közlöny, 1876 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1876-07-01 / 13. szám
Nyolczadik évfolyam. 13. szám. EGRI EGYHÁZMEGYEI KÖZLÖNY. Tartalom : A modern anyagelvi liberalismus és a kath. clerus. — Adalékok egyházmegyénk történelméhez. — Naplótöredékek a domozzlói egyház anyakönyveiből. — Egyházmegyénk és hitélete köréből. — Vegyesek. Megjelenik : minden hó 1-én és 16-án 1 ivén. Eger, 1876. Julius 1. Az előfizetési dij és a lapot érdeklő minden közlemény e czím alatt: „Az Egri Egyházmegyei Közlöny szerkesztőségének Egerben, a papnöveldében“ küldendők. Előfizetés : j Egész évre 2 frt. I Fél évre 1 frt. j A modern anyagelvi liberalismus és a kath. clerus. — Vonatkozással hazai viszonyainkra. — Elvitázhatatlan dolog, hogy a szavak korunkban már régen elvesztették valódi értelmöket. A szavak ma nem kifejeznek, hanem ellenkezőleg: takarnak és palástolnak. De még elvitázhatatlanabb az, hogy korunkban a tömeg fölületes, vagy amint mondják, általános műveltségének csak szavak kellenek. Ha valamely szó megnyerte a „modern“ bélyeget, és ha általánosan elfogadtatott, hogy e vagy ama modern szó után kell indulni minden művelt, fölvilágosult, előítéletektől megszabadult , európai niveau-n álló embernek , akkor már gondolkozni sem szabad, hanem csak egyenesen acceptálni, beszélni, hangoztatni a schlagwortokat, modernnek lenni és tartatni minden izünkben, mert ellenkező esetben „elmaradott“, „obscurus“ stb. a nevünk. Ma nem szabad nevén nevezni a gyermeket ; ma nem szabad mást tenni, mint utána mondani, hangoztatni a hiteles helyekről kibocsátott szavakat, és ezen elfogadott szavak üres hangoztatásáról a legtöbbször azt mondják, hogy ez közvélemény. Valamint sok más nagy hangzású, nagyot jelentő modern szóval, úgy vagyunk manap a liberalismussal is. Beszéli, mondja, hangoztatja boldog-boldogtalan ; táborába sorakozik sok tüzesvérü ideolog és phantasta; sok kész volna e szóért talán még a martyriumra is, — lévén az neki elve és meggyőződése — és mégis vajmi kevés érti azt ! Vannak, kik magukat divatból atheistáknak, hitetleneknek segélyezik — és mégis hisznek a modern liberalismus előttök titokzatos, mélységes mysteriumában, melyet ők tulajdonképen nem értenek. Megvetik a hit titkot, mert az nem modern , és mégis hisznek a liberalismus titkában azért, mert az szájizék szerinti, divatos és modern. Mi kath. papok hiszszük azt, mit az isteni kinyilatkoztatás alapján, mint természetfölötti dolgot — minden fölösleges fürkészés és kutatás nélkül — hinnünk kell. Azonban az emberi dolgokat szeretjük vegy-elemeikre fölbontani, alkatrészeiket szétszedni , és a kutató egészséges emberi ész világánál szeretjük azokat higgadtan, elfogultság és előítélet nélkül, minden oldalról megvizsgálni. Nekünk kutatnunk, fürkésznünk és tanulnunk kell, hogy aztán fölvilágosíthassuk azokat, kiknek gondjai reánk bízvák, — híveinket. Nézzük tehát ezúttal körül — némi tájékozás végett — a modern anyagelvi liberalismust. Minden kornak megvannak a maga mozgató eszméi, megvannak küzdelmei és eszme harczai épugy, mint vérontásos háborúi. És azt mondják a történet-bölcselők, hogy e harczok szükségesek. Azt mondja B. Eötvös József „A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az államra“ czimű művének 2-ik lapján : „hogy a népek mint a vizek megrothadnak , ha nincs, a mi néha megmozgassa, — és hogy az emberiségnek épugy, mint a természetnek, viharokra van szüksége.“ Ez mind igaz lehet, nem kutatjuk; — annyi azonban történelmileg elvitázhatatlanul áll, hogy minden kornak megvan a maga szellemi küzdelme, megvan a maga eszmeharcza, s hogy az emberiség mindig küzdött, mindig harczolt, lelkesedett eszméiért ! Hisz mi egyéb az emberiség történelme, mint e harczok és küzdelmek folytonos, szakadatlan lánczolata ; mi egyéb, mint korunk egyik jeles írójának találó kifejezése szerint — a népek martyrologiuma?! — Különben e harczokat elősorolnunk nem tartozik jelen föladatunk szűk keretébe, elég annyit megjegyeznünk,