Egyenlőség, 1917. július-december (36. évfolyam, 26-52. szám)
1917-07-07 / 26. szám
2 1917 Julius 7. EGYENLŐSÉG virágos napján. És elfelejtünk mindent. Minden mellőzést, minden sérelmet, minden orvul eltenünk intézett támadást, minden hálátlanságot. Minden igazságtalanság fájdalmas emléke kiesik a lelkünkből. Elfelejtjük a parlamenti antiszemita hecceket. Elfelejtjük a sajtó lelkiismeretlen izgatását. Elfelejtjük homályba bukott politikusok minden vádaskodását. Elfelejtjük az Ágoston Péterekét, akikért nem várt kárpótlásul kaptuk a Balthazárokat. Elfelejtünk mindent. Ujjáéledten, minden fájdalomtól megkönnyebbülten, az úr idők reménységétől acélozottan, bizakodóbban, mint valaha, elszántabban, mint az első kábulat idején, állunk szembe most a negyedik véres év küszöbén a háború új fordulataival. És úgy érezzük, hogy az egyetlen feladatunk, az egyetlen kötelességünk: kitartani. Kitartani minden ellenséggel szemben, kitar tani minden nélkülözés poklain keresztül. Kitartani minden áron és minden áldozat ellenére. Kitartani a magyarság mellett, a magyarságért, és az egyenlőségért. A demokráciáért. A belső békéért, melynek a külső béke -.. úgy látszik ma már nem feltétele, csak halasztó akadálya.־ Kitartani! A béke halk szava megszólalt, mint a lelkiismeret belső hangja. Az égiháború lármája túl harsogja még, de el nem fojthatja. Kitartani! . . Dr. Ballag Ernő. Glosszák a hétről. • • 9 Tisza István gróf, kapcsolatosan azokkal a jelenetekkel, amelyek Vázsonyi Vilmos és a választójog körül a múlt héten lejátszódtak a képviselőházban és amelyekről mi is megemlékeztünk ezen a helyen, nyilatkozik a Népszavában és többek között a következőket írja: . . . megállapítom, hogy valótlan az, miszerint bárki közülünk a választójog miniszterét szélhámos zsidónak nevezte volna. Az igazságügyminiszter urat szélhámos zsidónak senki sem nevezte s az ellen a kísérlet ellen mindjárt a képviselőházban kereken tiltakoztam, hogy a radikális irányzat elleni állásfoglalásunkban bárki antiszemitizmust vagy felekezeti szempontokat keressen . . . Tudomásul vesszük a legális nyilatkozatot. Örömmel vesszük tudomásul, hogy Vázsonyi Vilmost nem nevezték szélhámos zsidónak és hogy a munkapárt nem a zsidók ellen foglalt állást. Tudomásul vesszük és nem esünk abba a hibába, hogy bizonyítsuk: igenis voltak emberek, akik hallották Szilassy Zoltán közbeszólását és voltak lapok, amelyek leközölték és amelyek keresés nélkül is megtalálták a zsidóellenes tendenciát a munkapárt magatartásában. Tudomásul vesszük e nyilatkozatot, mert hiszen mi annak is tudunk örülni, ha az antiszemitizmust legalább letagadják. Tudomásul vesszük és dehogy is kenünk erőszakkal antiszemitizmust emberekre és pártokra, akik tiltakoznak ellene, mert enélkül is annyi az antiszemita Magyarországon, hogy több már úgy sem lehetne. A tudomásulvétel mellett még helyeseljük is, hogy a nyilatkozatot Tisza István gróf tette. Helyeseljük azért, mert Tisza Istvánról senki sem állította, nem is állíthatta, hogy ő antiszemita és hogy ő rendezte a multheti hecceket. Erről szó sem volt. Tiszáról ezt feltételeznünk sem lehetett és ha most mégis ő nyilatkozik, mire neki személyében nem volt szüksége, akkor ebben - igen helyesen -a munkapárt fekete szárnyának rendreutasítását látjuk. Reméljük, hogy ez után a nyilatkozat után senki sem merészel többé a munkapártbak olyasmit közbekiáltani, amit utóbb a vezérnek le kell tagadni és senki sem merészel felekezeti vonatkozásokat keverni közjogi vitákba, amelyek miatt, nem a viták, de a felekezeti szempontok miatt, később ugyancsak a vezérnek, mentegetőznie kell. Örvendünk, hogy az az antiszemita-ellenes nyilatkozat, amelyet négy év óta hasztalan vártunk gróf Tisza Istvántól ־ aki miniszterelnök korában nem ért rá odafigyelni a feketeségre, amely kormánya alatt az országot elborította — végre elhangzott. Bár jobb szerettük volna, hia egy ilyen nyilatkozat a Tisza miniszterelnöki bársonyszékéből hangzik el, s nem a Népszavában jelenik meg helyreigazításképem. Panaszos levél Szatmárról. Mellette egy lap. A levélben ezt olvassuk: . . . Van szerencsém a mellékelt ״ Szatmári Hírlapot“ beküldeni. Méltóztassék a vezércikket elolvasni. Miután fentnevezett lap a politikai lap, tehát a helybeli ügyészség cenzúráján ment át. A felelős szerkesztője dr Ulti Károly, egy fiatal pap, főmunkatársa Figus Albert városi főszámvevő, aki ahelyett, hogy jó példával járna elől és hivatalnokember létére dolgoznék, inkább ilyen antiszemita politikát terjeszt a városban és hivatalnoktársai között. A lapot a helybeli Pázmány-sajtó nyomdájában nyomják, s a helybeli püspök finanszírozza . . Jó. Ásítva vesszük kezünkbe a Szatmári Műslapot, mert magunk is kiváncsiak vagyunk, hogy mit finanszíroz a helybeli püspök Figus főszámvevőben és mit sajtol a Pázmány-nyomda a fiatal papból? Mit? Ezt: ״ Hát igen. Tagadba.Miamii fejükbe szállt a diadal gőze. (T. i. a zsidóknak). Oroszországban ők fordították föl az országot. Igaz, hogy angol pénzen. A talián bravó tőrét ők szúrták orvul a hátunkba. A sarajevói gyilkosságot ők rendelték, az oláh árulást ők főzték ki. Stockholmban főzik a békét. Igaz, hogy nagyon gyakorlatlanul, ostobán és bizonyosan semmi eredményével. Nálunk a kormányra jutottak a minden gazok védőivel, Vázsonyival . . . Csekélység, hogy ez a városifőszámvevő milyen nagyrabecsül bennünket. Impozáns gondolatmeneti