Egyenlőség, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1885-11-08 / 45. szám
45. sz Budapest, vasárnap, 1885. november 8. 10. évfolyam. Szerkesztőség és kiadóhivatal. Budapest, IV. Váczi utcza 11. hová minden küldemény intézendő. TÁRSADALMI.. HETILAP. SZERKESZTI ..... ... BOGDÁNYI MGH MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési feltételek. . Egész évre házhoz küldve . ... 8 frt. Félévre .................................... .4.״ Negyedévre 2־ . . .־ . ״ r Egyes szám ára 145 kr. aswagamn■ 8ra«»»Maisa*cxisjgfc-:?M^Ma«Ba»gpug»a—..... ותז-ז w A kiállítás után. A kiállítás anyagi és erkölcsi eredményeit mérlegeli az egész világ.־ És megvan vele, elégedve mindenki. Nagy, szép, fényes ־ és ragyogó napjai voltak ezek a magyarnak, melyek fölérnek bármely csatatéri győzelemmel, amelyre valaha Hüszke volt a nemzet. Mi is részt veszünk az örömben. Sőt mi kettős־ részt־ ־ követelünk, belőle. Az után az átkos, irtózatos mozgalom 4. után, a melynek neve antiszemitizmus, jött az országos׳ . átalános kiállítás, mely e nemzet szellemi erejét szorgalmát, képességeit volt hivatva a világ előtt megdönthetlenül, kétségbe vonhatlanul dokumentálni. Vajjon az a zsidóság, melyet ki akartak a nemzet testéből zárni, részt vegyen-e e versenyben ? Nem okoskodott, nem érzékenykedett, hanem serényen munkához látott és ott volt a kiállításon. Csak a statisztikai adatokat kell kézbe vennünk. Ezek azután beszélnekelbeszélik nemcsakazt, hogy a zsidóknak joguk és kötelességük volt a hazafias akcióban részt venni, hanem már egyebet is, azt is, hogy a zsidó a legelső sorban áll akkor, midőn a nemzet renommée-ját beigazolni, a hazafiaságot tettel, áldozatok árán bebizonyítani kell. A kiállítás statisztikája szerint a kiállítók két ötödrésze zsidó volt. Ha a számarányt tekintjük az ország többi lakosságával szemben, hatszázezer tizenötmillióval, ennek az aránynak csak egy harminczadrészt kellene mutatni és íme van tizenkét harminczadrész. Kell-e nagyobb bizonyítéka a munkának, a szorgalomnak, a tehetségnek? Pedig ez csak számarány, amelynek a minőségét, qualitását még először vizsgálni kell, hogy a valódi értékről fogalmunk legyen. Minő téren, mely iparágakban állítottak ki a zsidók? A legnagyobb részt — megint a statisztika szól, oly iparágakban, melyek a legtöbb szellemi erőt, a legnagyobb és legodaadóbb buzgalmat és szorgalmat igényelték, amelyek ezenfelül a legnagyobb kockázattal járnak, amelyeknél a veszteség, az üzletpangás valószínűsége igen nagy és amelyek, talán épen ezért, többi polgártársaink által legkevésbé műveltetnek. Hova emeli e körülmény e fentebb érintett, magában véve bámulandó arányt? Minő megvilágításba helyezi ez a zsidóknak nemcsak kulturális képességeit, de törhetlen, ernyedetlen buzgalmát is? . ־־ És ennek dokumentálása, minő anyagi áldozatokkal ׳ járt. A kiállítás anyagi és szellemi sikereinek méltatásánál a teherszámlát kiemelik mindenütt és vigasztalásképen is utalnak a kiállítás jövő ered־׳ mértjeire a '■kiállítókkal szemben,kiknek a nemzeti ünnep oly vagyoni áldozatokat rakott vállaikra, a melyek egy vagyont képviselnek és melynek pillanatnyi rekompenzácziójáról szó sem lehet. Átalá־ nosságbanmondatik és értendő ez. De ebből az általánosságból is már a számarány szerint kiverszik a zsidók a két ötödrészt. Ha azonban újra közelebbről, a statisztikai adatok alapján tekintjük־ ׳ ez áldozatokat, rögtön szembeötlik,hogy ez arány még százszorosán fokoztatik. Aki néhány ,sétát tett csak abban a bámulatosan szép... ragyogó kis világban, mit a kiállítás nyújtott elénk, annak feltűnt, hogy az állami és kommunális alkotásnakon kívül a legnagyobb fényt, a legtöbb elegancziát, a legmegkapóbb representácziót a zsidók nyújtották, hogy azoknak az objektumoknak, amelyek az üzletcsináltatásra való legkisebb kilátás nélkül egyedül a kulturális előhaladást voltak hivatva tanusítani, tulajdonosai, mesterei, munkásai zsidók voltak ők, ha a magyarországi zsidók önérzetének emelésére szükséges lett volna valami eszköz, keresve sem lehetett volna találni hatalmasabbat, mint a kiállítás, — de, ha valamikor szükség lett volna arra is, hogy a zsidók az ő áldozatkészségüknek a haza oltárán való letételét igazolják, erre is a legkivántabb alkalom lett volna a kiállítás. ' ׳ . És örömmel, a sajnálás értelme nélkül tette a zsidóság azt, amit tett. Nem várt érte jutalmat. Igaz, hogy az erkölcsi elismerés nem maradt azért el, de az erkölcsi elismerés is csak arra való, hogy önérzetét emelje. , A kiállítás rendezősége bőven járt el a kitüntetések körül. Az összes kiállítók egy harmadrésze elismeréssel, éremmel távozott haza és e harmadrésznek legalább is kétötöde zsidó. A számarány helyes és valóban, nagyobb eredmény, mint amit a legvérmesebb remény csak álmodhatott is, kivált, ha megemlítjük azt is, hogy ez elismerések nem maradtak egyedül a kiállítási kitüntetések keretében, hanem hozzájárultak ahhoz a legmagasabb körök is, hozzá a trónörökös, hozzá a korona, amely kitüntetések mind azt igazolták, hogy a zsidó nemcsak kulturelem, nemcsak tehetséges.