Egyenlőség, 1884 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1884-10-19 / 42. szám

Az egész felirati javaslat kettőt állít egymás-­­­sal szemközt. Zsidót és keresztényt. Két érdekküz­­­­delmet ismer: a 600,000 zsidóságét és a 15.000,000 kereszténységét. S az egész felirati javaslaton az vonul végig, hogy a gyengébb kereszténységet az erősebb zsidósággal szemközt védeni kell. Maga a számarány mutatja, hogy a felállított tétel képtelenség. S ha nem az országgyűlésen for­­dul meg ez az irat mint hivatalos irat, hanem mint a magánember nyomtatványa jelenik meg, bizonyára nem foglalkoznánk vele oly komolyan, a­mint azt a következőkben tesszük. A bűnvádi eljárásnál a zsidóság megfékezésére kettőt kíván a javaslat. Esküdtszéket a bűnvádi eljárásban és a büntetőtörvény revízióját a speczi­­fikus zsidó bűntettek tárgyában Mind a két kér­­dés a büntető jogtudomány kérdése, melynek bő­­vebb tárgyalása lapunkba azért nem való, mert ez nem büntetőjogi szaklap. De épen ezért nem lehet ezen kérdéseket s­p­e­­czifikus zsidó vagy keresztény szempontból sem tárgyalni. A büntetőjog problémáinak megoldásánál nem lehet más irányadó, mint a büntetőjog tudománya és a büntető törvénykezés tapasztalatai. De mivel már a kérdés fel van vetve és mint a zsidóság helyzetével összefüggő van felvetve, néhány rövid megjegyzést nem fojthatunk el. Szólunk először az esküdtszék kérdéséről. Az esküdtszék oly büntető bíróság, melynek hatásköre csak bizonyos bűntettekre terjed­ ki, de nem min­­den bűntettre, vétségre és kihágásra soha. Soha sem szabad tehát szem elől téveszteni, hogy az esküdtek nem politikusok, hanem bírák, nincsenek hivatva egyéni hajlamok, politikai vagy vallási ro­­kon vagy ellenszenv szerint ítélni, hanem eskü alatt kötelesek igaznak jelenteni ki azon ténykö­­rülményt, melynek igaz voltáról az előjök adott, bizonyítékok folytán meg vannak győződve és megfordítva. Igen, ámde a ma érvényben levő büntető eljárás a tanult bírákat ugyanezen joggal ruházza fel és bíráink azzal élnek is, nem kívánnak a büntető eljárásban a törvényes bizonyítási elmélet szerinti bizonyítást, hanem csak olyan és annyi bizonyítékot, a­melyből józan gondolkozású és ta­­pasztalt férfiaknak azt kell következtetni, hogy a vádlott a vádcselekményt elkövette. Ha ez meg van, marasztalnak, ha nincs, felmentenek. Épen azért az esküdtszék vagy tanult bírákból álló tör­­vényszék kérdése büntetőjoggal foglalkozó jogá­­szaink között még eldöntve nincs és a törvényho­­zónak a kérdés megoldása még sok gondot fogירכ­o­g­d adni. Csak egynek nem ad­ a kérdés gondot: az antiszemita pártnak, mert ez egyáltalában nem gondolkozik, mert ez a dologhoz egyáltalában nem ért és a hajthatatlan jogszolgáltatás tekintetei előtte nem irányadók. Az antiszemiták csak zsidót gyű­­lölni, zsidó ellen lází­tani tudnak, ez előttük az egyedüli szempont, melyből a törvényhozást vezet­­hetni óhajtanák ! Szándékuk részhiszeműsége nyilvánvaló. El­­lenzik a zsidó-keresztény házasságot, tehát a zsi­­dóságot mint az ország többi lakosságától elzárt külön kasztot tartják fenn. Esküdtszékek csak nagyobb helyeken lesznek, a­hol törvényszékek vannak. Ilyen nagyobb helye­­ken pedig igen csekély kivétellel, a földműves és kisiparos lakosság számra mindig túlnyomó. Ha tehát összeállítják az esküdtek lajstromát, ez túl­­nyomólag földművesekből és kisiparosokból fog ál­­lani. Ezek könyvet nem olvasnak, az újkor tudo­­mányos vívmányait nem ismerik, egész szellemi táplálékuk abból áll, a­mit a pap vasárnaponkint a templomban beszél. A pap a vallás embere, mindenik a maga vallásáé. Egyik sem zsidó. Mind a zsidók hitetlenségéről, Krisztus kínszenvedései­­ről, a zsidó árulásáról és nagyrészük még azonfe­­lül a Rómában székelő szent atya fogságár­ól s más hasonló thémákról beszél. A zsidót mint a keresz­­tény vallás ellenfelét tekintik. Ha már most ehhez vesszük, hogy a kereskedő túlnyomólag zsidó, hogy az eladó és a vevő, a termelő és kereskedő érdekei az ár megállapításá­­nál ellentétesek, nyilvánvaló, hogy az esküdtszol­gálatra hivatott nép természetes ellenfele a bírói széke elé állított kereskedőnek. Tehát vallási gyű­­lölet, vagyoni érdekellentét azon garanc­iák, me­­lyek az antiszemita párt szemében a bírói ítélet, elfogulatlanságát és igazságát biztosítják. Tessék még hozzávenni egy zsidógyűlölettől elvakult, tudatlanságában a tanulatlan nép eszme­­menetéhez közel álló antiszemitát, aki hirangírozza az esküdteket, hivatkozik a faji ellentétekre és a zsidók rosszaságára, és mindenki előre tud­­hatja az ítéletet. Minden zsidó elmarasztaltatik, ha vádlott és elutasíttatik, ha káros. A­kinek ez iránt legkisebb kétsége lehet, nézze m­e­g a k­ö­z­ségi bíráskodást, a­hol földmi­ves bíró és esküdt ítél a kereskedő k­ö­­­vetelése fölött. De nem idáig van a dolog. Az isteni gond­­viselés, vagy ha úgy tetszik, a természet ösztöne minden emberi létnek azt sugallja, hog­y az önfen­­tartás az első kötelesség. Van-e oly bárgyú, aki azt gondolja, hogy a zsidó a reá lázított bírák tudatlanságát és lelkiis­­meretlenségét csak önmaga ellen hag­yná fordítani és nem fogna oly eszközökhöz folyamodni, a­mi­­nőket a helyzet és körülmények indokolnak ? A vallás tanaival fellázított bírák előtt a vallás szentségét kell eloszlatni, az osztály érdek által fellázított bírónak egyéni érdekét kell kielégíteni, hogy osztál­y érdekei­ről megfeledkezzék. A pap a vallás segedelmével állít fel ellenté­­tet, leszállítom a pap értékét, hogy szavára ne hallgassanak. S ez bizony nem nagyon nehéz do­­log. Elkezdem feszegetni a kath. pap házasságát, családi életét és oly helyzetbe hozom, hogy annyi tekintélye sem lesz hívei előtt, mind a milyenre a zsidót akarja süllyeszteni. A protestáns papok helyzete e tekintetben jobb, de ott vannak a családi gondok, melyek alapján bőven lázithat ellenök az az ember, aki oly lelkiismeretlen, mint a­milyenek az antiszemi­­ták a zsidók elleni lázitásban. Oh, szánalomraméltó haza, melynek egyes osztályai nem azon vannak, hogy kölcsönös meg­­becsülés által egymás tiszteletét fokozzák, hanem azon, hogy kölcsönös gyalázás által az országot oly színbe hozzák, mintha abban csupa erkölcste­lenség, csupa kapzsiság, csupa alávalóság uralkod­­nék! Nyilvánvaló, hogy a zsidók elleni gyűlölet ál­­tal diktált esküdtszéki intézmény nem az elfogu­­latlan igazságszolgáltatásnak, hanem az osztálygyű­­löletnek és vesztegetésnek tanyájává válnék azon­­nal, a­mint a mostani lázítás által létesített gyűlö­­let egy-két áldozat által kielégíttetik.

Next