Egyenlőség, 1922. július-december (41. évfolyam, 26-52. szám)

1922-07-01 / 26. szám

1922.julus 1______________ EGIfENLCSfiG ____________________________3^ Rathenau 7 a Hatalmas német nemzet legméltóbb megszem­é­­lyesítője volt. Walther Rathenaut a Hatalmas német nemzet leg­­m­éltóbb megszemélyesítőjének nem tisztázó miniszter, nem a csúcson álló vezér előtt hajbókoló finánckapaci­­tás nem udvarias tábornok, nem holmi lelkesültségé­­ben túlzó, vele a hitben egy testvér zsidó nevezte el, ha­­nem a hatalmas német nemzetnek legnagyobb élő köl­­tője , Gerhardt Hauptmann. Ő írta Bathenauról, öt esz­­tendővel ezelőtt e súlyos szavakat, amelyek, minthogy az emberiség egyik legnagyobb lángelméjének tollából vetődtek papírra, kitüntetésnek különbek, mint a vörös sas-rend első osztálya, a becsület­rend nagy keresztje, a térdszalag-rend vagy akár az aranygyapjú. Öt esztendő előtt Walter Rathenau ötven éves volt , a német belső, gazdasági arcés korláttalan hatalmú parancsnoka. A Diktator der Rohstoff Verordnung Deutschlands. De nem csak ez volt ő, nem csak ennyi, több ennél, sokkal több. A század legnagyobb gondolkodóinak egyike. Geniális feltaláló. Napóleoni szervezőképesség. Tudós, aki túlszárnyalta mestereit: Helmholtzot és Diltheyt Vérbeli, született, Isten kivételes kegyelméből való kutató elme, amely előtt felpattantak a titkokat avatatlanok szeme elől őrző pecsétek és lakatok, amely­ láván mélységekbe merült, és olyan magasan­ szárnyalt, íive ilyenekre ember csak igen kevés jutott el * kívüle. Humanista, polyhistor volt Walter Radenau. Érdeklő­­­désének köre mindent felölelt, ami iránt érdeklődni ér­­dem­es, a vallástól a természettudományig, a kémiától a gyarmatpolitikáig, a kettős könyvviteltől a filozófiáig, a költészettől a szociológiáig, mindent Csak a renais­­sance nagy férfiai között találunk hozzá hasonlítható Szellemóriásokat, akik mellett korunk egyoldalú, spe­­cialista tudósai törpéknek kell,­­hogy érezzék magukat. Ezt a tüneményes lángészt a zsidóság ajándékozta az emberiségnek. Ajándék volt­­, fejedelmi ajándék, amelyet a zsidóság adott a császári Németországnak, annak a Németországnak, amely az antiszemitizmus szót kitalálta, amelyben a zsidó nem lehetett katona­­tiszt s az igazságszolgáltatásban legfeljebb jegyzőségig vihette. Biróvá nem léphetett elő, ítélni nem ítélhetett soha. Ezt a Németországot, amelyet a junkerek pöffesz­­kedése, határtalan önzése és ostobasága, a császári dip­­lomaták rövidlátása és korlátoltsága s a reakció szel­­lem­e, amely nem felejt és évezredek óta mit sem tanul, romlásba döntött, tönkretett, összetört, ezt a letiport Németországot fel akarta támasztani, talpra akarta ál­­lítani Rathenau és talpra is állította volna, ha van rá ideje. Az a pálya, amelyet megfntott, minden hozzáfűzött keménységet igazol . Gazdag zsidó család sarja volt, azé a zsidó nagy­­bolgár­ rétegé, amely gazdagságát elsősorban arra for­­­dítja, hogy fiait a legjobb mesterekhez adja iskolába, magasrendű­ emberré nevelje. Édesatyja, Emil, a kon­­tinens legnagyobb ipari vállalatának, az Allgemeine Elektrizitäts-Gesellschaftnak volt a megalapítója. Wal­­tter Rathenau húsz éves korában feltalálta a módját an­­nak, hogy hogyan lehet elektrolízis útján dilőrt nyerni s alkáliákat s találmányának kihasználására villamos telepeket létesített francia, lengyel és német területen,­­több szabadalmat jegyeztetett be nátrium és magné­­zium előállítására is. Huszonöt éves korában már is­mert nsvu essay-iró. Gyárvárost alapit­ó Bitterfaldet s­­két esztendő alatt mintaváros lesz ebből a telepből. Har• Miine esztendős korában már Manchesterben, Amster- Isc­nban, Buenos Ayres és Bakuban! Is középponti fű­l­lanytelepeket létesít és mire negyven éves, egy Hersíni nagybank igazgatója és körülbelül száz ipari vállalat ve* *etője. Ekkor beutazza az afrikai német gyarmatokat a Írja ,,Reflexiók“ című híres könyvét. Negyvennyolc éves korában súlyos csapás éri. Meghal az édesapja, ő lép a helyébe s az A. E. G. igazgatója lesz. A háborít alatt megszervezi Németországnak nyersolajjal való ellát­­ását, a versailesi béke után mint külügyminiszter dol­­gozik a birodalom feltámasztásán. Legutóbb nagy si­­kere volt a génuai konferencián. Nagyságát nem csak alkotásai, csodálatos mély*­ségű könyvei és óriási gyakorlati eredményei mérik, de ellenségeinek gyűlölete is. Alig néhány hete, hogy a né­­met antiszemitizmus egyik vezéralakja , Spahn profes­­­szor heves cikkekben kelt ki Heine ellen, aki — sze­­rinte — el­feledtette Eichendorffot, Börne ellen, aki miatt ma már alig-alig beszélnek Görresről s Frathenau ellen, aki azon az utón van, hogy­ kiszorítsa a német nép em* lékezetéböl . . . Bismarckot. Értékével és erejével te* hát ellenségei is tisztában voltak. A német gondolat, és a német tett, Weimar és Pots­­dam csodálatos és szokatlan egységben találkoztak Rathenauban, írja róla Gerhardt Hauptmann. Weimar és Potsdam 1 . . Mi hozzátehetjük halkan, és a szína­jz szellem. Rathenau zsidó volt. A német zsidóknak abba a modern rétegébe tarto­­zott, amely tud héberül, tanulta a tahnudot, hisz a bib­­la szellemében. Lelkes és meggyőződéséé, akár egy or­­thodox, vagy egy b­asszideus. Rathenau írásai között talmudi mesék feldolgozásával is találkozunk és számos Zsidó vonatkozású művet irt. Ezek közül néhányat­ alább magyar fordításban bemutatunk a magyar kö­­zönségnek. Walter Rathenau, mint történetíró és böl­­cselő, hitt rendületlen hittel a zsidóság rendeltetésében. Külső megjelenési formáiban, modorában a rend­­kívüli férfiú egy porosz katonatiszt érdes és kemény hangján, mozdulataival ágált. A szive érzelmes zsidó szív volt, s az agya talán akkor is hazája megmentésé­­nek gondolatával foglalkozott, amikor az álruhás nem­­ze­ti hősök és egész férfiak bombája és revolvergolyói szétroncsolták. , Walter Rathenau eltűnt a politika színteréről. Le­ Het, pillanatnyilag homály borul eszméire is. De a nap, az átvonuló felhők mögött is, kimerith­e­­tetten s örök forrása marad a melegnek s a fénynek. Rathenau zsidó írásaiból Dédapám... (Ezeket a sorokat Rathenau a nagy német festőművésznek, Max Liebermann-nak hetvenedik születése napja alkalmából irta.) Max Liebermann nagyapja, akinek ismeretlen mester kesétől eredő, életnagyságú arcképe a dolgozószoba falát díszíti. Max Liebermann nagyapja, nékem dédapám, Ili! Frigyes Vilmos uralkodása alatt egyike volt ő az első po­­rosi nagyiparosoknak. Amint arcvonásai és különös nett (Liebermann) mutatja: szelíd ember volt ő, derűs és ked­­ves (lieber­mann). Felesége hét fiút szült neki s három leányt A fiuk óriási és szenvedély­es férfiakká nőttek és csak késői öreg korukban haltak meg. Leányai közül még ma is él egy, a legkisebb, mint felnőtt dédunokák ősanyja. A tíz gyermek , édesanyját nevelni sohasem látta. Vasakarata, samán­y asszony volt é­s lelke testamentumában tovább ál! Felolvadt gyermekei és ura iránt való szeretetében, Gyem•«

Next