Egyenlőség, 1920 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1920-01-03 / 1. szám
2 EGYENLŐSÉG látunk. Minden idegünk a jövőn csüng, minden izmunk a hasznos munka vágyától feszül. A jövő, óhajtva reméljük, azé az állásponté lesz, amit az Egyenlőség képvisel, azé a politikáé, melyet hirdet, azé a demokráciáé, mely minden sorából kizendül, azé a jogegyenlőségé, mely programmként lobog a zászlaján, azé a tiszta etikumé, mely fenntartója és erkölcstana a zsidóhitüeknek évezredek óta. Erősödni akarunk és fogunk. Küzdeni akarunk és irányunknak, eszméinknek diadaláért harcolunk. Azon dolgozunk minden erőnkkel, hogy az egységes magyar nemzet számára visszaszerezni segítsük a békét, vele együtt a boldogságot, hatalmat, az európai műveltség és felvilágosultság színvonalát és mindazt, ami naggyá tette és teheti újra Magyarországot A zsidóságot híven kívánjuk szolgálni , Istenünket hirdetni, igéit terjeszteni, tanainkat népszerűsíteni és megismertetni szent célunk, így indulunk el e lap negyvenedik évfolyamának küszöbére, harmadik évtizedünk utolsó évéhez. Istent hívjuk segítségül és elvárjuk minden magyar zsidótól, hogy utainkon követni fog bennünket. Az Egyenlőség. Értsük meg egymást! Felebarátaim, honfitársak, magyarok — elérkezett-e már várjon annak az ideje, hogy higgadtan beszéljünk egymással ? Vagy még mindig nem volt elég a közös bajokból, a közös nyomorúságból, a közösen ontott könnyekből, hogy odáig eljussunk ? Benne vagyunk a szomorú jelenben, melyet közösen kell viselnünk. A lehetetlen pénzügyi helyzet, a tűrhetetlen élelmezési viszonyok, az elviselhetetlen drágaság, a tüzelőanyag rettentő ínsége, mindez egyformán sújtja a haza bármely vallású polgárát. És ez még nem elég ok arra, hogy félretéve régi elfogultságokat és újdivatú jelszavakat, közös szenvedéseink orvoslására együttesen törekedjünk ? Előttünk áll a sötét jövő. Le vagyunk győzve, békét kell kötnünk. Rossz, megalázó békét, mely megcsonkítja az országot, mely megfoszt bennünket országunk gyöngyétől, Erdélytől, virágzó városoktól, a magyar kultúra évezredes központjaitól, mely elveszi tőlünk a fát, a vasat, az aranyat, a sót, a földgázt, mindazt, amire iparunk és közgazda-ságunk eddig támaszkodott és amely jövő reményeink támasztékát képezhette volna. Még ez se elég ok arra, hogy a közös keserűségben egymásra találjunk ? ! A békekötés után meg kellene indulni a nagy alkotó munkának , a rekonstrukció munkájának. Pénzünket új alapokra kell fektetnünk. A mezőgazdaságnak többet kell termelnie, iparunkat a megváltozott viszonyokhoz mérten át kell alakítanunk, a kereskedelemnek — ha élni akarunk — be kell rendezkednie a Kelet és Nyugat közötti közvetítésre. Nem gondoljátok-e, hogy ennél a munkánál minden világos fejre, minden üzleti tapasztalatra, minden munkáskarra szükség lesz? De hiszen a béketárgyalások még nincsenek lezárva. Talán lehet még valamit — esetleg sokat — menteni. Területben talán egész vármegyéket, vagyonban milliárdokat. Minden attól függ, milyen lesz a győztes nagyhatalmak véleménye Magyarország felől. Ha az entente itteni missziói azt fogják jelenteni, hogy Magyarországon helyreállott a törvény uralma, az élet- és vagyonbiztonság, a kormányzat tekintélye, a közigazgatás rendje, a rendőrség megbízhatósága, a hadsereg fegyelme, ha azt fogják jelenteni, hogy ez az ország már teljesen kilábalt az eddigi szánalmas zűrzavarából, szélső áramlatok dúlásaiból, gyűlölködő pártok marakodásából és biztos kilátást nyújt arra, hogy megbízható eleme lesz délkeleti Európában a rendnek, a békének és a demokratikus fejlődésnek, és akkor azok a jeles férfiak, akik hivatva lesznek Neuillyben hazánkat képviselni, nem fognak hiába dolgozni. De ha a magyar nemzet még most, a tizenkettedik órában sem veszi elő a jobbik eszét, ha még most sem tér vissza a hazaszeretet, a politikai érettség régi és híres magyar hagyományaihoz, akkor attól félek, hogy sem barátaink jóindulata, sem küldötteink hazafias erőlködése nem lesz képes csak egy mákszemnyit is lendíteni hazánk szomorú sorsán. A béke megkötése után pedig következik a nagy és szent feladat: visszaszerezni az elveszített országrészeket, visszaállítani hazánk területi épségét. Mikor? Talán öt éven belül, talán tíz év múlva, talán csak ötven év múlva. Ehhez a munkához szükséges a megcsonkított Magyarország minden polgárának izzó lelkesedése, szívós kitartása, egységes akarata és másrészt elszakadt testvéreinknek soha nem szűnő, soha nem lankadó visszavágyó־dása. És még egy tényező szükséges : a világ vezető nemzeteinek rokonérzése. Hol van azonban az egy cél felé törekvő izzó lelkesedés, hol az egységes akarat, ha egymás között civakodunk ? És hol találjuk meg az erős és egységes visszavágyódást, tenne meg egy Magyarország a világ rokonérzését és táma hogy nyer - demagóg ‚ ' ' י, ■., j'j'.ÍT r■■ ׳■:■* ־ ׳ ■* sa* v'>> ?יי־־*■*::'.׳•*.;,v :■ Äk.׳.,.. 1920. január 1.