Egyenlőség, 1920 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1920-07-10 / 28. szám
2 EGYENLŐSÉG ittjártukban megjelentek a kormányzó őfőméltóságánál, aki megígérte, hogy támogatja törekvéseiket és elismerését fejezte ki a németországi magyaroknak. Francia és német tőke mozgásul tehát, hogy friss vért ömlesszen a magyar gazdasági élet eldugaszolt, tespedő ereibe. ,Hat évi kikapcsoltság után újra belekerül országunk a nagy nyugati gazdasági szervezetek érdekkörébe, a vállalkozás, a szellem, a pénz, a munka megkezdi életét teremtő titáni körforgását, gyáraink nyersanyagot kapnak, megmaradt értékeinket busás haszonnal forgathatjuk meg a nemzetközi piacokon, külföldiek jönnek, hogy itt is elhelyezzék pénzfölöslegüket, amely mikor nekik kamatozik, minket is táplál, gyámolít. Ezt a most szövődő nagyméretű munkát, a nyugattal való összekötő szálak bogozását a dilettantizmus szentségtörő ökle többé nem akadályozhatja meg a maga konok «nye pozvolim»-jával. Ahol világ sorsát intéző erők fonódnak össze, ott az ilyen makacskodás úgyis csak gyerekes, mosolyt fakasztó erőlködésszámba megy. Azonkívül jól megjegyzendő: ahová a nagytőke beteszi a lábát, ott tökéletes rendet, a munkát biztosító minden föltételt megkövetel. Pillanatig sem kételkedünk benne, hogy ezeket a garanciákat a kormányzó és a nemzetgyűlés vállvetett összeműködése megteremti és minden torzpeturbánkodással szemben föntartja. Az élet megy, siet, rohan és kérlelhetetlen azokkal szemben, akik száguldó útjában meg akarják állítani. Aki a zsidókérdést veti elé az ország gazdasági restaurációjának, az gáncsot vet a magyarság újravirágzásának, az nem akar füstölgő kéményeket, robogó vonatokat látni, az — föltéve, hogy meggyőződéses antiszemita — a maga kis érzelmi׳ ügye kedvéért egész nemzedék boldogságát veti kockára. A magyar zsidó minden istenadta tehetségével, szorgalmával, vállalkozó szellemével és kétkezi munkájával odaáll a mai tér és láda mellé, hogy a maga részét becsületesen elvégezze s ha a külföld azt fogja látni, hogy nem kapunk hajba idehaza az egymás származásán, hanem csak azt nézzük, ki mit dolgozik, ki mennyire ember és magyar, akkor rágalmazhatnak bennünket kommunista zsiványok, nemzetközi kalandorok és patkányok, egységes fronton törik meg a hitvány aknamunka. Hagyjanak dolgozni bennünket és higgyék el, hogy a komoly politikusoknak van igazuk. Mindennél előbbre való kérdés az, ami van, annál, ami nincs: a zsidókérdésnél az ország gazdasági újjáteremtése. Ebben a jelben várjuk a vajúdó válság gyermekét, az új kormányt. Önérzetes, szabadelvű magyar zsidó polgár és polgárnő a községi választásokon a nemzeti demokrata párt jelöltjeire szavaz. Mindennemű zsákokat «*! FREUD HENRIK zsákkereskedő, Budapest, V. Géza utca 6. 1920. julius 10. Itt egy cikkünket a cenzúra törölte. Numerus clausus. Törvény hííján egyelőre miniszteri rendeletek jelennek meg arról, hogy hány diákot szabad felvenni a közép- és a felsőiskolákba és kiket? Eddig három intézkedés történt ennek a kérdésnek részleges megoldására. A középiskolába való felvételt vizsgálat letételéhez kötik. A vizsgálat írásbeli és szóbeli és a gyermekeknek az alapismeretekben való jártasságát van hivatva próbára tenni, felderíteni. Ez az első intézkedés. A második megállapítja, hogy a középiskolák növendéklétszámának csak huszonöt százaléka lehet zsidó vallású. A harmadik egy újabb rostálás foganatosítását rendeli el és pedig a középiskolák negyedik osztálya után. Az ötödik osztályba a diákok selejtese fel nem bocsátható. A legfontosabb kérdés, az egyetemi felvételek kérdése, még nincsen rendezve. Haller István kultuszminiszter azonban erről is nyilatkozott. Ezt mondotta: — A közép- és főiskolák új rendjéről szóló törvényjavaslatot még a nyári szünet beállta előtt a nemzetgyűlés elé kell terjeszteni, hogy ezt a kérdést az iskolai év megnyitása előtt rendezhessük. A javaslatban a numerus׳ claususról olyan értelemben, mint ahogy azt a beavatatlanok hiszik, nincsen szó. Sajnos azonban, az ország mai viszonyai mellett a szükséglethez és a képességekhez mérten kénytelenek voltunk bizonyos korlátozásokat tenni. Azt hiszem egyébként, hogy az ország lakosságának minden rétege be fogja látni az intézkedés szükségességét. Ha a törvényjavaslatot az a szellem fogja áthatni, amely a középiskolai felvételi vizsgálatot és a negyedik osztály után való rostálást rendelte el, nem tehetünk ellene kifogást. Bizonyos ugyan, hogy a társadalomnak minden téren a verseny legteljesebb szabadsága válik a leginkább hasznára, bizonyos, hogy minden korlátozás, minden intézkedés, amely valamely tehetség érvényesülése elől elzárja az utat vagy azt csak meg is nehezíti, az összességnek kárára van, mégis, nem lehet komoly kifogásokat emelni az ellen, hogy a termelést legalább egyelőre, az átmenet esztendőire a diplomás-emberképzésben is korlátozni akarják. A korlátozás azonban csak egyetlen szempontból történhetik. A képességek szempontjából, Ila azt jelenti a numerus clausus, hogy a jövőben tudományos pályára csak azokat bocsátják, akik arra hivatottak, akikben arra különös képesség van, akik tehetségesek, szorgalmasak, lelkesek és igyekezők, ha ezt jelenti, akkor mi ezt a numerus clausustzívesen üdvözöljük. Ha azt jelenti a numerus clausus, hogy kevesebb diákot vesznek fel az iskolákba, hogy ezáltal a kiképzés gondosabb, figyelmesebb, alaposabb lehessen, ha azt jelenti, hogy a férgesét nem bocsátják át a négy-négy esztendő után megismételt rostálásokon, de aki tehetséges, aki rátermett, aki megfelel, az előtt semmiféle korlát nem zárja el az érvényesülés útját, ha azt jelenti, hogy a korlátozás éppen a tehetségesek érdekében történik, akiknek kiművelését természetszerűen megnehezíti, sőt gyakran megakadályozza, hogy a tanítóknak sok lusta és ostoba diákkal is bajlódniuk kell, szóval, ha a korlátozás a jó diákok vagy még helyesebben: a tudományok, végeredményben pedig: a társadalom érdekében történik, ha alapja nem a vagyon, nem valamely felekezethez, osztályhoz, nemzetiséghez való