Egyenlőség, 1920 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1920-07-10 / 28. szám
Egyes számára öt korona. 390 XXXIX. évfolyam. Budapest, 1920. julius 10. EGYENLŐSÉG V., Személynök utca 25. szám. Telefonszemeki Szerkesztőség, kiadóhivatal és könyvkiadóvállalat____ ~ 95—281 Nyomda................... ... _ ... 98—70 . A MAGYAR ZSIDÓSÁG POLITIKAI HETILAPJA. MEGJELENIK HETENKÉNT EGYSZER. 28. szám. Hirdetési osztály: XVII., Kertész utca 16. szám. Előfizetési feltételek: Szerkesztette 1886—1915׳ Szerkeszti SZABOLCSI MIKSA. DE SZABOLCSI LAJOS. [Egész évre . ... 200 korona Fél évre ....... 100 korona [ Negyed évre........ 50 korona Ami még a „zsidókérdésnél“ is fontosabb. E sorokat írván, még nem tudjuk, kit jelöl ki Magyarország kormányzója miniszterelnöknek s igy a helyzetről való fejtegetéseinkben csupán azokra az adatokra és jelenségekre szorítkozhatunk, amelyek a válsággal kapcsolatosan fölmerültek. Az alkotmányos élet két tényezője: kormányzó és nemzetgyűlés lelkiismeretes buzgalommal s egymással való teljes egyetértésben keresi a kibontakozás útjait. Mi a válság magva, mért tornyosodtak ily magasra a bonyodalmak? A közvélemény nem lát tisztázottaknak bizonyos kérdéseket és meg kell elégednie azzal a magyarázattal, amelyet szerepvivő politikusok adnak. A nyilatkozatok tengerében, mindig ott úszkált a «zsidókérdés», amelyet, a számra nézvg a Kipsing Friedrich-csoport tart felszínen, de a többi pártok kormányosai is úgy kezelik az evezőket, hogy nagyobb hullámverés el ne nyelje a zsidókérdést. Hogy a zsidó ifjak naiv a középisolákba és az egyetemre való bebocsátásán vagy be nem bocsátásán kívül semmi más gondja-baja nincs a megcsonkult, kirabolt és elgyöngített országnak, ezt már közepes fajsúlyú politikusok sem mondják ilyen kiélezetten. Amikor a földúlt országot újjá kell építeni, az állványokon sürgő-forgó embereket aligha lehet igazolásra fölszólítani abból a szempontból, hogy ki melyik templomban dicséri istenét, ki magyarosított nevű, ki német vagy tót, hanem boldogoknak kell lennünk, hogy annyi szorgos kéz adogatja a téglát és a habarcsot, hogy minél előbb legyen menedékünk a dühöngő elemek ellen. Igen, mindenki ráeszmélt az igazságra, amelyről sohasem lehet tartósan elterelni a figyelmet: itt az ország fölépítéséről, beteg testünk meggyógyításáról, sorvadó lelkünk felfrissítéséről van szó. Így került hamarosan a válság előterébe az ország gazdasági állapota, így került a megoldást váró kérdések élére a mindennél nyomasztóbb pénzügyi probléma. Annak az ötven politikusnak, aki Horthy, Miklós elé járult, meg kellett mondania a véleményét, arról a sorsdöntő kérdésről, hogyan véli leggyorsabban, leghatékonyabban, legokosabban helyreállíthatónak Magyarország gazdasági rendjét. Mert gazdasági rend nélkül nincs társadalmi rend, ahogyan munka nélkül nincs élet. Nyilatkoznia kellett keresztény nemzeti és kisgazdapártinak, Friedrichistának és demokratának, az audienciára szólított szociáldemokratáknak és párthoz nem tartozó kiváló Ságoknak: mondják meg, mi a legégetőbb kérdése az államéletnek, mi a legfájóbb sebe elgyötört organizmusának, hova kell először segítőkéz, orvos és patikaszer, kikkel kell a bajt konzultálni, kikkel és hogyan meggyógyítani. Csupa olyan nagy, életbevágó dolog, amit mesterségesen előrenyomult részletkérdésekkel megkerülni ma — a szanálás tizenkettedik órájában — nem lehetséges. És, anélkül, hogy pontos információink lennének, merjük állítani, hogy a kihallgatott férfiak számottevő és túlnyomó, sőt megsemmisítő többsége elsősorban ama jelenségekre hívta föl a kormányzó figyelmét, amelyek a magyar nemzet gyorsütemű regenerálásával, talpraállásával, egyszóval gazdasági boldogulásával függenek össze. Két nagyszabású esemény kapcsolódott bele az elmúlt napokban Magyarország jövendő gazdasági életébe. Hivatalos párisi és budapesti jelentések szerint azok a pénzügyi tárgyalások, amelyek a francia Rotschild-ház és a Magyar Általános Hitelbank közt folytak, teljes megegyezésre és eredményre vezettek. A másik esemény az, hogy Berlinben Manovill Alfrédnak, a Mendelssohn-bankház magyar származású főnökének elnöklete alatt megalakult a német-magyar kereskedelmi kamara, amely magyar áruknak Németországba való exportálásával kíván foglalkozni és eddig hét német nagyvárosban állított kirendeltséget. Manovits és elnöktársai: Körösi Artur és Weisz Adolf Az EGYENLŐSÉG: az öntudatos magyar zsidók lapja.