Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1970 (12. évfolyam, 1-17. szám)
1970-11-02 / 14. szám
XII. ÉVFOLYAM, 14. SZÁM, 1970. NOVEMBER 2. ARA: 60 FILLÉR Jaj, legördülsz, ékes-piros nap búcsú nélkül hegy mögé leszállsz... Örömtelen hadból, én fiam. Jaj, hogy haza nem találsz! Mentésedre én futván futok, sólyom-szárnyon hozzád suhogok.. Jaj, felelj, én vérem cseppje, te! Édes eggyem. Mindenem... Nekem már a föld merő fájdalom. De csak várlak, reménységem! Kedves magzatom. Fényes hajnalom. Édes bánatom. Merre vagy? Rozsgyesztvenszkij: Rekviem (részlet). Szovjet íróvendégek az Egyetemi Színpadon Telt ház várta október 25- én a Pesti Barnabás utcába érkező szovjet íróküldöttséget. Zsúfolt nézőtér, korántsem protokoll-nézőközönséggel: a szovjet kultúra, s azon belül a sok nemzetiségű szovjet irodalom egészének szólt a hallgatóság megkülönböztetett figyelme. A „Mai szovjet irodalom” című est a Magyar Írók Szövetsége és a Magyar— Szovjet Baráti Társaság rendezésében jött létre, de talán épp az Egyetemi Színpad szcenáris egyszerűsége adott e találkozásnak olyan nem hivatalos köntöst, amely személyességével fölért egy szívből jövő, erős kézfogással. Tósztek, felköszöntők helyett azt kaptuk, amit vártunk: közös gondjainkat más nyelven tolmácsoló emberi szót, humánus vallomást, frissítő vérátömlesztést , hiteles, szép műfordításokat. A műsort Darvas József, a Magyar Írók Szövetségének elnöke vezette be, bensőséges szavakkal méltatva a szovjet íróvendégeeet, akik a későbbiekben személyesen is megjelentek a színpadon. Külön érdekességet adott az estnek, hogy az írók nem csupán oroszul, de jó néhányan saját nemzetiségük nyelvén mondták el írásaikat. A küldöttség vezetője, Georgij Markov köszöntője után váltakozva megjelentek az alkotók és az írásaikat s más szovjet írók műveit tolmácsoló rangos előadóművészeink. Különösen nagy sikert aratott a Lenin-díjas szovjet-kirgiz Csingiz Ajtmatov (a Dzsamila szerelmének — Aragon szavait idézve — „a XX. század legszebb szerelmi történetének”, valamint a rövidesen filmen is látható A versenyló halálának írója), Agnyija Barto, a Fecsegő című gyermekverssel, valamint a hazánkban egyébként is igen népszerű Robert Rozsgyesztvenszkij, a szovjet „új hullám” (ma már igencsak: derékhad) egyik legjelesebb képviselője. De nagy szeretettel fogadta a közönség az örmény Szilva Kaputyikjan, az ukrán Rosztyiszláv Bratuny, valamint a kazah Dzsuhan Muldagalijev bemutatkozását is (utóbbi vendégünk Lódobogás című verse ez alkalommal hangzott el először, Rab Zsuzsa kitűnő fordításában.). S ha személyesen most nem is jelentek meg közöttünk, írásaikkal itt jártak a többiek is: Kirszanov, Jevtusenko, Vinokurov, Ahmadulina, Voznyeszenszkij. Az új szovjet irodalomhoz illő egyszerűséggel, tiszta, világos vers- és prózamondással köszöntötték a szovjet kultúra napjait a fellépő művészek: Bánffy Gyöngy, Bánki Zsuzsa, Bitskey Tibor, Mensáros László, Sütő Irén és Tallós Endre. Különösen Mensáros László mondta ismét — ki tudja hányadszor — remekül a Sigul- ,illA - iu dai észt, szavaival nem And-rej Voznyeszenszkij küldte le „vlagyivosztorki-messze”-üzenetét, de „Andrjuska” ... Nádor Tamás Giorgij Markov Csingiz Ajtmatov Szilva Kaputyikjan Dr. Horváth István a KISZ KB első titkára egyetemünkre látogatott Október 21-én dr. Horváth István, a KISZ KB első titkára, Csilik András, a Budapesti KISZ-bizottság első titkára, Szűcs Istvánné, a KISZ KB Egyetemi Osztályának vezetője, valamint Dugár Árpád V. kerületi KISZ-bizottság titkára egésznapos látogatást tettek egyetemünkön, amelynek során az egyetem KISZ-, pártos állami vezetőivel, este a Budaörsi úti kollégiumban megtartott nagygyűlésen peddig a hallgatókkal találkoztak. Dr. Kiss György beszámolója Volt az első napirendi pontja a délelőtt megtartott KISZ vb-ülésnek. A beszámoló kimerítő részletességgel vázolta egyetemünk KISZ-életének feladatait, céljait, problémáit, szervezeti felépítését stb. Kiss György bevezetésképpen néhány érdekes adatot közölt. Elmondta, hogy a JTK-n a hallgatók 87 százaléka a TTK-n 79,6 százaléka, a BTK-n 74,5 százaléka KISZ- tag. Megemlítette, hogy népköztársasági ösztöndíjas 42 van egyetemünkön. (TTK 17, BTK 15, JTK 10). Utalt arra a problémára, ami a vidéki pótlékkal kapcsolatban merült fel. (Ennek az összegnek az alsó és felső határát, 100, illetve 400 forintban állapították meg, a gyakorlatban azonban többnyire csak 100—200 forint támogatást kapnak a vidéki hallgatók.) Ezután az egyetemi KISZ szervezeti felépítését vázolta. Szót ejtett többek között az érdekvédelmi feladatok részletesebb kidolgozásával kapcsolatban a különféle egyetemek közt létrejött munkamegosztásról. Az élcsapat-tömegszervezet vita kapcsán hangsúlyozta, hogy az aktívabb KISZ-élet kialakítása fontos feladatunk, ugyanakkor azokat, akik követelményeinket nem fogadják el, ki kell zárni, illetve nem szabad beválasztani a KISZ-tagok sorába. Másik fontos feladatként a tanulmányi és a KISZ-munka összekapcsolását jelölte meg. (Példaként megemlítette, hogy az Államigazgatási és a jogi tanszék mellett működő tudományos intézetben KISZ- munkaként elkészítették a Margitsziget rendezési tervét.) Ezután elmondta, hogy az egyetemi KISZ-szervezet működési szabályzata már elkészült, ez három szinten (alapszervi, kari, egyetemi) szabja meg a feladatokat, ezen kívül a kari, illetve egyetemi tanácsban, valamint a különféle nevelési és kulturális tanácsok munkájában is részt vesznek KISZ-tagok. Kiss György beszámolója utolsó részében áttekintette a sorra kerülő konkrét feladatokat, a tanulmányi és vizsgaszabályzattal kapcsolatos teendőket; az új ösztöndíjrendszerrel kapcsolatban elmondta, hogy még nehéz lenne pontosan meghatározni az eredményeket, mégis sokkal jobban differenciál a korábbi formánál, a kollégiumi szabályzattal kapcsolatban kiemelte azt a kérdést, hogy kinevezett vagy választott igazgató legyen-e a tudományos gyakornoki ösztöndíjak kiadásához a KISZ- nek felelőssége teljes tudata(Folytatás a 3. oldalon) A hallgatóság egy csoportja A látogatás után Dr. Horváth István elvtársnak, a KISZ KB első titkárának múlt heti látogatását kommentálhatnám így is: egyetemünknek szóló elismerés, megtiszteltetés, hogy egy ilyen magasrangú közéleti személyiség eljött hozzánk. Ez így igaz. De kicsit idegenül cseng, ha arra gondolok, hogy nem is olyan régen — öt éven keresztül — Horváth elvtárs a jogi kar állandó „látogatója” volt. Őszintén szólva mi ezért legalább annyira visszatérő „öreg diákként”, mint hivatalos vendégként fogadtuk, mert mi tagadás, már megválasztásakor nagyon örültünk. Nem azért, mintha azt vallanánk, hogy „aki jogász, az rossz ember nem lehet”, de hát engedtessék meg nekünk ennyi „szakmai elfogultság”. Az egésznapos programot lehetne így ismertetni: „megtekintette”, „felszólalt”, „kifejezte véleményét”. Csak hangulati különbség, de találóbb mindenre, hogy beszélgettünk, vitatkoztunk, s nem a kötelező tisztelet diktálja azt a véleményt, hogy mindez nagyon hasznos volt. Meg is indokolom miért. Önkritikával kezdem, sokak nevében. Nem ártana néhány dolgot jobban csinálnunk a KISZ-ben. Eddig a megállapításig persze, már mindenki eljutott. Az is, akinek a lelkesedéséből nem futja többre a bírálatnál, s mi is, akik szeretnénk valamit tenni ennek érdekében. De hát hogyan? Sajnos, nehezen alakulnak az erről szóló párbeszédek. Aki csak „egyszerű” KISZ-tag, az általában kívülállóként a vezetőket bírálja mindenért. Az utóbbiak éppen ezért, személyes sértésnek tekinthetik az efféle kritikát. Minderre jó ellenpélda volt a Horváth elvtárs részvételével tartott KISZ- vb ülés és az Eötvös Klubban folytatott beszélgetés. Akkor felvetettük a minket legjobban érintő problémákat — kérdésként. Kicsit azzal a szándékkal, hogy ezekre most mindent megoldó válaszokat kapunk. De másképp történt. A KISZ KB első titkára sok dologról elmondta a véleményét, de nem mint kinyilatkoztatást, hanem azzal a kitétellel, hogy „vitatkozzunk”. Ez az, ami igen nagy tanulság az egész látogatásban. Nagyon jó lenne, ha kialakulna egy olyan egészséges vitaszellem, ahol mindenki „építő kritikát” gyakorol szemrehányások helyett. Ha köztudottá válna az, hogy ami a KISZ-szervezetben van, s ahogyan van, azért mindannyian felelősek vagyunk. S azon, hogyan mehetnének jobban a dolgok, nem ártana, ha mindannyian törnénk a fejünket. Az utóbbi időben párt- és kormányhatározatok születtek a fiatalok érdekében. Nagyobb lehetőségeink vannak tehát, de ezzel élni is kell tudni. Kádár János elvtárs múlt évi látogatásakor mondta, hogy a romantikát a KISZ-ben a tagoknak kell megteremteni. S vonatkozik ez mindenre. Hiszen közös érdekünk, hogy ebben a mi ifjúsági szervezetünkben jól menjenek a dolgok. Mogyoró Katalin