Egyenlőség, 1898. július-december (17. évfolyam, 25-50. szám)

1898-07-03 / 25. szám

1898. július 3. 3EGYENLŐSÉG. veszedelmét. Azt beszéli a biblia, hogy a prófétákhoz sereglettek a vének, kérve tőlük az Urnák igéjét. Mert sóvárogtak az igazság szavai után. S az isteni ajkak megnyitottak, tüzes szavaik behatoltak az eltespedt szivekbe és azalatt a nép vezetői, a vének és előkelők elfordultak népük gyermekeitől, hajhászva az élvezetek mámorát s mint a parázna asszonyok keresték az idegenek kegyeit, mig Jeruzsálem elpusztult. Babyloniában megismétlődött a szomorú jelenet Seregestül tódultak a prófétákhoz, hogy hirdesse nekik, a mit az Ur szólott; szépen, mint a hárfa hangja, lágyan, mint a fuvola dallama és híven, mint az igazság szava. A szavak kitörtek a próféta kebléből és ugyanazok, kik sóvárogtak utána, elmentek Astarte gyönyöreihez, Baal bálványaihoz és az összes prófétai intelmekből csupán azt követték, hogy: »Építsetek házakat, ültessetek kerteket és törekedjetek a város jólétére, a hová száműzzelek titeket.« A többit rábízták a papokra, a levitákra és a föld szegényeire. Felélednek-e a régi korok ? Romlásunk teljesen azonos legyen-e a régivel ? A pogányság bájait és elveit meguntátok, tiszta levegő után kapkodtok és alig emelitek föl fejeiteket, máris a papok ellen szórjátok vádjaitokat és őket figyelmeztitek kötelességeikre, hogy isten igéit hirdessék, mintha eddig nem azt tették volna ? Halljátok, hitfeleim! Ne csináljatok paródiát a tragikumból. Ne kívánjátok, hogy a nép plágiumot kövessen el saját legszomorubb eseményein! Bíráljátok meg a papokat. Ez jogotok és kötelességtek. De igazságosan. Ha a zsidó élet, lelki regenerácziójában részt akartok venni, ha azt a kipusztult életet meg akarjátok újítani, minden papnak hálaszava fogja kísérni működésieket. Vegyétek igénybe az ő segitségüket, higyyétek el, a mi tudással és lelkesedéssel és tehetséggel Isten őket megáldotta, azt, mind e czélra fogják örömmel áldozni s mindenikük boldog lesz, hogy munkáját fölajánlhatja. De ne hintsetek el jogtalan bizalmatlanságot irántuk, mintha eddig nemtelen czélok vezérelték volna őket tevékenységükben. Mert ez nem igaz, ezt nem szabad hinnetek. Mi nem állítottuk előtérbe a szimbólumok Istenét a szellemi isten helyett, de kívántuk azoknak lehető épségben tartását, mert sem Mózes és Aháron, sem Maisimonides nem képzelték nélkülük a zsidó életet. Mi nem csak a múlt Istenéről beszéltünk, hiszen sehol sem dobog a szív oly melegen a jövő reménységétől, mint bennünk. Ezt hittük, ezzel biztattuk magunkat és híveinket, ha csüggedést oltott a jelen a mi szivünkbe. Nekünk tesztek szemrehányást, hogy a felebaráti szeretetet roszszul értelmeztük s hamis czégér alatt kínáltuk ? A mi szivünkre kötitek a szombat szentségét ? Hitfeleim ! Hol voltatok eddig s álmotokból mért csak most ébredtetek föl? A bálványok körül tánczoltatok és most, hogy meguntátok a hiúságok hiúságait, Mózes régi tanításait szépeknek, újaknak tartjátok, holott elégszer közöltük őket veletek elég bátorsággal; csakhogy ti bátrabbak voltatok, mert követni őket nem akartátok. Oh, mennyivel több panaszunk volna ellenetek, bölcsek, tudósok, írók és többi művelt emberek! Hogy templomainkat üresen hagyjátok, hogy minden eszmét lelkesedéssel karoltatok föl, de ha a zsidóságról van szó, a keleti szövedélyesség finom nyugati egykedvűséggé változott; hogy az elpártolás, az idegen Istenek imádása ellen bántó szavatok nincs, mert a ti körötökben jár az emelt fővel; családjaitokban, szalonjaitokban, társaságtokban ép úgy dédelgetitek a hitehagyokat, mintha semmi bűn sem bélyegezné homlokát. — Ezt nem ti tevétek ? Hogy kétszínű zsidóság van keletkező félben, mely a konzervatizmus jelszava alatt a legmesszebbmenő szabadságot engedi meg magának ; hogy a szombat nemcsak pihenő nap lenni megszűnt, hanem minden kegyeletes szentségéből kivetkőzött; hogy a mi ünnepeink legparányibb mértékben való megölését is hiába óhajtjuk, míg a nem zsidó ünnepeken fölpántlikázott kalapokkal tüntetnek gyermekeink, hölgyeink és uraink — ezt nem ti tevétek ? Ezekben és még sok hasonlókban voltak a múltnak hibái és nem abban, hogy a papokban hiányzott a mártiromságra kész akarat Megvolt az is, ha kell, nyilvánulni is fog. Ha egyedül maradunk, akkor is harczolni fogunk a zsidó hit és nép czéljaiért. Mi mindnyájan rendelkezünk elég szellemi erővel, hogy megélhetésünket bármely más téren is biztosíthatnék; az épes és honores vágyát a papi pályán kevésbé elégíthetjük ki, mint bármely más pályán, melyet elfoglalhatnánk: lelkünk nyugalmát, éltünk zavartalan lefolyását, sőt akárhányan családjaink jövőjét és úgy érhetnék el, ha más földi hivatást választanánk. De mi megmaradunk helyünkön. Nevelésünk és ׳■״«IAA tanulmányaink ideállítottak és legjobb szándékaink maisasztalnak rajta. S küzdeni fogunk a zsidóságért. A szószékről és iskolákban. Nyissátok ti meg előttünk a társadalom ajtait is. Ti a bejáratot hozzá jobban ismeritek, mint mi, tehát mutassátok meg az utat hozzá. Azért üdvözöljük a kulturegyesületet. De a hívó szózatokat, ne keserítse el a bizalmatlanság. Bíráljatok meg figyelemmel bennünket és őszinteséggel. Mondjátok meg, mit kívántok. De szándékaitokat ne bölcseleteti szavak és fogalmak mögé rejtsétek. Ha utat akartok egyengetni, mely egymáshoz vezessen bennünket, úgy ne hintsétek azt, tele sem virágokkal, sem tövisekkel, sem szép frázisokkal, sem vádakkal. S meg fogják egymást érteni. Hiszen közelebb állunk egymáshoz, semmint gondoljátok. A megértésből fakadni fog a hit tisztasága, a haladás nemessége, Isten akaratának földi megvalósítása. Egyek leszünk a zsidóság szeretetében. > Én a barátom és barátom az enyém.׳ Nincs is forróbb vágyunk, mint hogy egyek legyünk veletek s ti velünk édes testvéreim, jó uraim! Isten áldása kisérjen minden igaz lelket. Dr. Singer Bernét, tapolczai rabbi.