Egyenlőség, 1911. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1911-06-01 / 23. Jubileumi szám

8 1911. június 1. Az Egyenlőség jubileumi száma Ezért érzem én úgy, hogy ez a nap nem­­csak a mi házi ünnepnapunk, akik többé־ kevésbbé magunkra vehetjük azt a megtisz­­telő minősítést, hogy az ״ Egyenlőség“ munka­­társai közé tartozunk. Ünnep ez a nap az egész magyar Izraelnek, amelynek annyi viszontagságos időn át és gyakran annyi meg annyi egyéni szenvedés keserű megpróbálta­­tásai között nem volt a nagy nyilvánosság előtt derekabb és harcra készebb szószólója, mint a jubiláló ״ Egyenlőség“ és annak min­­den viharral szembe szálló, hűséges zsidó szivü és rajongó magyar lelkű szerkesztője. Az én legbensőbb hitem szerint, ebből a mai örömünnepből bizony bátran kivehetné a maga részét a magyar nemzet minden elfő־ gulatlan fia, aki a középkor visszacsapó kripta­­szagától el nem kábult. Hiszen azok a célok, amelyekért az ״ Egyenlőség“ harcol, egyete­­mes nagy nemzeti érdekekkel azonosak. A magyar zsidóság egysége a nemzeti kultúrá­­nak egy szervezett tényezővel való hatalmas megerősítését jelentené. Nem illik most ez alkalomhoz, hogy perbe szálljunk azokkal, akik miatt ez a sablonos jubileumokból messze kimagasló ünnep még felekezetünknek sem lehet egységes öröm­­napja, csak fájdalmas igazságot mondunk, mikor megállapítjuk azoknak a szomorú tévedé­­sét, akik — általunk egyébként soha kétségbe nem vont — hazafiságukkal összeegyeztet­­hetőnek tartják saját felekezetüknek szétbon­­tását s ezzel — akárcsak legveszedelmesebb ellenségeink — előmozdítják a magyar zsidó­­ság egyetemében rejlő nagy nemzeti erő gyen­­gülését. Újabb, az eddigieknél talán nehezebb küzdelmek következhetnek reánk. Derék, vitéz zászlótartónk! Csaták hevében megifjítja a Te tűzben edzett erődet a mi erős hitünk, igaz szeretetünk. Lobogtasd csak továbbra is maga­­san a mi tiszta lobogónkat, hogy a ráírt harci jelszó váljék végre a béke valóságává a mi egységünkben. Mert csak így valósulhat meg magyar hazánk szent földjén számunkra is az igazi Szabadság, csak igy kelhet életre közöt­­tünk az őszinte Testvériség! Csak igy érkezik el hozzánk is a Te országod, Egyenlőség! Oh jöjjön is el, amint éppen elmúlt szent Széder-estéinken is zengedeztük: — jöjjön el — ״ még a mai napjainkban !“ Jogot a jubilálásra nem az idő tartama, hanem azon működés ad, mely a lezáródó időszakaszt tartalmassá és a jövőre is gyü­­mölcsözővé tette. S ez értelemben az Egyen­­lőség joggal jubilálhat. Kezdettől fogva kisé­­rem ténykedését. Szellemi vezetője azon ritka tulajdonságokat egyesíti magában, melyek az ily ideális vállalat sikerét biztosítják: szakavatottságot a zsidó tudományban és ügyekben, kiváló journalistikai tehetséget és kimerítletlen lelkesedést és bátorságot. A lap ilyképen nemcsak minden felmerülő zsidó kérdésben lett iránytűje olvasóinak, hanem egyszersmind folytonos ébresztője azon ér­­zelmeknek, melyek a zsidóság­­vallási és tör­­ténelmi magasztosságából folynak. S míg az egyik keze épít, tervez, gyarapít, addig a fegyveres másik visszaveri a támadókat, védi a bántottakat, küzd a számos agyarkodó ellen. Az Egyenlőség oktatja a fiatalságot, vezeti az éretteket s bizonyos irányban pótolja a szervezett központot. Jubilál fenkölt lélek­­kel vele együtt háladatos olvasóinak nagy serege. 13­ 3(3131313 (31313 Miaia Millia MS 1­0013 DR. MARCZALI HENRIK egyetemi tanár: Egyenlőség — egyenlőség. Korunk nagy jelszavai közül a szabadság az egyéni érvényesülésnek nyitja útját, ״ az egyenlőség“ a közösség érdekét juttatja kife­­jezésre. A szabadság, teljes megvalósulásában: DR. STILLER BERTALAN udvari tanácsos, egyetemi tanár.

Next