Egyetemes Filológiai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1899.

I. Értekezések - Krausz Sámuel, Verseghy Ferencz mint héber nyelvtudós

Az egy pár pontra megszorított rokonsággal szemben áll a két nyelvnek számtalan pontban felötlő különbözősége. A bibliafordításokról szóló munkájában R­erseghy lépten-nyomon hangoztatja e különböző­séget és keserű gúnynyal halmozza el azokat, a­kik ezzel számot nem vetnek. Szemére veti az előbbi fordítóknak, különösen Káldi Györgynek, hogy nem recurráltak a héberre és nem egyszer kifejezi azt a gyanúját, hogy nem is értették a hébert. Azt a héber beszédet, melyet állítólag Ko­máromi Csipkés György az utrechti egyetemen (in Academia Trajecti) nyilvánosan tartott és a melylyel állítólag nagy tetszést aratott.1), a kellő értékére szállítja le, az egészet iskolai produkálásnak és a tanárok részé­ről elhangzó sablonos buzdításnak tartván.3) Ha a hébernek valami ismeretes szabályára figyelmeztet, a melyet mindenkinek tudni kel­lene, de a­melyet a megelőző magyar bibliafordítók még sem tudtak, restelkedve hozzáteszi: «hisz ez ismeretes, ez nálam nélkül is isme­retes » .*) Verseghy joggal gyakorolhatott kritikát másoknak a héber­ tudása fölött, mert ő maga tökéletes hebraistának mondható. Bízvást föltehet­jük Verseghyről, hogy ő egyáltalán nem szól bele a hebraisták dolgába, ha nem érzi avatottságát : ő nem szokott lépni olyan mezőre, melyen nem járatos. Megvallom, hogy eleinte némi bizalmatlansággal kísértem Verseghy héber fejtegetéseit, nem tételezvén föl, hogy ő, a jeles magyar nyelvtudós, a költő és sesthetikus, egyúttal jeles hebraista is legyen. Az életrajzában található azon adat, hogy fiatal pap korában már hébert tanított, nekem nem imponált, lévén e dologról ugyanolyan nézetem, mint Verseghynek Csipkésről. Ámde bizalmatlanságom csakhamar a leg­nagyobb csodálatnak adott helyet. Verseghyben a tökéletes héber nyelv­­tudóst tanultam megismerni és tisztelni. Emberünk felfegyverkezett a modern bibliatudomány összes kel­lékeivel, mielőtt munkába fogott volna. A jelen század elején Német­országban és más országokban szépen virágzott a bibliakritikának tudo­mánya, és Verseghynek volt rá gondja, hogy sajátjává tegye a tudomá­nyos felismerés új kincseit. Rudnai Sándor, esztergomi herczegprimás, 1) Részleteket 1. Balogh Ferencznél a magyar bibliafordítások átné­zetében: Urtext und Übersetzungen der Bibel (Leipzig 1897) p. 176. Balogh, úgy látszik, sokat épít az anekdotára és Verseghy észrevételét nem mél­tatja figyelemre. 2) At probe scimus, quid de b­ujusmodi conatibus scholaeticorum, et de laudibus, quas Magistri aliique viri docti in strenuiores discipulos libe­raliter coogerunt, existimare debeamus. — Csipkés munkája : Schola Hebraea, Ultrajecti 1654, 8-o. A bibliafordítás csak 1718-ban jelent meg. 3) pl. 101. 1. notimmum ; 117. 1. ut tdrn me notum est.

Next