Egyenlőség, 1920 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1920-01-03 / 1. szám
1920. január l. ■m Magyar testvéreim ! Gondoljatok a múlt év október havára, amikor válaszúton állottunk, úgy mint most és amikor az elbolondított közvélemény nem a józan és higgadt vezéreket követte, nem Tisza Istvánt és Wekerle Sándort, hanem Károlyi Mihályt és hazaáruló bandáját, a népámítókat, a kalandorokat, a vabanque-játékosokat. Ha jó sorsa akkor a magyart a helyes útra tereli, akkor tisztességes fegyverszünetet kötünk, az ország megszállása elmarad, a béke már rég meg volna kötve, nincs Károlyi-forradalom, nincs proletárdiktatúra, nincs éhség és nincs szénhiány — vagy legalább is sokkal szerényebb és elviselhetőbb méretekben. Tanuljunk a magunk kárán ! A helyzet ma csaknem ugyanaz. Újból szemben állnak egymással a józan és higgadt emberek és a meggondolatlan fantaszták. Mérhetetlen bajoktól, kimondhatatlan szenvedésektől menekül meg ez a szerencsétlen ország akkor, ha most bölcsebben választ az igazi nemzeti tradíciók irányában, amelyek a jogokat mindenkinek megadták és amelyek az egyesek jólétét az általános jólétre alapították. Ha a nemzet sorsa fölött ilyképpen dönt, akkor a küszöbönálló évforduló egy szerencsésebb jövő kezdete lesz : a magunkbaszállás, a kijózanodás, az egységes nemzeti front helyreállításának mértföldköve. Székely Ferenc: A zsidóság a nemzetgyűlésen. Irta : dr. Gál Jenő. I. ״ A zsidóknak meg kell őrizni vallásukat, mely mellett három évezred tanúskodik s melyet az idő nem volt képes megingatni.“ Barthelémy Saint- Hilaire híres szavai sohasem voltak annyira aktuálisak, mint ma, amikor az organizált antiszemitizmus tartja bevonulását a magyar közéletbe. A múlt század végén csak kompromittálta a szabadelvűség jegyében haladó fejlődést a néhány gyorsan letűnt képviselő, amikor a zsidógyűlölet jegyében pártviszályokat támasztott, a most megindított felekezeti izgatás azonban már veszélyezteti a társadalmi kékét s az első nemzetgyűlés akcióképességét. ^'■1"'■'י. Ezt a Vészijeimet el kell hárítani. A zsidóság tűrheti ma^ar nemzeti érzületének megcsufol|f. Meg kell:'él^f^9‘״^gp||^el, hogy a béke*1’־ - ■ •• ־,’■■fejjwjjg ״ •v. V kötés küszöbén Öngyilkos politika jó magyarokat felekezeti meggyőződésük miatt üldözni. Nemcsak a belső konszolidációt késleltetik, a békekötés területi integritás kérdésére is hátrányos befolyást gyakorolnak. Hiszen csak egyre gondoljunk. Ha a megszállott területek egynémelyikén népszavazás dönt a hovatartozás felől, a lakosság zömét — más felekezet előtt sem feltétlenül kedves a gyűlölet hirdetése — elidegenítheti az osztályharc és felekezeti türelmetlenség, meg aztán ellenségeink értenek is hozzá, hogy még a valónál is szomorúbb színben tüntessék föl forradalmaktól lázas közállapotainkat. Meg kell állítani ezt a kóros folyamatot. Ez a kereszténn] Magyarországnak is érdeke. Az üldözés־ ben rejlő erkölcsi nívó-hanyatlás csak késlelteti ״ a régi dicsőséget az éji homályban ...“ A nemzetgyűlés európai tekintélyéhez tartozik, hogy összetételében ne zavarja semmiféle felekezeti türelmetlenség. Amint a régi parlament elhanyagolta a nemzetiségi kérdésnek idején való megoldását s e mulasztás szélesítette a kiegyenlíthetetlenné vált súrlódási felületeket, úgy születési hiba fogja megbénítani a nemzetgyűlést, ha a többség a felekezeti türelmetlenség jegyében nyerne képviselői megbízást. _ A zsidóságnak ki kell vennie a részét a regeneráló munkából, amelyből a nyugateurópai értelemben vett egységes, gazdaságilag versenyképes országnak kell megszületnie. A nemzetgyűlés színe előtt kell összeomlania a zsidóság elleni vádaskodásnak. Ott kell előterjeszteni ünnepélyes tiltakozásainkat, igazunk bizonyságait, a felvilágosító érveket és a számok dönthetetlen erejével kimutatni a zsidóságnak a háborúban hozott véráldozatait. S ezt a gondolatot imponáló egységben kell dokumentálnia a zsidó hitfelekezet minden magyarjának. Ismerjük föl a veszélyt s gondoskodjunk a megtévesztés elhárításáról. Egyetlen módja ennek: a választójog öntudatos gyakorlása. II. Nézzük meg közelebbről helyzetünket, önérzetes büszkeséggel, történelmi hivatásának méltóságában és a jövőbe vetett hit rendületlenségével viseli a magyar zsidóság a szenvedéseket, melyeket forradalmi idők lázas kitörései zúdítottak reá. Mintha a bibliai megpróbáltatások új fejezetéhez értünk volna, úgy marcangolja tiszta lelkületünket ezernyi gúny, megalázás, lesújtó gyötrelem. Miért? Okot adtunk-e rá, hogy a nemzeti függetlenség hajnalán kirekeszt szenek bennünket az építő munkából, vétettünk ta- lán a hazánkhoz való hűség ellen ? Van-e egyetlen adat, hogy zsidó hitű magyar állampolgár a nemzeti magyar állameszme ellensége volt ? Kérdezzétek meg a magyar nemzeti kultúra régi felelős kormányzó tagjait, báró Eötvös Józseftől gróf Csáky Albinig és báró Wlassits Gyuláig, hogyan tanították a magyar zsidó tanítók és tanárok az ifjúságot hazafias érzületre, törhetetlen hűségre e földhöz, ״ melyen kívül nincsen számodra hely !“ Olvassátok el a zsidó magyar rabbik prédikációit, a háborús nyo- SÉG: az öntudatos magyar zsidók lapja. BÖYENLOVAG 3 0