Egyenlőség, 1898. január-június (17. évfolyam, 1-24. szám)
1898-01-02 / 1. szám
1898. január 2. EGYEN letért való harcz kíméletlensége ellen mentő szolgálatra rendeli a zsidó erkölcstan a tehetőséget. A Machlup-alapitvány nem felekezeti czélokat szolgál. Mégis örömmel köszönti a felekezeti érzület Mert a nagy emberiességet szolgálja, s mert az emberiesség ennek az érzéseinek legfőbb eszménye. És örömmel köszönti azért is, mert a haza oltára az, amelyen áldozták. A vörös kereszt egyesület a honvédelemnek szinte szerves része. A hadsereg kísérője, hogy gyógyíthasson és enyhíthessen ott, ahol a harcz pusztít. A Machlup alapítvány ennek az egyesületnek energiáját gyarapítja, mint ahogy az imént szervezett zsidó közalap első nagy alapítványa a magyar honvédelmet akarja szolgálni. A hazaszeretet ösztökélte amannát a jó szivet humanizmusra és ő ösztökélte ezt az áldozatkészséget is. Nem a tőke kötelességteljesítései azok az alapítványok és adományok, hanem a hazaszeretet nyilvánulásai. Az a hazátlan merkantilizmus, amelynek nem a nemzetgazdaságtan distingválása adta a nevét, hanem az anyakönyvekre való tekintet, a hazáért való lelkesedést nem tartja a rethorika formájának, hanem a cselekvés ösztönzőjének. A Machlupok és a Taubok rossz szónokok voltak, talán egyetlen frázist se hangoztattak, sem a hazáról, sem a jószívről. És szegényes a kis Machlupok és a kis Taubok fraseologiája is. Nem értenek a deklamáczióhoz, nem kongatnak és nem konganak soha. Csak érzik a kötelességet és némán teljesítik. A haza és az ember iránt. A noblesse oblige ús formáját értik és érzik és nem tévesztik szem elől. A Machlupok, mikor a tőke úgynevezett kötelességét teljesítik, belekapnak zavarólag a kíméletlen létküzdelembe, hogy változtassanak rajta. Hogy utat nyissanak a gyöngeségnek az érvényesülés felé. És belekapnak zavarólag a bálitéletek terjesztőinek mesterkedésébe és hazugságok szövevényeit tépik szét A hazát és az embert szolgálják, de ugyanakkor erőt és módot adnak az igazságnak, hogy tiporjon egyet a hazugságon. Gerő Ödön, 1898. kezdetén. Többféle uj esztendőt ültek meg a misna szerint a zsidók az ókorban és a mi korunk zsidósága, mely az európai czivilizáczió hatása alatt áll, szintén két újévről beszél. Lelki világunk megújulására megőriztük az ősi hagyomány alkotta Tisri hó első napját, a ros-hasono szent ünnepét, de anyagi kötelességeinkben, ügyeink polgári vonatkozásaiban elfogadtuk a népek időszámítását, melyek körében lakunk. Szolgáljon e tény mentségül, ha e lapban, mely egyaránt harczol felekezetünk vallásos és polgári haladása érdekében, január elsején igyekezünk a zsidó ügyek meneteléről az elmúlt esztendőben beszámolni. Megcsináljuk a mérleget, mint a kereskedők övéiket, hogy tiszta szemmel nézzünk a jövendő elé. A keresztény nemzetek fölfogása szerint 1898 esztendő múlott el, mióta a biblia szelleme a zsidóságból elterjedt a többi népekhez. A szeretet törvénye nem csupán Judaeában lakott azóta, hanem felvette a küzdelmet a pogány világ erkölcseivel és megkezdte nemesítő munkáját mindenütt, ahol hitbuzgó apostolai felléptek. Ezen századok alatt többször hallatszott a zsidó nép panasza, hogy ő nem érezte ama szeretetnek áldását, mely keblében fakadt, hogy hirdetői égbekiáltó igazságtalansággal elkeserítették az ő életét, megakasztották rendes fejlődését és legszentebb polgári jogaikat vagy megtagadták, vagy csak fukar kézzel adták meg. E panaszok Európa legtöbb országában ma már szelídebb húrokat pendítenek meg, de teljesen az elmúlt évben sem hallgattak el. A törvény előtti egyenlőtlenséget, a kettős mértéket a társadalom felfogásában és meg kell vallanunk, hogy a baj mély gyökeret vert a szívekben. A vallásos eszmék, a gazdasági válságok a nemzetiségi ellentétek mind nyújtanak táplálékot a zsidó kérdés felszínre hozatalára. Az antisemitizmus jelszavai sokkal erősebb hatással vannak az ifjúságra, mint a liberalizmus elvei,melyeknek egykor legtüzesebb szószólója volt és a magasabb politika munkásai is mind sűrűbben foglalkoznak a zsidókkal, mint valami külön testülettel s nem úgy mint a nemzet többi polgáraival. Ezen elkülönítés az utolsó esztendőben erősen megnövekedett és Anglia, mely eddig a kontinens ezen hülyeségétől elzárkózhatott, sem maradt ment zászlóvivőitől. A legszomorúbb jelenséget nem Bécs véresszájú demagógiája, nem Prága és Bukarest vandalizmusa, hanem Francziaország tüntette fel, mely ez évben mutatta meg, hogy a tömeg mennyire eltávozott a múlt század forradalmi elveitől s hogy az egalitének ott is van egy határa: a zsidó. Az európai nemzetek antisemitizmusa nem tud szabatos okot és vádat fölhozni ellenünk, majd szoczialistasággal, majd forradalmi törekvésekkel vádol; másutt a faji tisztaság s a nemzeti jólét megakadályozóját látja bennünk, mindenütt egy üres, semmitmondó s nevetséges ráfogással dolgozik és hódít. Márpedig az ok nélküli ellenszenv a legveszedelmesebb, mert ellenokokkal le nem küzdhető. Ezen szomorú állapotok a zsidóság körében nagy és mélyreható mozgalmat létesítettek. A polgári önérzet annyira kifejlődött bennük, hogy ők maguk akarnak becsületükért és jogaikért síkra szállni. Nem a parlamentektől koldulnak jogokat, mint az emanczipácziók idején, hanem saját erejükből harczolnak értük. Csakhogy míg az antisemitizmus nemzetközi egyöntetűséggel okozza sebeiket, a zsidóság megoszlott és kétféle eszközzel próbálja a zsidó kérdést megoldani. Az egyik a sionizipus neve alatt ismeretes és végczélja oda irányul, hogy vallástársaink túlnyomó nagy tömegét eltávolítsa Európából és lehetőleg Palesztinába telepítse őket. Agilis vezetői L C S É a 3