Egyetemes Filológiai Közlöny – XXXVI. évfolyam – 1912.
II. Hazai irodalom - Péterfy Tamás: Petőfi regék. Alszeghy Zsolt
és végre talán a Futárról sem feledkezett volna teljesen meg. Ezek mind apróságok, de olyan apróságok, melyek élesen bevilágítanak a szerző philologiátlan műhelyébe. És ilyen fogyatkozások mellett is érdekes olvasmány az életrajz. Érdekessé teszi könnyed, fordulatos, elegáns előadása mellett főleg az, hogy Bajzáról egységes, hangulatos képet tud adni. Nagy esztétikai tanultsága folytán ügyesen tudja beállítani Bajzát a német költők és gondolkozók eszme- és érzésvilágába. A baj csak az, hogy kellő irodalomtörténeti fegyelmezettséggel nem bír, és ezért ítéletei sokban nem egyeznek az objektív igazsággal, hanem szubjektív meggyőződésének nyilatkozásai. Egészen szubjektív nézete pl. az, hogy analytikus elme nem lehet igazi költő, tehát Bajza sem (209. 1.); nem igaz, hogy Bajza esztétikája végleg kirekeszti a hevesebb szenvedélyek rajzát (57. 1.); maga is kénytelen utóbb (166. 1.) módosítani azt az állítását, hogy Goethe és Bajza esztétikája alapjukban ellenmond egymásnak (59. 1.) stb. Ahol azonban— bár be nem vallja — a régi csapáson jár, ott nagy intelligencziájával és stílművészetével egészen újszerű fényben tudja feltüntetni a régi igazságot. Nagyon világos áttekintést ad pl. Bajza lírájáról (18—22., 26—34. 1.). Különösen mesteri itt A holdhoz a címzett kis vers elemzése, de a helyzetdalok keletkezésének lélektani okát nem tudja adni. Nagyon szép az Epigramma theoriájának tárgyalása (46—54. 1.), sokban találó Bajza esztétikájának ismertetése (57—63. 1.), továbbá kritikai (86—92. 1.) és polemikus (102—108. 1.) jellemrajza, végül nagyon világos és helyes dramaturgiai alapelveinek bemutatása (138—147.1.). Ezek a szépen megírt részletek teszik főleg vonzóvá Farkas munkáját. Tudtunkkal a szerzőnek ez az első irodalomtörténeti munkája. Az irodalomtörténet e munkával kétségtelenül nem nyert, mégis figyelmet érdemel, mint egy értékes írói egyéniség bemutatója. Olyan intelligencziájú írót, mint Farkas Zoltán, fölösleges tanácsokkal ellátni. Csak azt engedje meg, hogy két dologra hívjam fel figyelmét: először is tanuljon irodalomtörténetet és másodszor foglalkozzék inkább essay-írással, mert jelen munkája főleg arra árult el tehetséget. (Budapest.) OROSZI JÓZSEF: Baróti Lajos: Petőfi a ponyván és a népirodalomban. — Péterfy Tamás: Petőfi-regék. (Petőfi-könyvtár XXII.) Budapest, Szilágyi, Kunossy és társa, 1910. K. 8-r. 1—78—143. 1. Baróti czikke sorbaveszi azokat a ponyvatermékeket, melyek Petőfi életét avagy költeményeinek átköltését adták a nép egyszerű embereinek kezébe. Mindenesetre meglepő az a megállapítása, hogy mily kevéssé kerültek a ponyvára Petőfinek a versei;*) kár, hogy ezeknek a ponyvakiadásoknak az évszámait nem állapítja meg. Jellemző az is, hogy mivel ajánlgatják ezek a ponyvakiadók Petőfit , hogy pl. Vas József kiadása Fedák Sári Kukoricza Jancsi megszemélyesítésének képét tartotta szükségesnek a czímlapon közölni. Petőfi Sándor *) Még átírásos kiadásuk is ritka; Baróti csak kettőt említ, pedig nem lett volna kár jegyzetben az összes ismerteket elsorolni.