Egyetemi Lapok, 1898 (12. évfolyam, 12. szám)

1898-02-15 / 12. szám

iitimiitniiimiiiniiimimnmimiMihiiii EGYETEMI LAPOK '||||||||llll■nllMmt|lltllltlllMlllIlMlllll■llllllllmllIl>lHl1llllJlll1llmlll ..................................... Bel^öjszöntö. Most a­midőn úgy mutatkozom be az „Egyetemi Lapok“ tisztelt olvasóinak, mint e lap felelős szerkesztője, azt hiszem teljesen fö­lösleges lesz azokat az elveket és czélokat, melyek engem ez az új működésemben vezetni fognak, kifejtenem. Nem vagyok új ember az ,,Egyetemi Lapok“ olvasóközönsége előtt s aki érdeklődött és figyelemmel kísérte lapunk legutóbbi évfo­lyamát, eleve meggyőződést szerezhetett magának abból, hogy milyen eszméknek is vagyok én igénytelen harc­osa. Nem tartok programmot, mint a­hogy ez már szokás. Bevallom, hogy elfogultsággal vi­seltetem minden programm-kijelölés iránt. Úgy tapasztaltam eleddig, hogy azok az ígéretek, a­mikben a programmok rendszerint bővelkedni szoktak, a legtöbb esetben csak ígéretek maradnak. Nos hát én nem teszek így. Az én program­­momnak csak egy pontja van. Ebben a pontban is csak egy ígéret van, de ez aztán be is lesz váltva. Ez az ígéret pedig így szól: Mindent, amit csak tenni fogok, azt mind­nyájunk jóvoltáért, a magyar ifjúság közös érdekeiért fogom tenni. Hogy aztán mit és mennyit fogok tenni, ezt a jövő határozza meg. Lehet, hogy az el­következendő események meg fogják kötni a kezemet s nem tehetek annyit, a­mennyit sze­retnék. Lehet, hogy a jövő olyan eseményeket fog felszínre vetni, a­melyeket most előre látni teljesen lehetetlen. Az új események új helyze­teket teremtenek s hogy ezekben a helyzetekben én mily álláspontot fogok elfoglalni, azt előre nem tudhatom. Annyit azonban tudok, hogy: amit programmomban első és egyetlen pont gyanánt kiírtam, azt be fogom tartani minden körülmények között. És ennél többet úgy hiszem. Önök sem kívánnak. Vegyétek köszönetemet, hogy e nagy na­pokban vezetőtökül engem választottatok. Tudom, ismerem a munka nagyságát, a­mit bizalmatok rám rá. — Tudom és nem rettenek vissza tőle, mert a ti bizalmatokból, támogatásotokból s a czél szentségéből erőt meritek a küzdelemre. Föl hát a munkára ! Tóth Ödön. AZ „EGYETEMI LAPOK“ TÁRCZÁJA. • • » • • • »••••••»■ i ««• ............. . • . • • iiVi, i, • .i .ji.iiTf De profundis. Megtagadtalak örök Isten A hitem benned elveszett. . . Hiú fejem az égre szegve, Kaczagtam rátúl az eget. Azóta örök viharával A kétely éje rám szakadt; Oh ne ,suhogtasd ostorod már Győztél! Megadom magamat . . . Megtagadtalak örök Isten Mert igazságod nem lelém­; A sokszoros csalódás kinja Mérget oltott be én belém. Világosságot szeretnék most. Az éjbe, a­mi rám borult; Magam is félve a hangomtól Én nyomorult.. .én nyomorult. .. Kikaczagtam a menyországod Gimyoltam minden angyalát. Mikor a kedvesemmel voltam Akkor kaczagtam legkivált . . . Ez volt az is .. . tudom, tudom én De az örökre elveszett! . . . Te könyörülj most, s kegyelmedbe Te fogadd most be telkemet! . . Add hitemet! Álmodjak rólad A kőpárnán is boldogan . . . Add vissza könnyem, hadd hulldogáljon Vétkeimért egy könny folyam! . . Oh könyörülj, s vedd irgalmadba. Ezt a vergődő telkemet S ha nem fogadsz be, adj erőt, hogy Harczolhassak még ellened! Dobos Károly. Egy hanyatló műfajról. — Az ..Egyetemi Lapok“-nak írta: Palásthy Marczell. — Jobban szeretem a tilinkó szavát a Wagner összes Cosimáinál. S úgy tetszik Ön is, kedves szerkesztőm, mert hiszen az én szerény nádsipomon fújt, elhaló nó­támra kiváncsi, holott egész orchestrumok adtak már elő csöndes andantékkal, zajos bombardó együtteseket, zokogó, aprózott picciratokat a­­ népszínmű irodalom- 12. sz.

Next