Egyenlőség, 1911. július-december (30. évfolyam, 27-53. szám)

1911-07-02 / 27. szám

2 EGYENLŐSÉG fogyasztási szövetkezetek alapítása még mindig tűzzel-vassal folyik. Mihelyt azonban az alapítási láz megcsökken, mihelyt több szövetkezetet elhelyezni nem lehet, mihelyt a pár évi kísérletezés mindenütt módot nyújt a fogyasztási szövetkezetek különös áldásainak kiderítésére és az esetek szaporodó számában a megtévelyedésre meg az összeomlásra, az arány óriási méretekben fog emelkedni. Biztató, bár fölötte sajnálatraméltó bizonyítékai ennek a föltevésnek egyre szaporodnak. Az áldozatok száma növekszik, ami a félrevezetettek kiábrándítására többet tesz, mint minden, bármely ellentétes álláspontú fölvilágosítás. Hogy messze ne menjünk, itt van a keresztény fogyasztási szövetkezetek központja, mely maga konstatálta a napokban, hogy inspiriáló ellenőre 18.000 koronát szedett föl a vidéki fiókoktól hamis nyugták ellenében. A pénzt természetesen a saját javára könyvelte el. A kis vidéki fiókoknál ez hiányzik és tekintettel arra, hogy az alaptőke vagy részvénytőke rendszerint csekély — ilyen mankót ott nagyon megéreznek. Sokszor ily apróság az a féreg, ami az egészséges gyümölcsbe is beleesik és rövidesen föllakmározza. Ily példáktól inog meg a vidéki vezető jóhiszeműsége, becsületessége, amely azután avval véli menthetni a maga defektusait, hogy hiszen a központi ember is megtehette —, miért lenne ez éppen a vidéki főembernek tilos. És csakugyan a vidék sokkal több bajt produkál, mint amennyi kívánatos lenne. Eperjesen például öt fogyasztási szövetkezet van. Ezek közül rövid két hónap alatt háromnál fordult elő sikkasztás. A görögkatholikus szövetkezetnél — már ilyen is van — az üzletvezető a gyárosokkal játszott össze. Hogy minél több jutalékot vehessen föl tőlük, nagy megrendeléseket tett, melyeket a szövetkezet át nem vehetett. Egy másik katholikus jellegű szö- vetkezetnél pedig, amelynek a katholikus kör titkára — egyébként pénzügyigazgatósági számtiszt — volt az igazgatója, ez 8000 koronát sikkasztott, noha szolid életű embernek ismerték. A perbenyiki fogyasztási szövetkezetnél, melynél már évekkel ezelőtt volt sikkasztás s amely a szövetkezeti eszme egyik legtüzesebb harcosának, Majláth József grófnak az alkotása, a tanító, a falu vezetője kezelt el 8000 koronát, aki 9 gyermeke hátrahagyásával tűnt el nyomtalanul. Nagybánhegyesen szintén egy szegény tanító járta meg, aki a készülő központi vizsgálat hírére, mert a pénztára nem volt rendben, agyonlőtte magát. Kiskanizsán a VII. ker. fogyasztási szövetkezet üzletvezetőjéről derítette ki a Hangya központi ellenőre, hogy 3600 koronája hiányzik. A máriatölgyesi gazdasági fogyasztási szövetkezet ellen a napokban rendelték el a csődöt és itt van végül csattanónak a bácsbodrogmegyei gazdasági egyesület fogyasztási és értékesítő szövetkezete, melynek minapi közgyűlésén Vojnits István főispán elnöklete alatt konstatálták, hogy 39.000 korona hiány van, hogy a könyvekben törlések és kiigazítások vannak, hogy a mérlegek valótlanságokat tartalmaznak, mert az üzlet már 1908-ban passzív volt és mégis nyereséget mutattak ki róla. Íme, hamarosan, mennyi friss eset annak igazolására, hogy a különböző jellegű és a falu, vagy a város urai által vezetett fogyasztási szövetkezetek, mint népjóléti intézmények, egyáltalán nem mutatnak fenékig tejfelt. Zomborban az igazgatóság és felügyelő-bizottság tagjainak kellett letenniök 39.000 koronát. Nagybánhegyesen a tanító saját életével, Perbenyiben 9 gyermek sorsával, Eperjesen hivatalával fizetett meg a vezető is. Hogy az általuk vezetettek mit fizettek és fognak fizetni — ez sohasem kerül a nyilvánosságra. De bizonyos, hogy azok sem viszik el szárazon. Száz meg száz család sínyli meg, anyagilag, erkölcsileg, mert az anyagi bajok sokszor az erkölcsöket sem hagyják érintetlenül. Azt a devastatiót, azt a destrukciót, ami nálunk a fogyasztási szövetkezetek nyomán serkent föl, nálunk úgyszólván szó nélkül nézi a kormányhatalom. Azok igézete alatt áll, akik a maguk komoly teendői terhei alól szatócseszközökkel és észjárással akarnak kibújni és bár az általuk védett népnek mint munkaadók vagy keresetének fogyasztói természetes ellenfelei — vele szemben a népbarátot, a honmentőt adják. Pedig hát, ma már azokban az országokban, ahonnan a szövetkezeti eszmét a régi hatalom birtokosai átvették, sem hagyják az egekig nőni. Poroszországban a fogyasztási egyleteket a kifizetett dividenciák után jövedelmi adókötelesekké tették s mert most a dividenciák helyett rabattot adnak, egy a képviselőházhoz minap benyújtott javaslat a rabattot is meg akarja adóztatni Hamburgban a forgalom egy részét jövedelmi adó alá vetették és a rabattot is megadóztatják. Badenben" pedig a kormány oly rendeletet küldött az államvasutak igazgató■ ságához, hogy tanítsa ki személyzetét, miképpen szolgálati helyein árubeszerzési ügyekkel foglalkozni nem szabad és tiltsa meg, hogy a szolgálati helyiségeket közösen beszerzett áruk raktározására, szétosztására használják, sőt azt is, hogy hivataluk anyagát (burkoló, csomagoló anyag stb.) hasonló célokra igénybe vegyék. Nálunk a miniszterek hivatalos helyiséget adnak a fogyasztási szövetkezeteknek, sőt állami subvenciót is annyit, amennyi beléjük fér: papok, tanítók és hivatalos közigazgatási szó 1911. július 2.