Egyenlőség, 1895. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1895-01-04 / 1. szám
1895. január 4. EGYENLŐSÉG.2 hanem »természetes«-nek fogják mondani. De aki nem zárkózik el tényleges társadalmi viszonyaink felismerése elől; aki tudja, hogy hol és mennyire lappang társadalmunkban az antiszemitizmus; aki figyelemmel kisérte, hogy Szilágyi Dezső ultramontán és klerikális oldalról naponként miképpen lett elmondva a zsidóság bérenczének és a hasonló »egyéb «-nek, aki hallotta a vádakat, melyeket ellene a bíróságok elzsidósítása miatt hangoztattak, s nem éppen befolyás nélkül való körök : csak az, aki mindezeket tudja, lesz képes méltányolni Szilágyi Dezső erkölcsi bátorságát és igazi nagyságát, melylyel mindezen nyílt és titkos támadások daczára megmaradt önválasztotta utjain. Hogy Szilágyi Dezső ily körülmények közt a zsidó vallás reczepczióját sem tekintette egyébnek, mint a zsidó vallású magyar állampolgárok törvénybe iktatott jogállásából kifolyó természetes következésnek, azt azok után, amiket róla tudunk, külön följegyezni teljesen fölösleges. Azt, hogy egyenlő jogok illetik meg a zsidókat azokkal, akikkel egyenlő kötelességeket teljesítenek; hogy magyar állampolgár és magyar állampolgár közt a törvény semmmiféle vonatkozásában sem tehet különbséget, mindez annyira magától értetődő a jog, az igazságosság és méltányosság hirdetője előtt, hogy ennek szükségét, ennek időszerűségét, ennek illendőségét vagy kötelességét bőven magyaráznia csaknem nehezére esik. De éppen azért, mivel a lelépő igazságügyminiszer csak a jogegyenlőség törvénybe iktatott elvét alkalmazta a zsidó vallású magyar állampolgárokkal szemben is, éppen azért tartózkodás nélkül nyilatkozhatott az előterjesztésére vagy általa kinevezett zsidó vallású államhivatalnokok működéséről is, mely csak nagy ritkán adott neki okot elégedetlenségre. Az ő sokszor félelmetes, éles látása csakhamar felismerte ezen tisztviselők ama törekvését, hogy sokszorozott és megfeszített munkássággal is kimutassák érdemességüket a beléjük helyezett bizalomra. Nem egyszer nyilatkozott kitüntető dicsérettel buzgóságukról ,és számos alkalommal hangoztatta, hogy mennyire becsületükre válik e tisztviselőknek, hogy példás szorgalommal és kifogástalan munkálkodással iparkodnak bebizonyítani, hogy mennyire igazságtalan és sértő atársadalomnak ama tagadhatatlan előítélete, mellyel a zsidóságnak éppen legintelligensebb elemei iránt viseltetik. Meg volt e lapokban írva már más alkalommal és meg volt írva már másutt is s ezért talán ezúttal is szabad fölemlíteni, hogy akit Szilágyi Dezső miniszterségének idejében csak legnagyobb bizalmára méltatott,az egy zsidó vallású országgyűlési képviselő, Jellinek Arthur volt, akinek tudományánál csak szerénysége nagyobb. Jeliinek odaadó munkatársa volt Szilágyinak minden nagyobb koncepcziójában, melyek egyike sem keletkezett anélkül, hogy a miniszter e talán leghívebb emberének és legönzetlenebb hívének tanácsát vagy legalább véleményét ki nem kérte volna. És ha a legnagyobb államférfiakat munkatársaik helyes megválasztása jellemzi csaknem legelső sorban, úgy Szilágyi Dezső, azzal is fényes tanúságát adta igazi bölcsességének és nagy emberismeretének, midőn a magyar jogászság e bámulatosan sokoldalu és minden téren egyaránt alaposan képzett tagját tette meg legbizalmasabb embereinek egyikévé. S midőn a hazai zsidóság a maga hálatartozását rójja le a lelépő igazságügyminiszterrel szemben — a mely hálatartozás azonban nemcsak őt terheli és nem különösen terheli, hanem mindenkit széles e hazában, aki az igazi és őszinte szabadelvűséget vallja élvéül, akkor kedves kötelesség megemlékezni felekezetünknek érdemekben annyira gazdag, erényekkel annyira bővelkedő tagjáról is, mint a milyenjeiknek Arthur dr. Neki is része volt az igazságügyminiszter halhatatlan és áldásos működésében, jusson ki neki is az őt joggal megillető rész hálánkból és a dicsőségből. A zsidóhitű magyarok és a nemzet szellemi tőkéje. Az alkotmányon kívül, mely szárnyakat adott a magyar hazának, három tényezőnek köszöni Magyarország fölvirágzását s azt, hogy ma már maga az irigység sem tagadhatja többé, hogy nemzetünk helyet vívott, ki magának Európa kulturállamai között. Kereskedelmének, mely, a múlthoz képest, csodás lendületet vett és melylyel karöltve jár közlekedési eszközeink olyan dimenziókban való fejlődése, minőről 30 év előtt még a Jókai fantáziája sem álmodott. Kereskedelem és közlekedés az ma minden országnak, ami a testnek a vércirkuláczió. A másik tényező az ipar fejlesztése és a gyáripar megteremtése. Új területeit nyitja meg ez a jólétnek, a munkának