Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1970 (12. évfolyam, 1-17. szám)
1970-05-30 / 9. szám
Szerkesztőségünk postájából Egyetemi Lapok szerkesztősége Károlyi Mária elvtársnőnek Eötvös Loránd Tudományegyetem „Örömmel állapítottam meg, hogy egyetemi-főiskolai hallgatóságunk legjobbjainak nagy seregszemléjével, a felszabadulásunk 25. évfordulója és a Lenin-centenárium jegyében megrendezett IX. Országos Tudományos Diákköri Konferenciával az Egyetemi Lapok méltó módon foglalkozott. Fogadja ezért a Szerkesztőség kollektívája elismerésemet és köszönetemet. Kérem Önöket, hogy a kommunista szakemberképzés ügyét, a diák tudományos munkát a jövőben is minden rendelkezésükre álló eszközzel támogassák és népszerűsítsék. Egyúttal megragadom az alkalmat, hogy lapjukon kereszti köszöntsem az Eötvös Loránd Tudományegyetem diákköröket patronáló oktatóit és diákkörös hallgatóit. További eredményes munkát kívánok a konferencia alkalmából minisztériumi és KISZ-kitüntetésben részesítetteknek, valamint a díjazott dolgozatok szerzőinek.” ENGEDJÉK MEG, HOGY BEMUTASSAM Dr. Kiss György — aki három évig volt a jogi kar KISZ-titkára — más, fontosabb társadalmi megbizatása miatt májusban lemondott erről a tisztségéről. Balogh András — ELTE KISZ-titkár — szép szavakkal méltatta a távozó titkár érdemeit, majd a KISZ-bizottság megválasztotta Kovács József III. éves joghallgatót a jogi kar KISZ-titkárává, dr. Vándor Péter gyakornokot pedig KISZ-titkárhelyettessé. KOVÁCS JÓZSEF 23 éves, 1965-ben Sopronban érettségizett. Egy évig dolgozott a Győri Vagon- és Gépgyárban, majd előfelvételisként Kalocsán katonáskodott. A gimnáziumban alapszervi titkár, az egyetemen az első évfolyamon szervező titkárrá választották, második év végétől pedig a kari KISZ VB-ben tevékenykedett ugyanebben a funkcióiban. Tanulmányi eredménye jórendű, a jogelméleti tanszéken demonstrátorkárságot is. Nem hatódott meg a „nagy tisztségtől”, inkább terveket kovácsol. Ez annál nagyobb érdem, mert most vizsgaidőszak van. S ő — amellett, hogy szinte mindennap több órás elfoglaltsága van — ugyanúgy és ugyanabból vizsgázik, mint bármelyik harmadéves. Vándor Péter egészen más típus. Ideges alkat, rendkívüli gyorsasággal tud vágtatni az egyetem folyosóján. Erre szüksége is van — mindig intéz valamit. Helyszűke miatt képtelenség felsorolni menynyi mindennel foglalkozik a tudományos és a társadalmi munkán kívül. Kovács Jóska sok segítséget vár tőle. — Péter mégis tapasztaltabb — mondja. Máris mindketten sok tervvel rendelkeznek. Az előlegezett bizalom és a volt KISZ- titkár népszerűsége kötelez. „Az utóbbi időben gördülékenyen ment itt minden. Gyuri nagyon jól csinálta” — mondják. (Ez egyébként általános vélemény.) A tervekről egyelőre csak röviden. (Ha mind megvalósul , vezércikket érdemel.) Jóska: — Nem szeretnék elszakadni a hallgatóktól. Én, ugyanúgy, mint eddig, be fogok járni az előadásokra. Azt tartom egyik legfontosabb feladatomnak, hogy ezt másoknál is elérjem. Távollevő emberekkel nem lehet KISZ- munkát végezni. A politikai munka továbbfejlesztését a fórumok jobb megszervezése révén képzelem. Szeretném, ha gyakorlattá válna, hogy a KISZ az egyik ajánló a párttag felvételnél. Az érdekvédelmi munka javítására is szükség van. Most például el szeretnénk intézni, hogy a kollégisták kapjanak reggelit. Péter: — Az alapszervi munka önállóságát, belső demokratizmusát szeretnénk fokozni. Az alkalmas hallgatókat be akarjuk vonni a diákköri munkába. Van még javítani való a tanszék — hallgató kapcsolatban is. A szakkollégium, nyelvtanulás jobb megszervezése is a tervek között szerepel. El szeretnénk érni, hogy a KISZ politikai érdekvédelmi és tömegszervezetté váljon. M. K. DR. VÁNDOR PÉTER 23 éves, 1965-ben a budapesti József Attila gimnáziumban érettségizett, itt közönségszervező volt. Az egyetemre rögtön az érettségi után felvételt nyert, az első évfolyamon KISZ-titkár, másodévben a KISZ VB szervező titkára, harmad-negyedévben KISZ VB agit.-prop.-titkár, ötödévben — az államvizsgák miatt — funkció nélküli KISZ VB-tag. Népköz,társasági ösztöndíjas volt. Másodéves korában az államigazgatási jogi tanszékre hívták demonstrátornak. Most ugyanott — féléve — gyakornok. Ennyi a hivatalos bemutatásból. S a maszek vélemény. (hiszen mindkettőjüket három éve ismerem) Kovács Jóska nyugodt, megfontolt egyéniség. Nagyon komolyan veszi, amit csinál. Ezt a KISZ-ttt 2 A következő évszázadban is Lenin szellemében Az ELTE Tudományos Szocializmus Tanszéke mellett működő Kabinet és a MM. Marxizmus Leninizmus Főosztálya 1970. május 14-én és 15-én Lenin emlékének szentelt tudományos konferenciát szervezett. A rendezők úgy vélték, hogy akkor cselekednek Lenin szellemében, ha a konferencia nem a formális megemlékezés, hanem alkotó munka tere lesz. A konferencián — melyen a vidéki és fővárosi egyetemek és főiskolák tudományos szocializmust oktató tanárai és az ELTE tudományos szocializmus szakos esti és nappali hallgatói vettek részt — az első nap délelőttjén Mód Aladár elvtársnak, az ELTE Tudományos Szocializmus Tanszéke vezetőjének referátumát és a hozzá kapcsolódó három korreferátumot vitatták meg. Mód elvtárs tanulmánya, „A leninizmus igazi korszerűsége”, arra vállalkozott, hogy a jelenkori kapitalizmus ellentmondásait, válságjelenségeit kutatva a világforradalmi folyamat lehetőségeit vizsgálja. Tanulmányában — mint az elembertelenítő kapitalista fejlődéssel szembeni egyetlen reális alternatívával — a szocializmus várható és szükséges fejlődésének kérdéseire is kitért. Úgy vélte, hogy a felvetődő problémák megértéséhez a marxi-lenini hagyaték elsőrendűen szükséges. A leninizmus korszerűségét abban látja, hogy példát, módszert, elméleti ösztönzést tud adni az új problémák helyes megértéséhez, a forradalmi harc gyakorlatához. Felhívta azonban arra is a figyelmet, hogy a leninizmus csak akkor töltheti be ezt a szerepét, hogyha korszerűen alkalmazzuk, ha nem dogmaként, hanem a cselekvés vezérfonalaként értelmezzük. Hangsúlyozta, hogy a leninizmus nem csodaszerű eredményhez csak akkor vezet, ha figyelembe vesszük a folyton alakuló világ változásait, ha a lenini módszernek megfelelően a konkrét helyzet konkrét vizsgálatából indulunk ki. A három korreferátum hasonló szellemben közelítette meg a kérdést s azzal, hogy egy-egy részkérdésre koncentrált, plasztikusan rajzolta fel a világforradalmi folyamat egyes problémáit. Stemler Gyula az Amerikai Egyesült Államok liberális szellemű „önvizsgálatával” foglalkozott. Ezen irányzat egyik reprezentáns képviselőjének, Galbraithnak utóbbi években írt művei alapján vizsgálta azt a kérdést, hogy e megközelítés milyen mélyre tud hatolni a jelenlegi amerikai társadalom problémáinak feltárásában. Felhívta a figyelmet arra is, hogy ez könnyen átcsaphat konzervativizmusba, esetenként a reakció nyílt támogatásába is. Johancsik János az FKP XIX. kongresszusáról, ezen belül részletesebben a francia pártban folyó nagy jelentőségű stratégiai vitáról beszélt. A kongresszust különösen azért tartotta rendkívül pozitívnak, mert az részletesen és mélyen elemezte a jelen francia kapitalizmus sajátosságait, és politikai irányvonalát a realitások vizsgálatábóleredeztette. Szót ejtett az ún. Garaudy-vitáról is. Schiffer elvtárs az ifjúság politikai mozgalmait elemezte. Főleg arra a kérdésre kereste a választ, hogyan lehet az ifjúság elégedetlenségét, újat akarását a társadalom átalakításáért harcoló reális mozgalomhoz kapcsolni. A délutáni ülésen — bár ekkor a kérdések történeti, elmélettörténeti felvetése dominált — Lengyel István Lenin és a forradalmi háború c. referátumát és Varga Lajos, valamint Magyar György elvtárs problémafelvető felszólalását ugyanaz jellemezte, mint ami a délelőtti ülés hangulatát, a mának szólót keresték Leninnek a breszti békével kapcsolatos, legszűkebb környezetével folytatott vitájában. Lengyel elvtárs e vita árnyalt bemutatására törekedett. A korábbi, leegyszerűsítő megközelítésekkel szemben ő a Leninnel szemben álló felek tevékenységét, érveit és szándékait reálisan mutatta be. Ez esetben is bebizonyosodott, hogy a reális szemlélet semmit nem von le Lenin zsenialitásából, sőt — ez volt a konferencia véleménye is — csak kiemelte. Rendkívül példaadónak tekintette Leninnek e vitában is kifejezésre jutó vitamódszerét, vezetési stílusát, mely elvtársaival szemben azt jelentette: nem személyük, hanem helytelen nézeteik ellen harcolt egy pillanatra sem tévesztve szem elől, hogy a vitára éppen a helyes döntések érdekében szükség van. Varga Lajos elvtárs részben a bolsevik párt akkori Központi Bizottsága egyes tagjai — így többek közt Buharin, Trockij, stb. szerepének részletesebb ismertetését végezte el. Magyar György elvtárs a szocialista építés lenini koncepciójának kialakulásáról beszélt. Egyrészről kiemelte, hogy ez belső fejlődésen ment keresztül, másrészről viszont hangsúlyozta, hogy a lenini elképzelés már 1918-ban, még végső kialakulása előtt is különbözött a bolsevik vezetők legtöbbjének felfogásától. E különbség legfőbb vonása az volt, hogy Lenin a szocialista építést komplex folyamatként fogta fel, melyben a nemzeti és nemzetközi, a gazdasági, politikai, kulturális stb. folyamatok és feladatok bonyolult kapcsolatban vannak, s mely fejlődést a lehető legszélesebb munkás és más dolgozó tömegek bevonásával, azok napi és távlati törekvéseivel összhangban lehet csak megoldani. A konferencia második napján elhangzó tanulmányt követte a legszélesebb körű vita. Farkas Dezső elvtárs, a Debreceni KLTE tanára „Gondolatok a Baloldaliságról” c. referátuma sok kérdést újszerűen vetett fel. Felhívta a figyelmet arra, hogy egy klaszszikus mű újraolvasva újra és újra új gondolatokat ébreszt, új összefüggésekre hívja fel a figyelmet. Ilyen műnek tartja Lenin Baloldaliság... c. írását is, melynek fontosságát csak emeli, hogy már a hatalomra jutott proletariátus, párt szempontjaiból vizsgálta a már megtett utat és a még hátra levő feladatokat. A felszólalók többsége — a konferencia céljának megfelelően — sokban tovább gondolta, jelen körülményeink között vizsgálta a Lenin művében felvetődő — és Farkas elvtárs által kiemelt vagy tovább vitt — kérdéseket. Korom Mihály elvtárs elöljáróban arra hívta fel a figyelmet, hogy külön kell választani azokat a gondolatokat, melyek csak az adott korra vonatkoznak azoktól, melyek általános érvényűek. Majd a pártokon, illetve a világforradalmi folyamat egyes osztagain belül jelentkező elhajlások okaira, jellegére, jelentőségére stb. vonatkozó kérdésekre kísérelt meg választ adni. Simon Péter elvtárs a referátumban kisebb helyet kapó, de nagy jelentőségű kérdés, Leninnek a szocialista demokráciáról, a szovjetekről alkotott véleményét vizsgálta. Hangsúlyozta, hogy a szocialista-kommunista társadalom felépítése nem nélkülözheti a munkásosztály és annak vezetésével a más dolgozó osztályok öntevékenységét, hisz a szocialista forradalom lényegi vonása a munkásosztály önfelszabadítása. Ezért — Leninre hivatkozva — általános érvényűnek tartotta a forradalom időszakában kialakuló szovjetekben kifejeződő proletárdemokratizmust. A további vitában — melynek középpontjában a már említett kérdések álltak — még többen felszólaltak, így Szabó István, Sz. Domonkos Anna, Farkas József, Dér Aladár. Mód elvtárs a konferenciát berekesztő zárószavaiban értékesnek tartotta e tanácskozást, és úgy vélte, helyes lenne az itt elhangzottakat a szélesebb nyilvánossággal is megismertetni. Schlett István I MUNKA ÉS JÁTÉK Beszélgetés Kardos Tibor akadémiai levelező taggal, az olasz tanszék tanszékvezető professzorával — Az idei olasz napokon tartott bevezetőjében mondotta el, hogy az olasz tanszék 20 éves évfordulót ünnepel. Hogyan kezdődött annak idején a munka? — Nem egészen így mondtam: az „olasz napok” húsz évéről szóltam. De igaz ez is. Miután Zambra Lajos az addigi tanszékvezető 1947-ben elhunyt, 1950-ben teljesen átszervezték a tanszéket. Én lettem a tanszékvezető, ide került az akkor végzett Sallay Géza, és a régi tanárok közül Faragó Péterné. Aztán fokozatosan növekedett a tanszék tanárainak száma, először Fogarasi Miklós, majd tanítványaink közül Rózsa Zoltán, Király Erzsébet és Szabó Győző lett munkatársunk. Meghívott előadóként tanított nálunk Herczeg Gyula, Gálai László és Szabó Mihály is. Jelenleg az a legnagyobb gondunk, hogy vannak, vagy lesznek, akik közülünk Olaszországban tanítanak, vagy pedig a későbbiekben más egyetemre kerülnek és így a munkát ezzel a létszámmal nehezen fogjuk tudni ellátni. Ezért szeretnék gyakornoki státuszt kapni. Szomorú szívvel válunk el idén Caterina Tropeától, aki öt éven át dolgozott nálunk, mint olasz lektor. Reméljük, hogy a búcsú nem lesz végleges. — Tehát nemcsak a tanszék, hanem hallgatóinak rendezvénysorozata, az olasz napok is húszéves, hallhatnánk erről valamit? — Aki látta az ideit, az alig ismerne rá az olasz napok ősére. Tulajdonképpen azelső évesek ismerkedési estjéből keletkezett, melyből viszont már csak az maradt meg, hogy sokáig nagyrészt az elsősök voltak felelősek a szervezésért. Eleinte a szervezett program kevés volt, szinte játék: egy kis kórus olasz ellenállási, katona- és népdalokat énekelt, utána tánc, és mindezt tették nagyon családias hangulatban. Miután az olasz kultúrának szerves része a komolyzene, előadták Monteverdi Orfeo című operáját és Rossini és Verdi műveket, máskor a Szilágyi Erzsébet gimnázium kórusa énekelt olasz madrigálokat. Aztán hallgatóink rákaptak a színjátszásra. Eleinte Goldoni jeleneteket alkottak a nagy író Emlékirataiból és elő is adták, majd a Zeneakadémia Kistermében, Hont Ferenc rendezésében a híres La Locandierá t. Végül harsány paródiákat írtak a commedia dell’arte stílusában De Filippo motívumokra, tréfásan vitték „színre” az olasz filmek jellemző mozzanatait. Tavaly De Filippo Cilinder című komédiáját adták elő. De a színjátszás csupán egy része az olasz napok programjának. Pontosan 10 évvel ezelőtt írtuk ki először a műfordítási pályázatot. Később önálló alkotásokkal is lehetett pályázni. Olyan, ma már elismert írók, költők és műfordítók kezdték nálunk tevékenységüket, mint Szabó György, Szabolcsi Éva, Majtényi Zoltán, Takács Zsuzsa, Burányi Ferenc és Simonffy András. Azt hiszem ez a névsor még gazdagodni fog, mert a mai hallgatóink körében oly nagy az érdeklődés az irodalom és a műfordítás iránt, hogy fiataljaink Műfordítói Tudományos Diákkört alapítottak. A jövő évben itt meghívott előadók tartanak majd előadásokat a műfordítás műhelytitkairól. Most a fő feladat az, hogy a prózafordítások színvonalát is emeljük, és nagyobb terjedelmű művek kerüljenek ki a fordítók keze alól. Az eddig végzett munka komolyságán felbátorodva ezentúl tanumányokkal is lehet majd pályázni. Már elkészült a tanszéki kiírás, a témakör rendkívül széles, a reneszánsztól napjainkig. Jelenlegi hallgatóink egyike, Kiss Irén, annyit fejlődött irodalmi téren, hogy műveit jövőre szerzői esten mutatjuk be. A tanszéki rendezvénysorozat egyik újabb — immár négyéves — megnyilvánulása a végzett hallgatók, tanárok továbbképzése. Segítséget kívánunk adni a középiskolai olasz tanároknak. — Mit jelent az, hogy a professzor az Associazione Internazionale per gli Studii di Lingua e Letteratura Italiana „külföldi elnöke” lett? — Ez a szövetség az olasz tanulmányokkal foglalkozó egyetlen nemzetközi szervezet, mely idén ünnepelte a Bari-i kongresszusán húszéves fennállását. Huszonhét ország többszáz kutatója vesz részt munkájában. Az, hogy engem, Leone de Castris kommunista professzor javaslatára elnökké választottak — s csupán hét ellenszavazattal — úgy érzem, nemcsak az én munkámnak, de munkatársaim, az ELTE és a magyar tudomány eddig végzett tevékenységének elismerése is. Tanszékünk munkáját ismerik. A tanszék tanárainak vezetésével jelent meg Dante összes művei, Boccaccio kiadása, Petrarca Canzoniere-je, antológiák, Leonardo da Vinci műveiből, Verga, Saba és a Modern Olasz Költők alkotásaiból. 1957-ben tanulmányokat jelentettünk meg az olasz reneszánszról (Renaissance Tanulmányok), mely az első ilyen jellegű kollektív munka volt a bölcsészkaron. 1965-ben Dantesymposiont szerveztünk, egy évvel később újabb tanulmánykötetet jelentettünk meg, melyben valamennyi magyar italianista közreműködött (Dante a középkor és a renaissance között). A tanulmányok nagy része később az Acta Literaria-ban olaszul vagy franciául is napvilágot látott. A legnagyobb feladatunk az olasz romantikáról szóló budapesti kongresszus megszervezése volt 1967-ben. A kongresszus teljes anyagát 68-ban jelentette meg az Akadémiai Kiadó. (II Romanticisma). A legújabb közös művünk Dél-Itália és az olasz realizmus című tanulmánykötet lesz, és tervezünk egy újabb reneszánsszal foglalkozó könyvet is. — Végezetül egy aktuális kérdés: milyen kulturális hatása lehet Moro olasz külügyminiszter budapesti látogatásának? . — Az esemény rendkívül nagy jelentőségű e szempontból is, ez kiderül a záróközleményből. Nagyon fontos volt Moro külügyminiszter látogatása egyetemünk jogi karán és a Kölcsey Gimnázium két olasz óráján, ahol tanítványaink oktatnak. Moro miniszter személyesen külön is szerencsét kívánt tanszékünk nevelő munkájához, tanítványaink teljesítményeihez, mert — mint repülőtéri nyilatkozatából is kiderült —, igen mélyen hatott rá az olasz nyelv és irodalom szeretetének és ismeretének az a foka, melyet hazánkban tapasztalt. Sólyom Gábor