Egri Egyházmegyei Közlöny, 1919 (51. évfolyam, 1-14. szám)
1919-04-16 / 8. szám
Előfizetés: egész évre 8 kor., fél évre 4 korona. — Megjelenik minden hó 1.-én és 16.-án legalább egy ív terjedelemben. /////// EGRI EGYHÁZMEGYE! KÖZLÖNY Ötvenegyedik évfolyam. 8. szám. Eger, 1919. április 16. Laptulajdonos és kiadó : az Egri Egyházmegyei Irodalmi Egyesület. — Szerkesztőség és kiadóhivatal a líceumban. ////// Tartalom: Jeremiás. — Az aldebrői plébánia. — Egyházmegyénk és hitélete köréből. Jeremiás. I. »Nagy mint a tenger, a te keserved.« Jer. Sir. 2, 13. Betelt a mérték. Elszakadt az Úr irgalmának túlfeszített húrja. Elröppent a végzet nyila és halálos ütéssel járta át Sion leányának feslett szivét. Az Ur elvetette magától hűtlen jegyesét, mint utálatos ruhadarabot, mert nagyobb volt gonoszsága Sodoma minden bűnénél.)Beteljesítette az Ur haragját , kiöntötte búsulásának bosszankodását és tüzet gyújtott Sionban és megemésztette annak alapjait.“ 2) Mert megátalkodva fenhéjázó hangon kérkedett, hogy mit neki az Ur ! — Új istenekbe lett szerelmes. Pitymallattól az esti pírig bálványok után törte magát. — Ezért „megszaggatta őt az erdei oroszlán, ellene jött a nemzetek rablója“ 3) Kiöntötte rá tüzét az északi lángoló tüzes fazék és fölperzselte mindenestül. Föléje emelkedett a népek pörölye s összezúzta a város kőfalát. Ledöntötte őrtornyait. Fölforgatta erősségeit. „Letépte és nem kímélte az Ur Jákob összes ékességét s megölt mindent és elpusztított, mi szép volt Juda leányának sátorában. 4) — S most ott elhagyatva a város: „özveggyé lett a népek asszonya“. Hová lettek hát szeretői s mit használtak neki a kő és faistenek ? ! Az alkonyokban izzó nap utolsó sugarai bíborra festik a pusztulás városának falait ; — de az nem város többé, hanem füstölgő rom és kormos kőhalom. Nincs benne szemernyi épség. A házak bedőlt falai közül nyomasztó csönd és üresség ásít ki. Olyanok, mint a kifosztott, megtépett madárfészkek, miket gonosz kezek a fákról letéptek. A borzadály és iszonyat képe rémiszt mindenfelől. Az utcasarkokon széthány üszkös zsarátnokok hevernek — vegyest megcsonkított emberek holttesteivel : „Ott feküsznek a gyermek és az agg, a szüzek és ifjak elhullottak fegyver által.“ *) Megdermedt tagokkal pihennek — véresen — hosszú, mély álomba merülve. Nem mozdul megüvegesedett szemük ; hiába szórja rá aranyló sugarát az alkonyi nap ! Szóra se nyitják ajkukat. Pedig mily sokat s mily rémeseket tudnának mesélni! Elmondhatnák, hogy telepedtek a kisdedek a város utcáin ; a csecsemő nyelve Ínyéhez tapadt a szomjúságban; mondották anyáiknak: Hol van a kenyér és bor ? — mikor elfogyatkoztak a város utcáin és kilehelték lelküket anyáik ölében.“ a) Fegyver, éhség és döghalál ülte diadalát. „Még jobban jártak, kik fegyver által vesztek el, mint kiket megölt az éhség, mert ezek elsenyvedtek ; bőrük csontjaikhoz ragadott, elszáradt és olyan lett mint a fa. A gyöngéd érzésű asszonyok kezeikkel főzték meg fiaikat, hogy őrült éhségükben megegyék méhök gyümölcseit, az arasznyi kisdedeket.“ 3) Óh mily szörnyű a pusztulás utálatossága ! Kifosztva, összedőlve a templom is. Nem ragyognak már arany oszlopai. Hiába terjesztették ki védőleg szárnyaikat a kherubok, — nem foghatták föl a rázúduló csapásokat. Összeomlott, rommá lett az egész, — „mert megutálta oltárát is az Ur, megátkozta szentélyét is, népe miatt. Oda van Sión leányának minden ékessége; sajtót taposott az Ur Juda leánya fölött. Azért a magas helyeken a kesergés szava hallatszik, jajgatása és sírása a fiait sirató Ráchelnek, ki nem akar megvigasztalódni azok fölött, mivel hogy nincsenek.( 4) Eltűnt már a nap, csak az ég peremén — a felhők fodrain ég még tüzes csókjának izzó pírja. Lassan az is elenyészik. Mély csönd és szürkület fátyla ereszkedik a tájra. — Távol és közel sehol senki. A várossal együtt elpusztult, kihalt minden. . . De mégse! A romok fölött egy férfiú elmosódott alakja látszik. Ott ül elhagyottan, mozdulatlanul, mintha nem is élő ember, de kőszobor lenne. Csak keblének viharzása Jegyzet : A Szentirás alapján készült, fölhasználván hozzá P. Riessler dr. : Der Profét Jeremia könyvét és más , később idézett műveket. ‘) Jer. Sir. 4, 5. - 2) 4, 11. - 3) 4, 7. - 4) 2, 2. - 5) 1, 1.) Jer. sir. 2, 21. - 2) 2, 11. - 4, 4.-9. - 3)2, 20. 42, 7. — 1, G. - Jer. 31, 15.