Egyetemes Filológiai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1899.
I. Értekezések - Krausz Sámuel, Verseghy Ferencz mint héber nyelvtudós
Az egy pár pontra megszorított rokonsággal szemben áll a két nyelvnek számtalan pontban felötlő különbözősége. A bibliafordításokról szóló munkájában Rerseghy lépten-nyomon hangoztatja e különbözőséget és keserű gúnynyal halmozza el azokat, akik ezzel számot nem vetnek. Szemére veti az előbbi fordítóknak, különösen Káldi Györgynek, hogy nem recurráltak a héberre és nem egyszer kifejezi azt a gyanúját, hogy nem is értették a hébert. Azt a héber beszédet, melyet állítólag Komáromi Csipkés György az utrechti egyetemen (in Academia Trajecti) nyilvánosan tartott és a melylyel állítólag nagy tetszést aratott.1), a kellő értékére szállítja le, az egészet iskolai produkálásnak és a tanárok részéről elhangzó sablonos buzdításnak tartván.3) Ha a hébernek valami ismeretes szabályára figyelmeztet, a melyet mindenkinek tudni kellene, de amelyet a megelőző magyar bibliafordítók még sem tudtak, restelkedve hozzáteszi: «hisz ez ismeretes, ez nálam nélkül is ismeretes » .*) Verseghy joggal gyakorolhatott kritikát másoknak a héber tudása fölött, mert ő maga tökéletes hebraistának mondható. Bízvást föltehetjük Verseghyről, hogy ő egyáltalán nem szól bele a hebraisták dolgába, ha nem érzi avatottságát : ő nem szokott lépni olyan mezőre, melyen nem járatos. Megvallom, hogy eleinte némi bizalmatlansággal kísértem Verseghy héber fejtegetéseit, nem tételezvén föl, hogy ő, a jeles magyar nyelvtudós, a költő és sesthetikus, egyúttal jeles hebraista is legyen. Az életrajzában található azon adat, hogy fiatal pap korában már hébert tanított, nekem nem imponált, lévén e dologról ugyanolyan nézetem, mint Verseghynek Csipkésről. Ámde bizalmatlanságom csakhamar a legnagyobb csodálatnak adott helyet. Verseghyben a tökéletes héber nyelvtudóst tanultam megismerni és tisztelni. Emberünk felfegyverkezett a modern bibliatudomány összes kellékeivel, mielőtt munkába fogott volna. A jelen század elején Németországban és más országokban szépen virágzott a bibliakritikának tudománya, és Verseghynek volt rá gondja, hogy sajátjává tegye a tudományos felismerés új kincseit. Rudnai Sándor, esztergomi herczegprimás, 1) Részleteket 1. Balogh Ferencznél a magyar bibliafordítások átnézetében: Urtext und Übersetzungen der Bibel (Leipzig 1897) p. 176. Balogh, úgy látszik, sokat épít az anekdotára és Verseghy észrevételét nem méltatja figyelemre. 2) At probe scimus, quid de bujusmodi conatibus scholaeticorum, et de laudibus, quas Magistri aliique viri docti in strenuiores discipulos liberaliter coogerunt, existimare debeamus. — Csipkés munkája : Schola Hebraea, Ultrajecti 1654, 8-o. A bibliafordítás csak 1718-ban jelent meg. 3) pl. 101. 1. notimmum ; 117. 1. ut tdrn me notum est.