Egyetemes Filológiai Közlöny – XIII. évfolyam – 1889.

II. Hazai irodalom - Badics F., Petőfi válogatott költeményei. Háhn Adolf

130 HAHN ADOLF: PETŐFI A KÖZÉPISKOLÁBAN. A Gymnasiumi tanítás terve az V. osztály számára költői olvas­mányul balladákat, románczokat és lyrai költeményeket kíván. A kíván­ságnak igyekszik eleget tenni a Greguss-Beöthy-féle balladás könyv, s ezt tartá szem előtt Radics úr is, a­­midőn Petőfi költeményeiből válo­gatott kiadást rendezett, főkép gymnasiumok használatára, hol eddig foglalkoztak ugyan egyes elszórt lyrai darabok tárgyalásával, de aligha mélyreh­atólag, oly módon, hogy a legkiválóbb magyar lyrikusok fejlő­dését, egész költői egyéniségét felölelték volna, mi az egyedül helyes módszer az oktatás ezen fokán. Mi, részünkről, nem értjük és nem tart­juk elég motiváltnak azt a felfogást, mely egy magyar lyrai anthologiá­tól annyira idegenkedik, már csak azért sem, mert Petőfi csupán a dalra, elegiára s a hangulatos táj- és genreképre nyújt classikus példá­kat, míg a magasb szárnyalású lyrai fajokban Berzsenyinél, Vörösmar­­tynál és Aranynál inferiorisabb. De nem lévén hivatva itt e kiadást di­daktikai szempontból rostálni, e fajta kifogásainkkal az olvasót búsítani nem akarjuk. Azon sem akadunk fel, hogy, Radics úr a II. részt, melyben János vitéz és Bolond Istók foglaltatik, kiválóan a VII. és VIII. osztálynak szánta. Bolond Istók még hagyján ; de János vitézt adni oly ifjak kezébe, kik sokkal mélyebb dolgokat olvastak volt, és Toldi után visszamenni János vitézre : ehhez oly elszántság kell, a­minővel kevés tanár rendel­kezik. Nem hissszük, hogy ebben is Kármán Mór tanácsát követte volna a magyarázó, mint abban az ingeniosus csoportosításban, melyet, na­gyobb szabatossággal és inkább aesthetikai szempontból megjelölve, Gyulainál is megtalálunk, s mely a nagy költő gondolat- és érzelemvilá­gát, egyéni jellemét és költészetének sajátságait oly világosan feltün­teti. Az első részben foglalt hatvanöt kisebb költemény a Családi kör, az Alföld és népe s a Haza fő czímek alá sorakozik, más szóval, e három fő csoport a költőt egymás után családjához, nejéhez s barátaihoz, szülő­földjéhez s népéhez, a magyar társadalmi s politikai élethez való viszo­nyában mutatja be, lyrájának sajátos, java termékei által, melyek az alkotás időrendje szerint lévén felsorolva, egyúttal a költő fejlődését is illustrálják. Nem mintha már az első csoportban, — melynek «Barátság, sze­relem, családi élet» volna tán szabatosabb felírása, — nem vennénk észre nagyon is fölötlő hiányokat. Gyulai Pál után helyesen mondja Radics Ferencz, Petőfi Sándor válogatott költeménye, I—II. Budapest, Athenseum, 1888.

Next