Egyenlőség, 1919 (38. évfolyam, 1-31. szám)
1919-09-11 / 17. szám
2 1919. szeptember 11. EGYENLŐSÉG som és a lelkiismeretlen antiszemita izgatás darabokra lépett. Kérünk minden józanul gondolkozó magyar embert, ne hagyja magát továbbra is tévútra vezetni. Tiltakozunk ellene, hogy a magyar antiszemitizmus vezetői szembeállítsanak minket, zsidókat, ellenség gyanánt keresztény polgártársainkkal, kikkel egyetértésben, közös nagy célok együttes szolgálatában élünk hosszú idő óta Magyarországon. Tiltakozunk az ellen, hogy néhány száz zsidó származású gazember miatt közel egy millió zsidót büntessenek és állítsanak fel bűnbakul a magyar antiszemitizmus vezetői. Büntessék személyenket az állam felforgatóit, de mit vétettek az ártatlan esztergomi, celldömölki, fonyódi, tolnai, balatonfőkajári munkás és hazafias zsidók, kiket a fehér csapatok a hitehagyott Szamuelly vétkeiért vonnak felelősségre? Mit vétettek az egyetemekről kizárt zsidó ifjak, a feldúlt dunántúli községek? A földönfutóvá tett orvosok, bérlők, kereskedők, kiket éjnek idején hajtottak ki, mint az állatokat, otthonukból? Ez a helyzet tovább nem tarthat. Mi hisszük és reméljük, hogy elülőben már a szenvedélyek vihara, hogy a társadalomba visszatér a józan megfontolás szelleme. Meg fogja látni a magyarság, hogy a bűnösök elveszik büntetésüket, hogy maga a zsidóság túlnyomó többsége mily szörnyű módon szenvedett a vörös rémuralom alatt és maga a zsidóság közösíti ki magából a zsidó szármzású vétkeseket, kik neki többet ártottak, mint mindenki másnak. Hisszük, hogy a dunántúli véres rémségek, melyek annyit ártottak a magyar nemzet hírnevének és presztízsének, véget érnek. Hisszük, hogy az új polgárháború, a felekezeti gyűlöletkeltés hamarosan megszűnik, mert ez a szellem halála minden országnak. Legyen béke. Mint a magyar törvény alapján álló egyenjogú magyar polgárok és mint az egyenjogú zsidó felekezet tagjai, felhívjuk a magyar kormányt és kérjük az egész magyar társadalmat, siessenek véget vetni a zsidóüldözéseknek, teremtsenek rendet a Dunántúlon. A magyar kormányt és az egész magyar társadalmat kérjük továbbá, akadályozzák meg aknamunkájukban a fővárosban a zsidóság ellen készülődő antiszemita csoportokat, melyeknek akcióit most lehetetlenné teszi a katonai megszállás, de amelyek nyílt készülődéseikkel állandó izgalmat okoznak és tápot adnak a felekezeti harcnak. Sok százezer magyar zsidó, elkedvetlenedve és telve keserűséggel, már a vándorbot felé nyúl és egyre ,mélyebb a szakadék a megfogyott szegény ország polgárai közt. Elég volt ebből az öngyilkos politikából. Szűnjön végre az elviselhetetlen izgalom és lássunk felekezeti különbség nélkül az ország felépítésének munkájához. Legyen béke és összetartás! Nyilatkozat. Az Egyenlőség március 29-ikén, április 5-ikén és április 12-ikén megjelent számaiért, melyek a proletár-diktatúra idején, a terror nyomása alatt láttak napvilágot s amely számokról szerkesztői jegyzésem is hiányzik, semmiféle felelősséget nem vállalok. Szamuelly Tibor április 12-ikén a kezünkből már három héttel azelőtt kiragadott Egyenlőséget is betiltotta, azzal a megjegyzéssel, hogy meg fogja szüntetni a zsidó vallást és a zsidó egyházat. Azóta minden igyekezetünk, hogy újból megjelenjünk, hiábavaló volt. Budapest, 1919. augusztus hó. Szabolcsi Lajos úr. felelős szerkesztő. A zsidóüldözések alkalmából, melyeket a fővárosban elfojtott a katonai megszállás, de amelyek, sajnos, a Dunántúlon öt hét óta a fehér csapatok jelzéseit viselő bandák vezetése mellett állandóan tartanak, a pesti zsidó hitközség, mint az ország zsidóságának képviselője, közel félszáz felterjesztést ntézett a kormányhoz és az összes illetékes hatóságokhoz. Az első két felterjesztés és a kormány ezekre adott válasza a kö- Nagyméltóságú Miniszterelnök Úr! A magyar zsidóság 1867. óta,amely évben a zsidók emancipációjáról szóló törvény kelt, s amely év óta ugyancsak a magyar nemzet maga intézi a saját sorsát, — a magyar nemzetnek értékes tagja volt, mint adózó polgár, katona, kereskedő és iparos, közhivatalnok, mint a tudomány és művészet művelője, mezőgazda és a közélet minden ágának kötelességtudó munkása. Kötelességeinek mindig a legjobban megfelelt s az ország kulturminkájában a maga részét becsülettel elvégezte. A lefolyt félszázad alatt, igen csekély incidensektől eltekintve, az ország felekezetei között a viszony teljesen zavartalan volt. Ismeretes a lefolyt kommunista korszak, melynek élén, sajnos, többedre zsidó eredetű egyének állottak, kiket erre a tanra orosz fogolytáborokban és orosz agitátori iskolákban oktattak ki. A kommunista korszak elnyomása és rablásai alatt senki többet nem szenvedett, mint a zsidóság és annak tagjai. És mégis azt látjuk, hogy alig dőlt meg a proletárdiktatúra, keresztény testvéreink egy töredéke bennünket akar felelőssé tenni a történtekért, minket, akik velük együtt szenvedtek. Midőn tiltakozunk az ellen, hogy a zsidóságot a kommunizmussal azonosítsák, sérelmeinket alább előterjesztjük: A magyar zsidóság orvoslását kívánja a rajta utóbbi időben esett sérelmeknek és a jövőre nézve