Egyenlőség, 1916. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1916-07-01 / 27. szám
3EGYENLŐSÉG1916 Július 1. Szerda reggel jelent meg ez a kitűnő vezércikk és szerda délután a Kereskedelmi Akadémián az antiszemita hirdetményből már vörös ceruzával ki voltak törölve a .,keresztény vallási szavak. A hirdetés tehát, most, az Alkotmány vezércikke után, Így szól: ״ A most alakuló Földgáz Részvénytársaság (IV., Koronaherceg utca 16.) németül tudó abszurienseket alkalmaz, havi 100 korona kezdő fizetéssel.‘ Gondolom, hírlapi felszólalásnak gyorsabb sikere még alig volt Magyarországon. Reggel viharosan üdvözölni valamit, mire az illető üdvözölt valami hirtelen eltűnik a világból — ehhez az eredményhez őszinte szívből gratulálunk az Alkotmánynak. Csak folytassa. Fel fog azonban merülni a megdöbbentő kérdés, ki volt a pirosceruzás névtelen, ki piros ceruzájával megsértette az erdélyi országrészek keresztény néptömegeit és betapasztotta a kínai falon tátongó repedést. Ki nyitotta meg újból a zsidók előtt a földgázi gyakornoki pályát? Ne kutassuk ezt a rejtélyt. Az Alkotmány úgyis töri majd a fejét: Krausz Simon, Ullmann Adolf, vagy maga a zsidó pénzügyminiszter jártak-e piros dominóban a zsidók megmentésére a Keresk. Akadémián? Mi ne szóljunk bele, mert még azon a rejtélyen sem érünk rá eltűnődni, ki fogalmazta meg a csinos kis hirdetést? A Földgáz R.-T. végre is állami intézmény és nincs kizárva, hogy valami kis finánc-Barkóczy, vagy pénzügyi Makay akart bennünket ezen a már nem szokatlan úton tönkretenni. De nem mi akadályoztuk meg, isten látja a lelkünket. Nem mi tehetünk róla, hogy a kis bomba nem sült el, csak szikrázott, azután köpködve kialudt. Köszönjék meg ezt az Alkotmánynak. A lovasság korán jött, a zsidók még ott ültek az árkokban. ־ 8־ Az uj adókról nagy cikkeket és apró tűszurásokat olvasok. A nagy cikkek komolyak és zárkózottak. A kis tűszurások vidámak és derültek. Hurrá! Végre a zsidó is adót fizet. A zsidó ellen hozták az uj adótörvényt. A zsidó csak gazdagodott, itt az ideje, hogy fizessen. A zsidó, az adó, a zsidó, az adó... Természetes, hogy a zsidó is fog adót fizetni. De nemcsak ő. Mert úgy gondolom, az állam nem tudna megélni belőle, ha csak a kilencszázezer zsidó fizetne adót ebben a húszmilliós országban. Mindenesetre megtisztelő, hogy elsősorban ránk gondolnak, amikor az országon kell segíteni. Viszont ennek talán mégsem illik hangosan örülni. Mert, az adófizetés valaha érdem lesz és mit fognak szólni a tűszálók, ha rájuk olvassák majd, hogy ők a zsidók számára foglalták le a nagy adókat, a többiek meg ott álltak a pénztár mellett és örültek? Hogy változnak az idők. Valaha azzal szidtak, hogy rongyos zsidó. Most ez a jelszó: milliomos zsidó. Megtapogatom a zsebemet. Boldog vagyok, hogy milliomosnak néznek. Pedig egy tehenem sincs, de még csak egy libám se. Minek is! Elég a gazdagsághoz, hogy zsidó vagyok. H HÁBORU KÖRÜL: «Es gab kein Volk, das in unserem Freiheits-Kampfe eine grössere Treue und Energie entwickelt hätte als die Juden.» Szemere Bertalan 1849-iki magyar miniszterelnök szavai Kossuth Lajosról irt németnyelvű könyvében. — (Ludwig Kossuth, Hamburg, 1853. 76. lap.) • •• Klein szakaszvezető.d . : Asiago városból menekülő ellenséges tróncsoportot megállásra hányszeritette és igy nagymennyiségű élelem és hadianyag került kezeinkbe. Nevezett szakaszvezető, most meg fogja kapni újabb méltó kitüntetését is. Klein Jenő fia Klein Benjamin sepsiszentgyörgyi lakosnak.