Egyenlőség, 1913. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1913-01-05 / 1. szám
EGYENLŐSÉG 1913 január 6. a zsidó kézműveseket kiutasította a tartományból azzal a megokolással, hogy kézművesek, akiknek nincsenek szerszámjaik nemcsak hogy kenyeret nem tudnak keresni, tehát a kolduló elemet gyarapítják, hanem a közbiztonságra is veszedelmesek. Ez, ugye, hihetetlennek hangzik. Mindamellett igaz kell, hogy legyen, mert ilyen vádat az ember nem szophat az ujjából és nem mondhat el egy országgyűlés színe előtt, ahogy az orosz politikus elmondta. Ez már nem is középkor. Mert a középkorban megtörténhetett ez a dolog, de csak mindkét fele külön-külön. Megtörténhetett, hogy a zsidóktól elvették a mesterségük eszközeit és ezzel nyomorra kárhoztatták őket. Az is megtörténhetett, hogy kikergették őket valahonnan, de nem történt meg az, hogy elvették a szerszámaikat és ezért kergették ki őket. Ez már fejlődés a tortúra történetében. Ilyet akkor ki sem tudtak gondolni. Ehhez az kell, hogy ezerkilencszáztizenhármat írjunk, gőz, villám és repülőgép legyen, az orosz Vöröskereszt legyen a legtökéletesebben felszerelve valamennyi nemzet kiküldöttei közül a bolgár harctéren; ehhez az kell, hogy az orosz balett hódítva járja be Európát, mert a művészetnek olyan non-pluszultráját produkálja, amilyen még nem volt. Egy szóval ehhez már raffinement kell, a kínzó észnek kiélesedése és dekadens elfinomodása, amely kombinál, halmoz, élvezeteket keres. Ha üldözött zsidó volnék, egy ilyen országból riadtabban menekülnék, mint egy másikból, ahol mindössze az a veszedelem fenyeget, hogy részeg parasztok megtámadnak, felgyújtják a házamat és baltával kettéhasítják a koponyámat. Mert ezek egyszerű dolgok. Ahol azonban a kurlandi kormányzó így dolgozik, ott sokkal rémesebbekre is el kell készülve lennem, mert ott nem vak gyűlölettel rohannak meg, hanem hónapokig gondolkodnak rajta, hogy majd ha megrohannak, akkor mit csináljanak velem. És ebben az országban uralkodik a cár ? Azt mondják, akik értenek hozzá, hogy nem is a cár uralkodik. Az uralom fel van osztva. A hadügyet Lubomlinov tábornok vezeti, bel״ politikai ügyekben Kokovzev intézkedik, zsidók üldözésének ügyében, ami külön reszort Oroszországban, a huligánok vezére, az Igaz Orosz Férfiak szövetségének az elnöke dönt. Azt mondják, hogy ő sem kis hatalom, sőt békeidőben ő a legnagyobb hatalom. Tény az, hogy az orosz igazságügyminiszter — mert van ilyen is — nem tudja kiszabadítani a Beilis nevű zsidót s azért nem tudja, mert félni kell a huligánoktól és a kurlandi kormányzó sportszerűen talál ki újdonságokat a zsidók gyötrésére, mert ez tetszik a huligánoknak. És az egész ország egyetlen nagy káosszá olvad össze az ember előtt. Pétervárott és Moszkvában paloták vannak és tudósok és írók és művészek, és amit parancsolsz, minden, ami a kulturélethez hozzátartozik, s ugyanakkor Kievben ül a Bellis, nem is vérvád miatt, hanem azért, mert bebizonyosodott, hogy a vérvád, amellyel illették, hamis volt és a kurlandi kormányzó nemcsak elveszi az asztalostól a gyalut, hanem ki is rúgja az asztalost, mert nincs gyaluja. Mindez érthetetlen. Mik laknak váljon az osztrák-magyar monarkia Brody nevű határállomásán túl ? Őrültek? Vagy vadállatok? Pax. l\oc־»'^Lr ס lm Af nA I v4 11/00£.aa u 11^11 Ul. □ Kubinyi Géza nevét... no igen, valami túlságosan nem ismertük. Mindaddig nem, amíg egy szállóigét nem kovácsolt arról, hogy negyvennyolcban a fokos nem akart adót fizetni, most, tizenkettőben a pájesz nem akar. Ebből azt a következtetést lehetett volna levonni, hogy a nevezett Kubinyi Géza úgyszólván haragszik a pájeszre, mert hiszen meg akarja bélyegezni azt. Visszanézve a képviselő úr múltjába, kiderül azonban, hogy Kubinyi Géza nem mindig irtózott a pájesztől, hogy egyáltalán nincs mit szemére vetnie a pájesznek, 1903-ban, tehát tíz esztendővel ezelőtt az történt, hogy Kubinyi Géza, aki akkor csak főispán volt, még nem képviselő, a sajóberzenci kőszénbányák kiaknázását akarta eszközölni. Ehhez azonban részvénytőke kellett volna. Kubinyi össze is hozta ezt a részvénytőkét, csaknem egymillió korona értékben és pedig nem a római pápától és nem az esztergomi érsektől, mint elgondolni lehetett volna, hanem épen a miskolci és miskolc-környéki pájeszesektől. Akik összeadták az összeget. Ez még nem lett volna hiba. A hiba ott kezdődik, ahol Kubinyi Géza rosszul vezette az üzletet, olyan rosszul, hogy bizonyos számú évek elteltével az egymilliós részvénytőkét 165.000 koronára kellett lebélyegezni. A pájeszesek tehát elvesztettek Kubinyi Gézán nettó kassza — így mondjuk mi pájeszesek, nemde? — nettó kassza nyolcszázezer koronát, és egy szót sem szóltak. Csendesen siratták és siratják a pénzüket, ellentétben a főispán úrral, aki elfelejtett már mindent és bátran nyilatkozik a pájeszesekről. Amint az adatokból kitűnik, nem teszi helyesen. Jogosan még kevésbé. * Az Alkotmányból értesülök róla, hogy a magyar zsidóság egy része, amely egyébként irodalmi, gazdasági és társadalmi életünkre piócaként tapad, nem tudni .