Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1966 (8. évfolyam, 1-18. szám)
1966-01-13 / 1. szám
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Tanácsa és MSZMP Bizottsága, decemberben „A természettudományok és a termelés” címmel rendezett ideológiai ülésszakot, ahol dr. Nagy Károly egyetemi tanár, a TTK dékánja megnyitója után, dr. Erdey-Grúz Tibor akadémikus tartott bevezető előadást, amit az alábbiakban teljes terjedelmében ismertetünk. Az előadást követő vitáról következő lapunkban számolunk be. A magyar tudományos élet a felszabadulás után, a negyvenes évek végétől kezdve indult gyors fejlődésnek. Ettől fogva kezdte társadalmunkban a tudomány elfoglalni azt a helyet, amely a szocializmus építésének a viszonyai között megilleti. A társadalmi fejlődés előmozdításában egyaránt nagy szerepe van a természettudományoknak és a társadalomtudományoknak, ez alkalommal azonban csak a természettudományokról lesz szó. A természettudományoknak vannak gyökerei hazánkban: jó néhány kimagasló, nemzetközi tekintélyű művelőjük volt nálunk a felszabadulás előtt is. Ők azonban magános szellemi nagyságok voltak, akiket többnyire nem becsült meg kellőképpen az egykori társadalom, és akik közül csupán elvétve alakult ki tudományos iskola. A tudományos kutatásnak akárcsak némiképpen is átgondolt hálózata, amilyen egyes fejlett országokban a két világháború között már kezdett kialakulni — nálunk még csírájában sem volt meg. A tanszékeken anyagi okokból nagyon szűkre szabott keretek között folyhatott csak kutatás, az egyedüli jelentős ipari kutatóintézmény az Egyesült Izzó kutatólaboratóriuma volt. Mivel pedig a felszabadulás utáni gyors társadalmi fejlődés nem nélkülözhette a siéles körű tudományos támogatást és megalapozást, nagy erőfeszítéseket kellett tenni a szükséges kutatóbázis kiépítésére. Termelésünk elszakadása a német ipar pórázától, iparunk önállósodása és rohamos fejlődése sürgetővé tette egyrészt a termelés konkrét igényeit szolgáló ipari és mezőgazdasági kutatóintézetek létrehozását, másrészt a természettudományi alapkutatás fellendítését. Néhány év alatt mintegy nyolcvan ipari kutatóintézet jött létre, és megindult az alapkutatással foglalkozó intézményeit hálózatának a kiépülése is. Az ötvenes évek során kutatási hálózatunk fejlődésének üteme nagyobb volt, mint a legrohamosabban fejlődő iparágé. Elég utalni arra, hogy pl. 1949—1961-ig a műszeripar dolgozóinak a száma 507 százalékkal, a híradástechnikai iparé 380 százalékkal, a gyógyszeriparé 376 százalékkal növekedett, az ipari kutató- és fejlesztőintézetekben dolgozók száma viszont 1973 százalékkal nőtt. 1961-ben az ország minden 145 dolgozója közül 1 kutatóintézetben, vagy tanszéken dolgozott, ami a foglalkoztatottak 0,68 százaléka. Az ipari kutatás terén nem volt más választás, mint új kutatóintézetek létrehozása. Az alapkutatás tekintetében azonban körültekintő mérlegelést igényelt, hogy a kutatóbázis kiszélesítése milyen arányban történjék új tudományos kutatóintézetek alapítása révén és milyen arányban a tanszékek kutatómunkájának megerősítése és továbbfejlesztése által. A tudomány fejlődésének adott fokán nem volt kétséges, hogy egyes tudományágazatokban elkerülhetetlen önálló kutatóintézetek létesítése, mert a nagy műszereket és hatalmas mellékberendezéseket igénylő kutatás jellegénél fogva nem végezhető tanszékeken. De ezen túlmenően is sok tudományterületen kellett fellendíteni a kutatást. El kellett dönteni, hogy létesüljön-e mindjárt kezdetben minden fontos tudományterületen akadémiai kutatóintézet, vagy pedig — ahol csak lehet — a tanszékeket fejlesszük ki az alapkutatás bázisává Alapos mérlegeléssel arra a következtetésre kellett jutni, hogy az ország helyzete nem teszi lehetővé annyi — alapkutatással foglalkozó __ kutatóintézet felállítását, amennyire tulajdonképpen szükség lenne ahhoz, hogy kielégíthetők legyenek a tudománnyal szemben a mi viszonyaink között is joggal támasztott igények. Éspedig ezen _ igények önálló kutatóintézetekkel való kielégítését nemcsak ez új intézetek létesítésével kapcsolatos anyagi eszközök korlátozott volta gátolta, hanem az is, hogy nem lévén elegendő kutató, sok akadémiai kutatóintézet létesítése esetén túlságosan sok színvonalas szakembert kellett volna elvonni az egyetemi tanszékekről. Ez viszont veszélyeztette volna az egyetemi szakemberképzés színvonalát. Ezért csak viszonylag kevés önálló akadémiai kutatóintézet létesült, de — a szocializmust építő más országoktól eltérően — számos egyetemi tanszéken vette át az Akadémia a kutatások irányítását és finanszírozását. Ezeken a tanszékeken a kutatási kapacitás kibővítésére kutatói és segédszemélyzeti állásokat is létesített az Akadémia. Az akadémiai kutatók és a tanszéki oktatók e helyeken kutatási vonatkozásban egységes kollektívát képeznek, amelyek az Akadémia illetékes osztályának irányításával, a tanszékvezető vezetésével dolgoznak. Az új oktatási törvény a tanszéki kutatás vonatkozásában is új helyzetet teremtett. A tanszéki oktatók általános kötelességére Magyarország 1964-ben összesen 2500 milió forintot fordított (költségvetésben és beruházásban) kutatásra, ami a nemzeti jövedelem 1,5 százaléka (1963-ban ez a hányad 1,4 százalék volt). Ha hozzávesszük, hogy ezen kívül műszaki fejlesztésre 1500 millió forintot fordított az ország, akkor megállapíthatjuk: 1964-ben az új alkotásokra való törekvés céljaim összesen 4000 millió forintot, vagyis a nemzeti jövedelem 2,4 százalékát fordította az ország (1963-ban 2,3 százalékát). Ez a hányad már nincsen messze attól, amit legfejlettebb országok fordítanak nemzeti jövedelmükből a kutatásra. Más kérdés persze, hogy optimálisan használjuk-e fel e hatalmas összeget és valóban minden összeget, amit kutatás és feljesztés címén számolnak el, tényleg kutató- és fejlesztőmunkára használnak-e fel. Az a gyanúm, hogy túlzott merészség volna e kérdésekre egyértelmű igennel válaszolni. Minden egyébtől eltekintve sok értő szól amellett, hogy ezen hatalmas összegből túlságosan keveset fordítunk egyrészt alapkutatásokra, másrészt fejlesztési kutatásokra, ill. kísérleti üzemekre. A rendelkezésre álló statisztikai adatok szerint 1964-ben a kutatásra fordított összegből 23 százalékot használtak fel alapkutatásra, 49 százalékot alkalmazott kutatásra és 28 százalékot fejlesztési kutatásra. A kutatásra szánt összegnek csaknem a felét a középszintű alkalmazott kutatásra fordítjuk, ami túl nagy hányad. A nemzetközi tapasztalat szerint a fejlesztési kutatásra többet kell fordítani, mint az alkalmazott kutatásra. Mi túl sokat fordítunk olyan —— nem kellőképpen átgondolt — alkalmazott kutatásokra, amelyekről nem biztos, hogy eeedményeiket valóban fel is fogjuk használni. Nem vizsgáljuk meg eléggé egyrészt azt, hogy tudunk-e kellő erőt koncentrálni olyan ütemű megoldásra, amilyet a termelés fejlődése megkövetel, másrészt azt, hogy a feladat megoldása után fel fogja-e használni a népgazdaság az eredményt. Ezért túl sok erő forgácsolódik szét túl sok alkalmazott kutatási problémára, amelyek végül is nem vezetnek a termelésben felhasznált eredményekre, túl kevés marad viszont az alapkutatásra és az alkalmazott kutatások eredményeinek használatba vétele előtti kísérleti üzemi vizsgálatokra. Ennek egyik A természettudományok, hazai fejlődésének vonását Ertsey-Grais Tibor tette a törvény a tudományos munkát. Ez megérlelte a helyzetet ahhoz, hogy sok tanszéken lehetővé váljék a kutatómunka irányítását és finanszírozását átadni az illetékes minisztériumnak. Jelenleg az Akadémiának összesen 39 kutatóintézete van, ebből 25 természettudományi (beleértve az orvosi és agrárintézeteket is), továbbá 22 tanszéki kutatócsoportja van, ebből 19 természettudományi. Ezeken kívül még összesen 113 tanszéken támogatja az Akadémia a kutatást. A tapasztalatok alapján helyesnek mondhatjuk azt, hogy a kutatóhelyek hálózatának a kifejlesztésében nagy gondot fordítottunk a tanszékek tudományos színvonalának emelésére. Mindamellett a tanszéki kutatások fejlesztésének is megvannak a maga határai, és némely tudományágazatban már közeledünk ehhez a határhoz. Ezért a következő időszakban — a tanszéki kutatás továbbfejleszése mellett — nagyobb mértékben kell önálló kutatóintézeteket is kiépíteni, mert egyébként aligha lesz lehetséges a számunkra jelenleg legfontosabb tudományágazatokat olyan ütemben fejleszteni, amilyenben azt a népgazdaság megkívánja. A kutatóintézetek erőteljesebb fejlesztése most már nem fenyegeti az egyetemi tanszékek tudományos színvonalát, mert a tudományos utánpótlás céltudatos nevelése folytán a legtöbb tudományterületen erőteljes fiatal tudósgeneráció nőtt fel, amelyből már telik a tanszékek mellett kutatóintézetek alimentálása is. Az egyes tudományágak fejlettségi fokát aligha lehet számokkal kielégítően jellemezni. Nem tűnik ki a számokból, hogy milyen mértékben felelnek meg a kutatások a korszerűség igényeinek, a társadalom haladása és a tudomány belső fejlődése törvényei szempontjából egyaránt, mily nagy mértékben változott meg a kutatók világnézete, mily mértékben érvényesül a dialektikus materializmus szelleme a tudományos célkitűzésekben, valamint a kutatás módszereiben, és mily mértékben alapozzák meg a tudományos kutatás mai eredményei a termelés és a társadalom egyéb igényeinek holnapi kielégítését. Mindamellett némi képet — ha tökéletlent is — kaphatunk a kutatásra vonatkozó számszerű adatokból is. Ezért érdemes néhány ilyen adatot szemügyre venni. következménye az is, hogy még nem ritka a termelőüzemekben való kísérletezés, aminek egyaránt kárát látja a termelés és a kísérletezés. A kutatóhelyeken 1963 végén összesen 34 900-an dolgoztak (mint állandó munkavállalók), ebből 6000 kutató és 6200 oktató. A tudományágak részesedése e létszámból: Ez a megoszlás sem mondható megfelelőnek, mert a természettudományok körébe tartozik a matematika, a fizika, a kémia, a biológia és a földtan. Ezek mindössze 18 százalékkal részesednek a kutatói létszámban, viszont maga az orvostudomány 15 százalékkal, az agrártudomány 12 százalékkal. Ezért erőfeszítéseket kell tenni abban az irányban, hogy a természettudományok részesedése a jövőben tovább növekedjék. A természettudományok súlyát hazánkban bizonyos mértékig az is tükrözi, hogy milyen mértékben vannak képviselve kutatói a tudományosan minősítettek (vagyis a tudományok kandidátusai, doktorai és az akadémikusok) között. 1964. szeptemberében az összesen 4423 tudományosan minősített közül a természettudományok körébe tartozott 26 az orvostudományok körébe tartozott 17 az agrártudományok körébe tartozott 13 a műszaki tudományok körébe tartozott 18 a társadalomtudományok körébe tartozott 26 100 Itt megnyugtatóbb az arány, mint az összes dolgozók megoszlásában. ■tfbvább is lehetne sorolni a természettudományok helyzetét jellemző számszerű adatokat, de ez messze vezetne. A mennyiségi adatok amúgy sem pótolhatják a hazai természettudományok minőségi áttekintését. Ez azonban rendkívül nehéz, mert itt nem támaszkodhatunk statisztikai tényekre, hanem a tudományoskutatás konkrét eredményeiről kellene ítéletet alkotni. Az egyes tudományágazatok helyzetének valóban helytálló értékeléséhez részletesen fel kellene tárni a tudományágazat nemzetközi fejlődését és jelenleg világszerte elért szintjét, hazai előzményeit, múltbeli fejlődését és jelenlegi helyzetét. A jelenlegi helyzetet sokoldalúan kellene elemezni: meg kellene vizsgálni, milyen a fejlődési iránya és aránya az utóbbi időben, és milyen jelenlegi fejlettsége a múlthoz viszonyítva, mennyire elégíti ki — fejlettsége jelenlegi fokán — a társadalmi gyakorlat azon igényeit, amelyek kielégítése indokoltan várható a hazai tudományoktól, elegendő erőfeszítések történtek-e fejlesztésére, helyes célokra összpontosultak-e a fejlesztéseik, arányban állnak-e az eredmények a ráfordításokkal, olyan helyzetbe jutott-e a tudományágazat, hogy a társadalom jövő fejlődésében az eddiginél nagyobb mértékben támaszkodhat rá, eléggé ki vanak-e munkálva azok a legfontosabb feladatok, amelyek megoldásaira a következőkben az erők nagy részét összpontosítani kell, marad-e emellett elég erő a tudományágazat saját belső fejlődési törvényei szerinti — habár csak mérsékelt igényű — fejlesztésére és így tovább. Ilyen irányú elemzés a természettudományokra vonatkozóan nem áll rendelkezésre, fontos volna azonban, hogy legalább a legjelentősebb tudományágazatokra készüljön ilyenséges radioaktív izotópok előállítására. Fizikai kutatóintézeteinkben számos korszerű műszert dolgoztak ki, amelyek egy részét exportra is gyártja az ipar. A kristályfizika és a lumineszcencia kutatásának hazai hagyományaira támaszkodva a szilárdtestfizikai kutatások — amelyek a legfejlettebb országokban az utóbbi évtizedekben igen nagy jelentőségűekké váltak — nálunk csak az utóbbi években lendültek fel. Erre nagy szüksége volt híradástechnikai, vákuumtechnikai és fényforrástechnikai iparunknak A csillagászat kutatói jelentős eredményeket értek el a változó csillagok vizsgálatában, valamint fényelektromos megfigyelőmódszerek kidolgozásában. A kémiai tudományokban a szerves kémiának új ágai bontakoztak ki, elsősorban a polipeptidkémia, az alkaloidkémia és egyéb természetes szerves anyagok kémiája. Tovább fejlődtek — részben a korábbi alapokon — a gyógyszeriparral kapcsolatos szintéziskutatások és sztereokémiai szerkezetvizsgálatok. Az ötvenes évek végén azonban a szerves kémia fejlettsége nem volt kielégítő, főleg a korszerű műszerek és egyéb anyagi eszközök, valamint a kutatók hiánya miatt. De az utóbbi években céltudatos intézkedések révén meggyorsult a fejlődés e tudományágban is. Elmaradt — bár szükség lett volna rá — a petrolkémiai alapkutatások meghonosítása, most történnek az első lépések e hiányosság pótlására. Ez annál is inkább fontos, mert vegyiparunk mind nagyobb mértékben áll át petrolkémiai alapokra. Az analitikai kémia klasszikus irányai — amelyeknek nagy múltja van nálunk — erőteljesen fejlődtek tovább, de a modern műszeres analitika sem marad el mögötte: mindkét ágazat a nemzetközi élvonalban van. A hazai kolloidkémia sokat veszített nemzetközi súlyából, klasszikus korszakának hazai jelentős iskolája, nem elég gyorsan állt át a korszerű makromolekuláris kémiára. Az utóbbi években azonban erőteljesen megindult e folyamat, s a hazai makromolekuláris kémia egyes szűk problémakörökben már nemzetközi megbecsülést vívott ki magának. A fizikai kémia csak a felszabadulás után indult erőteljes fejlődésnek. Egyes részei már nemzetközi tekintélyre tettek szert. A szervetlen kémia, amely a technika újabb ágainak a nyomása alatt külföldön az utóbbi időkben új és gyors fejlődésnek indult, nálunk egy ideig elmaradt, de a legutóbbi években fejlődése itthon is meggyorsult. A kémia valamennyi ágazataira támaszkodó korszerű és előre mutató szemléletű hazai műszakzi kémia egységes elgondolás szerinti kialakítása csak az utóbbi időben indult meg, részben továbbfejlesztve és korszerű alapokon általánosítva a régebbi hazai kémiai-technológiai kutatások időtállónak bizonyult eredményeit. A földtudományoknak nagy hagyománya van hazánkban, de a felszabadulás nagy változásokat idézett elő a kutatás jellegében és fejlődési ütemében. A földtani kutatás legjelentősebb eredménye Magyarország földtanának eredeti szintézise, ami elősegítette a hazai színezetek aratásokat is. A geokémiai kutatás számításra is alkalmas új fogalmak bevezetésével egységes képbe foglalta az ásvány-, kőzet- és ércképződés jelenségeit. Sokoldalúan kiterebélyesedett a hazai geofizikai kutatás is, főleg a földi áramok és a földi mágneses tér vizsgálata, valamint a műszerszerkesztés új irányainak a kidolgozása által. A biológiai tudományok közül a növény- és állatrendszertani, valamint a cönológiai kutatások a felszabadulás után nagymértékben továbbfejlődtek. Az egyes tájak faunakutatásainak az eredményei nemzetközileg elismertek, a zoocönológiai kutatások pedig jelentősen elősegítették a mezőgazdasági és erdőgazdasági terveink megvalósulását. Az utóbbi évtizedekben külföldön gyorsan fejlődő biokémiai, biofizikai, genetikai, mikrobiológiai és mikrostruktúrkutatások, valamint az ezekre épülő élettani kutatások hazai kibontakozását erősen gátolta az, hogy nem volt elegendő megfelelően képzett kutató és hiányzott a korszerű felszerelés. Mindazonáltal, e téren is már jelentős eredményeket ért el a kutatás, továbbá fokozatosan csökkennek a munkaerő és a felszerelés hiányosságai is. A matematikai tudományok közül az analízis általában tartja korábbi magas színvonalát, egyes tudományágazatokban azonban (pl. a parciális differenciálegyenletek, az analízis fizikai és technikai problémáira való alkalmazása terén) nem kielégítő a helyzet. Az utóbbi időben világszerte átalakuló algebrai kutatásokból a magyar tudósok is kiveszik a részüket. A geometriában főleg a diszkrét geometriára és a differenciálgeometriai terek elméletére vonatkozó kutatások vannak a nemzetközi élvonalban. Számottevőek a hazai kutatási eredmények a valószínűségszámítás, a matematikai statisztika, az operációkutatás, a halmazelmélet és a matematikai logika terén. Elmaradás mutatkozik viszont a numerikus módszerek és a számítástechnika fejlesztésében. Ez az áttekintés a természettudományok hazai fejlődésének fő vonalairól korántsem teljes, és sok vonatkozásban vitatható. Ha, irreális célkitűzés volna is arra törekedni, hogy mennyiségi és minőségi tekintetben egyaránt vitathatatlan értékelést adjunk a különböző tudományágak helyzetéről, mégis arra kell törekedni, hogy a jövőben legalább a legfontosabb tudományágazatokról a jelenleginél megbízhatóbb megállapítások legyenek tehetők, egyrészt abból a szempontból, hogy mennyire elégítik ki a hazai jogos igényeket, másrészt, hogy milyen szintre jutottak nemzetközi viszonylatban. Ez tudományos életünk vezető szerveinek egyik fontos feladata, amelynek megoldása nagyon elősegítené azt, hogy tudományos terveink a társadalom igényeivel és a reális lehetőségekkel összhangban legyenek. Természettudományok Orvostudományok Agrártudományok Műszaki tudományok Társadalomtudományok összesen 18 százalék 15 12 „ 45 „ 10 „ A természettudományok egyes ágazatainak a hazai helyzetéről jelenleg csak fő vonalaiban, nagyon vázlatosan lehet képet adni, amint ez az MTA tavalyi közgyűlésén megtörtént. Az itt kialakult helyzetképre támaszkodva a természettudományok egyes ágazatainak a helyzete nagy vonalaikban a következőképpen vázolható. Az elméleti fizikában nemzetközi tekintélyű tudományos iskolák alakultak ki a relativitáselmélet, az atommagok statisztikus elmélete, a kvantummechanika, valamint a molekulaszínképek terén. A kísérleti fizikai kutatások kibontakozását főleg a két viszonylag nagy kutatóintézet, a Központi Fizikai Kutató Intézet és az Atommagkutató Intézet létesítése és kifejlesztése tette lehetővé, amelyekben elsősorban magfizikai kutatások folynak, ezzel kapcsolatban a kozmikus sugárzás, és a nagy, valamint a kis energiájú részecskék fizikájának egyes problémáit tanulmányozzák. Az atomreaktor létesítése számos új irányú kutatást tett lehetővé, nem utolsósorban azáltal, hogy kutatóik továbbfejlesztették az eljárásokat a mester-