Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1970 (12. évfolyam, 1-17. szám)
1970-03-05 / 4. szám
BERENDI „BOTOND“ A BEAC-NÁL Megoldódott a labdarúgószakosztály gondja, február 11 óta Berendi Pál vezeti az első csapat edzését. Bár úgy érzem, hogy „Botondot” nem kell bemutatnom a labdarúgó-szurkolóknak, mégis megteszem, hogy megismerhessék őt, mint edzőt. — Még ma is eleven emlék, nehezen tudjuk elfelejteni a hajdani Albert—Berendi párharcokat, csupaszív küzdőmodorodat. Néhány éves edzőséged alatt hogyan használtad fel korábbi tapasztalataidat? — Ma is a férfias játék, a keménység híve vagyok, erre akarom tanítani a fiatalokat. Sohase voltam durva, az ellenfelet nem tekintettem ellenségnek. Ha valaki kicselezett, nem rúgtam hátulról utána, mert tudtam, hogy ez a mozdulat veszélyes lehet számára, vagy saját magamra is. És azt is tudtam, hogy én is könnyen visszakaphatom mástól ezt a rúgást. — Tavaly a BEAC alig maradt bent az NB II-ben, idén is a kiesés ellen fogtok harcolni? — Az Északi csoport igen erős, sokan szeretnének feljebb kerülni közülünk, ahhoz, hogy az utolsó fordulókban nyugodtan játszhassunk, egy új szellemű csapatra van szükség. Az kell, hogy a csapat jó kollektíva legyen, hajtson, és ezáltal szerezze vissza a közönséget, egyaránt kell változnak szakmai és erkölcsi téren. — A Népsport szerint 13 új, fiatal játékos került a BEAC- ba, valamennyien bekerülhetnek az első csapatba? — Rejtély számomra ez a 13-as szám, mert én csak 9 új játékost ismerek, úgy látszik, a többiek eltűntek útközben. Az, hogy csak fiatalok kerültek hozzánk, nem jelenti, hogy a régi tapasztalt játékosokra, akik tavaly megmentettek bennünket a kieséstől, nem számítunk. Viszont senki sem élvezhet helyzeti előnyt, csak akkor kerülhet be valaki a csapatba, ha tudja magát hozni erőnlétileg és technikailag. — Hogyan fogadtak a játékosok? — Nem panaszkodhatom, nagyon szívélyesen. Mivel nem tudtam, hogy az előző években milyen terhelést kaptak, és én igen erős alapozást tartottam (azaz, csak folytattam Kakó Gyula, a tartalékcsapat edzőjének munkáját), néhányan panaszkodtak a túl nagy megterhelésre. Úgy érzem, hogy az erőteljes munka a mérkőzéseken fog kijönni, és az erőnléttel nem lesz hiba. Például a legutóbbi Ferencváros elleni edzőmérkőzésen csak rutintalanságunk miatt maradtunk alul 2:0-ra. — Nem nehéz a régi és új játékosok közötti összhangot megtalálni? — Néhány régi játékost túlságosan szabadon engedtek, mert a kicsi keret miatt rájuk voltak szorulva. Nem követeltek pontosságot, rendszeres edzéslátogatást, és a sérüléseket is engedékenyen bírálták el. Ez nálam nincs, igaz, én már 15—16 közel egyforma képességű játékos közül tudok válogatni. A legjobb az lenne, ha minden posztra két ember versengene. — Kik alkotják majd a kezdő csapatot? — Ezt még csak körülbelül tudom, sok függ attól, hogy Száger, Horváth Tamás és Seprős dr. milyen edzettségi állapotban lesznek, ők különböző okok miatt később kezdtek vagy kezdenek dolgozni. — Elégedett vagy a szakosztályvezetés támogatásával? — Megértik, hogy egyedül kevés vagyok, főleg, a játékosok pályán kívüli életét ellenőrzik, az én munkámba nem szólnak bele. Külön ember keresi a honvédcsapatokból leszerelő játékosok között az egyetemünkön tanulni szándékozó tehetségeket. — Hogyan folynak az edzések? — Mint már mondottam, február 11-én vettem át az irányítást. Hetente négy edzést tartunk. A látogatottság változó. Szerdán a megjelenés kötelező, csütörtökön gyorsasági és csapatrészek szerinti edzéseket tartok, kedden és pénteken vannak a legtöbben. A kapusokkal külön foglalkozik Molnár József. Néhány játékos számára ajánlatosnak tartanám a hétfői külön edzést is. Valamennyiükről jellemzést készítettem magamnak, ebben felsoroltam a kijavítandó hibáikat. A szakosztály vezetőinek jelenlétében az összes játékosnak egyenként fogom elmondani, hogy mit várok tőle, miben kell javulnia, és ekkor ők is elmondhatják a saját véleményüket. Ezután a beszélgetés eredményét írásban rögzítjük és ha az illető nem fogja betartani azt, akkor nem fogok számítani rá többet. Ebben az elképzelésemben következetes leszek. — Vissza fogja szerezni szurkolóit a BEAC? — A XI. kerületben, a közvetlen környéken nincs egyetlen nagycsapat sem. Ha hajtani fogunk, a szurkolók újra visszatérnek hozzánk. A játékosoknak kell fellelkesíteni a szurkolót, és nem pedig fordítva, ahogyan azt sok játékos képzeli. Azt várom, hogy az egyetemistái is szívügyüknek fogják tekinteni a labdarúgócsapatot, hiszen az ő csapatuk, mert a játékosok nagy része is egyetemista. Kérem őket, hogy jöjjenek ki a mérkőzéseinkre egyszer-kétszer, és majd meglátják, hogy érdemes-e máskor is így tenni. Sólyom Gábor DEÁK JÓZSEF (1908-1970) Néhány hete lapunk hasábjain köszöntöttük Deák Józsi bácsit, aki 45 éve került a jogi karra hivatalsegédnek. Akkor azt mondta, hogy egészsége jó, s még egy évet szeretne dolgozni, aztán jöhet a pihenés. Ezt a tervét már nem tudta megvalósítani. Most megrendülten veszszük tudomásul, hogy nincs többé. 62 éves volt. Az egyetemen mindenki ismerte, szerette, őszülő hajjal, kissé görnyedten, de töretlen munkakedvvel rótta a folyosókat, vitte a leveleket, intézte a hallgatók ügyes-bajos dolgait. Hozzátartozott az egyetemhez, itt élte le életét. Nehéz elhinni, hogy nem találkozunk vele ezentúl. A jogi karon megszakítás nélkül eltelt 45 év fényesen igazolta becsületes, jó szándékát, törekvését, hogy másokon segítsen. Nála nem a szavak igazolták értékét és érdemeit, hanem a mindennapi tevékenysége, a szorgalma, a lelkiismeretes kiváló munkája. Életének mottója volt: „legfontosabb, hogy a munka jól menjen”. Örök szerelme a labdarúgás és a BEAC talán leghűségesebb szurkolóját veszítette el vele. Ha el is távozott tőlünk, emléke velünk marad és szívünkben él. Példaképünkké vált. Egy egész emberöltő jogászai nevében búcsúzunk tőle. KETTŐS VERESÉG Megkezdődött a kosárlabda Eötvös Kupa. Sorsolás útján két négyes csoportot alakítottak ki. Az elsőben a TTK, a Közlekedésmérnöki, Gépészmérnöki, Állatorvosi Kar, a másodikban a BTK, a JTK, a Villamosmérnöki és Orvostudományi Kar csapatai játszanak. Az eddig lejátszott mérkőzések eredményei: TTK—Közlekedési 2:0 (játék nélkül) Állatorvosi—Gépész 76:68 (32:28) Orvosi—Jog 60:41 (35:20) Kedd délután újabb két mérkőzésre került sor. Először a bölcsészek léptek pályára a Villamosmérnökök ellen. Az eredmény már a felálláskor eldőlt, mert az utóbbiaknál az NB I-es MAFC három állandó játékosa is pályára lépett. (Ábrahám, Csabai, Fehér) és ők percek alatt eldöntötték a mérkőzést. Az ötödik percben még a Bölcsészek vezették 7:0-ra, de aztán elindult a henger 13:19, 15:23, a félidő végén 19:41. A második részben már csak az volt a kérdés, hogy megszületik-e a három számjegyű eredmény. Nos, megszületett, mert a végeredmény: 43:104. Az ellenfél legjobb dobói Abraham (32), Csabai (24), Kovács (14), a mieink közül Bánhegyi 11 pontot dobott. Ezután lépett pályára a TTK és a Gépészmérnöki Kar csapata. A mérkőzés az első félidőben igen szoros volt, két perccel a befejezés előtt még 30:30 volt az állás, de aztán négyponttal elhúztak a mérnökök. A második félidőben már csak egy csapat volt a pályán, ebben a játékrészben a TTK-sok mindössze 9 (!) pontot dobtak, míg az ellenfél ismét 34-et. Így született meg a fölényes 68:39-es győzelem. Zárójelben jegyzem meg: nem hiszem, hogy ez a látott válogatott lenne a legjobb csapat a TTK-n. — SG — EGYETEMI LAPOK Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja Felelős szerkesztő: Károlyi Mária Terjeszti: az ELTE KISZ és SZB Megjelenik: minden második csütörtökön Szerkesztőség: Bp. V., Egyetem tér 1—1. Telefon: 186—207 Kiadja a Hírlapkiadó Vállalat Bp. Blaha Lujza tér 1—1. Felelős kiadó: Csollány Ferenc Szikra Lapnyomda: A BEAC új játékosai! JOGELŐDJE-E AZ EAC A BEAC-NAK? A Budapesti Egyetemi Athletikai Club, a BEAC 1898. november 5-én tartotta alakuló közgyűlését. Ezen nem esett szó azonban arról, hogy egy évtizeddel korábban már alakult az egyetemi ifjak részére egy sportklub. Az Egyetemi Athletikai Clubnak, az EAC- nak, a Herkules című testgyakorlati közlöny 1887. február 13-i számában közzétett alapszabály-tervezete szerint a klub feladata lesz az egyetemen az atlétika terjesztése és szervezése, valamint évenként atlétikai viadalok rendezése. Az EAC megalakulására 1887 szeptemberében került sor. A korabeli tudósítások a klub tisztikarának névjegyzékét is megőrizték számunkra. Elnök Hauser Szilárd, alelnök Seiler Endre, titkár Hosszú Nándor joghallgatók, választmányi tagok Magyar János, Göllner Aladár, Nékám Lajos orvostanhallgatók, Metz Rezső, Gézi János, Jakabfalvi Gusztáv, Csomasz Béla, Antal Gyula és Küzdényi Szilárd joghallgatók lettek, míg a művezetői tisztet Vay Lajos vállalta. Az alakuló közgyűlésen a tagdíjat havi 3 forintban állapították meg és azt is elhatározták, hogy a klub egyelőre a vívást és a céllövészetet vonja működési körébe. Abban is megállapodtak, hogy amennyiben a tornázás nagyobb mérvű pártolásnak örvend, akár tornacsarnokot is építenek. A működési körnek ez a meghatározása egyszeriben nagy vitát váltott ki. A Herkules 1887. október 12-i számában Szokolay Kornél azt kifogásolta, hogy a klub párbajhősök nevelésére törekszik. Terjedelmes írásában a többi között a következőket olvashatjuk: — Itt az ősz, alkalmas futásra, járásra; a tél korcsolyázásra; a tavasz futásra, járásra, sövényugrásra, nagyobb kirándulásokra; a nyár úszásra és csónakázásra. Télen buzogánygyakorlatok és bokszolás volna ajánlatos. Minek mindjárt a kardot villogtatni, a pisztolyt pufogtatni. Az ifjúság nevében Seiler Endre alelnök veszi védelmébe a klub elképzeléseit és a Herkules hasábjain így válaszol: — A vívás és a pisztolylövés előtérbetolása tisztán gyakorlati okból történt, ezek aránylag olcsó sportok, ezenkívül a vívás kedvet ébreszt az ifjúságban a klubba való beiratkozásra. Egyébként az egyesület, amelynek maga Szilágyi Dezső is lelkes pártolója, az atlétika minden nemét művelni kívánja, viszont krakélereskedéstől tartózkodni fog. Az Egyetemi Athletikai Club sportéletének kibontakozását bizony a magasan megállpított tagsági díj is hátráltatta. Az akkor már működő Magyar Athletikai Clubban, a MAC- ban az egyetemi hallgatók évi 12 forintért sportolhattak, ám ezt a kedvezményt is csak kevesen vették igénybe. De maguk a hatóságok sem fordítottak kellő gondot az ifjak támogatására, hiszen az EAC felterjesztett alapszabályát csak 1889 végén hagyta jóvá a minisztérium. 1889. december 10-én újjáalakult az EAC tisztikara, elnök Maksziányi Dezső, alelnök Eötvös Bálint, főtitkár pedig Ráth István lett. A klub vezetőségének agilitása sem bizonyult elegendőnek, az egyetemi ifjak jobbára a nagyegyesületek felé orientálódtak. A Nemzeti Torna Egylet például 1892-ben az egyetemi fiatalok részére külön tanfolyamot szervezett, az egyesület csak előtornászt adott, a többiről maguk az egyetemi ifjak gondoskodtak. A sikertelen próbálkozások láttán Balogh Hugó 1895-ben vezércikket írt a Sportvilág című lapban, s ebben a többi között a következőket olvashatjuk: — ötezer budapesti egyetemi hallgató közül alig törődik ötszáz saját testi nevelésével. Ezzel szemben fel kell lázadnia a nemzet őrlelkének. Az egyetemekkel szerves kapcsolatban ingyenes testgyakorló termeket kell építeni, versenypályákat kell teremteni s a testi nevelésre szakoktatókat kell alkalmazni, úgy, mint tették a régi görögök. Így következett el 1898 ősze, amikor Eötvös Loránd elnökkel az élén megkezdte működését a Budapesti Egyetemi Athletikai Club. Felmerül a kérdés, vajon nem tekinthetjük-e az EAC-ot a BEAC jogelődjének? Dr. Keresztényi József