Egyetemes Filológiai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1899.

IV. Külföldi irodalom - Thalmayr, Franz, Goethe und das classische Alterthum, Schmidt Henrik

áron nem lehet csodálkozni, mert a görög szöveg és a versmértékek számos pontozása és másnemű jelzése által nagy nehézségeket okozott a kiállító nyomdának. HEGEDŰS ISTVÁN: Goetlie und «las classisclie Alterthum. Die Einwirkung der Antike auf Goethes Dichtungen im Zusammenhange mit dem Lebensgange des Dichters dargestellt von Franz Thalmayr. Leipzig, 1897. 185 1. Ara 2 mk. 50 f. À szerző olyan czímet adott munkájának, melyet nagyon könnyen félre lehet érteni. A­mint a munkából kitűnik, ő csakis azt a hatást kutatja, a­melyet a görög és latin irodalom Goethe költői műveire gya­korolt, és nem vet ügyet azon befolyásra, melyet a classikus képzőművé­szet Goethe aesthetikai nézeteire, felfogására, egész fejlődésére és így közvetve költői munkáira is eszközölt. Pedig ismeretes, hogy Goethe a képzőművészetekkel általában, de különösen a göröggel nagyon sokat foglalkozott. A­mi őt annyira megragadta s a görög művészethez von­zotta, a nemes egyszerűség és a fenséges nyugodtság, azt első­sorban a görög szobrászat remekeiben kereste és találta. De persze csak fejlődésé­nek második korszakában, weimari időzésének első évtizedében. Mert azelőtt, Oeser tanításából s Lessing és Winckelmann műveiből, tudott, hogy úgy mondjuk, hallott ugyan valamit a classikus művészetről s alkalomadtán lelkesedéssel is beszélt róla ; de ez a lelkesedése nem lehe­tett sem mély, sem állandó, mert nem alapult saját szemlélete útján nyert benyomásokon, hanem legnagyobbrészt csak mesterei tekintélyén Hasonlóképen áll a dolog a classikus irodalommal. A latin és görög mondákat ismerte ugyan már gyermekkorában prózai elbeszélések­ből, főkép az Acerraphilologicából («Auserlesene und denkwürdige Histo­rien und Discurse aus den berühmtesten griechischen und römischen Scribenten», kiadta Lauremberg Péter rostocki tanár 1637-ben); Home­rost pedig szintén prózai fordításban olvasta először («Homers Beschrei­bung der Eroberung des trojanischen Reiches» megj. 1754-ben, a «Neue Sammlung der merkwürdigsten Reisegeschichten» czímű gyűjtemény­ben). Eredetiben, de többnyire franczia vagy német fordítások segítségé­vel, 1771—72 óta kezdte olvasni Homerost és a görög drámaírókat. Verzeiht ! Ich bort' euch declamieren Ihr last gewiss ein griechisch Trauerspiel ; In dieser Kunst möcht ich was profitieren . . . mondja Wagner Faustnak (1773-ban). Goeth­enek fiatalkori műveiből (Werther, Satyros, Götter, Helden und Wieland) azonban csak az tűnik ki, hogy ő ismerte, szerette és helyesen megértette a classikus költőket , de nagyobb hatást nem gyakor

Next