Egyetemes Filológiai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1899.
IV. Külföldi irodalom - Thalmayr, Franz, Goethe und das classische Alterthum, Schmidt Henrik
áron nem lehet csodálkozni, mert a görög szöveg és a versmértékek számos pontozása és másnemű jelzése által nagy nehézségeket okozott a kiállító nyomdának. HEGEDŰS ISTVÁN: Goetlie und «las classisclie Alterthum. Die Einwirkung der Antike auf Goethes Dichtungen im Zusammenhange mit dem Lebensgange des Dichters dargestellt von Franz Thalmayr. Leipzig, 1897. 185 1. Ara 2 mk. 50 f. À szerző olyan czímet adott munkájának, melyet nagyon könnyen félre lehet érteni. Amint a munkából kitűnik, ő csakis azt a hatást kutatja, amelyet a görög és latin irodalom Goethe költői műveire gyakorolt, és nem vet ügyet azon befolyásra, melyet a classikus képzőművészet Goethe aesthetikai nézeteire, felfogására, egész fejlődésére és így közvetve költői munkáira is eszközölt. Pedig ismeretes, hogy Goethe a képzőművészetekkel általában, de különösen a göröggel nagyon sokat foglalkozott. Ami őt annyira megragadta s a görög művészethez vonzotta, a nemes egyszerűség és a fenséges nyugodtság, azt elsősorban a görög szobrászat remekeiben kereste és találta. De persze csak fejlődésének második korszakában, weimari időzésének első évtizedében. Mert azelőtt, Oeser tanításából s Lessing és Winckelmann műveiből, tudott, hogy úgy mondjuk, hallott ugyan valamit a classikus művészetről s alkalomadtán lelkesedéssel is beszélt róla ; de ez a lelkesedése nem lehetett sem mély, sem állandó, mert nem alapult saját szemlélete útján nyert benyomásokon, hanem legnagyobbrészt csak mesterei tekintélyén Hasonlóképen áll a dolog a classikus irodalommal. A latin és görög mondákat ismerte ugyan már gyermekkorában prózai elbeszélésekből, főkép az Acerraphilologicából («Auserlesene und denkwürdige Historien und Discurse aus den berühmtesten griechischen und römischen Scribenten», kiadta Lauremberg Péter rostocki tanár 1637-ben); Homerost pedig szintén prózai fordításban olvasta először («Homers Beschreibung der Eroberung des trojanischen Reiches» megj. 1754-ben, a «Neue Sammlung der merkwürdigsten Reisegeschichten» czímű gyűjteményben). Eredetiben, de többnyire franczia vagy német fordítások segítségével, 1771—72 óta kezdte olvasni Homerost és a görög drámaírókat. Verzeiht ! Ich bort' euch declamieren Ihr last gewiss ein griechisch Trauerspiel ; In dieser Kunst möcht ich was profitieren . . . mondja Wagner Faustnak (1773-ban). Goethenek fiatalkori műveiből (Werther, Satyros, Götter, Helden und Wieland) azonban csak az tűnik ki, hogy ő ismerte, szerette és helyesen megértette a classikus költőket , de nagyobb hatást nem gyakor