Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1970 (12. évfolyam, 1-17. szám)

1970-11-02 / 14. szám

XII. ÉVFOLYAM, 14. SZÁM, 1970. NOVEMBER 2. ARA: 60 FILLÉR Jaj, legördülsz, ékes-piros nap búcsú nélkül hegy mögé leszállsz... Örömtelen hadból, én fiam. Jaj, hogy haza nem találsz! Mentésedre én futván futok, sólyom-szárnyon hozzád suhogok.. Jaj, felelj, én vérem csepp­je, te! Édes eggyem. Mindenem... Nekem már a föld merő fájdalom. De csak várlak, reménységem! Kedves magzatom. Fényes hajnalom. Édes bánatom. Merre vagy? Rozsgyesztvenszkij: Rekviem (részlet). Szovjet íróvendégek az Egyetemi Színpadon Telt ház várta október 25- én a Pesti Barnabás utcába érkező szovjet íróküldöttsé­get. Zsúfolt nézőtér, koránt­sem protokoll-nézőközönség­gel: a szovjet kultúra, s azon belül a sok nemzetiségű szov­jet irodalom egészének szólt a hallgatóság megkülönbözte­tett figyelme. A „Mai szovjet irodalom” című est a Magyar Írók Szövetsége és a Magyar— Szovjet Baráti Társaság ren­dezésében jött létre, de talán épp az Egyetemi Színpad szcenáris egyszerűsége adott e találkozásnak olyan nem hi­vatalos köntöst, amely szemé­lyességével fölért egy szívből jövő, erős kézfogással. Tósz­­tek, felköszöntők helyett azt kaptuk, amit vártunk: közös gondjainkat más nyelven tol­mácsoló emberi szót, humá­nus vallomást, frissítő vér­átömlesztést , hiteles, szép műfordításokat. A műsort Darvas József, a Magyar Írók Szövetségének elnöke vezette be, bensőséges szavakkal méltatva a szovjet íróvendégeeet, akik a ké­sőbbiekben személyesen is megjelentek a színpadon. Kü­lön érdekességet adott az estnek, hogy az írók nem csupán oroszul, de jó néhá­­nyan saját nemzetiségük nyel­vén mondták el írásaikat. A küldöttség vezetője, Georgij Markov köszöntője után vál­takozva megjelentek az alko­tók és az írásaikat s más szovjet írók műveit tolmácso­ló rangos előadóművészeink. Különösen nagy sikert aratott a Lenin-díjas szovjet-kirgiz Csingiz Ajtmatov (a Dzsamila szerelmének — Aragon sza­vait idézve — „a XX. század legszebb szerelmi történeté­nek”, valamint a rövidesen filmen is látható A versenyló halálának írója), Agnyija Bar­to, a Fecsegő című gyermek­verssel, valamint a hazánk­ban egyébként is igen nép­szerű Robert Rozsgyesztvensz­­kij, a szovjet „új hullám” (ma már igencsak: derékhad) egyik legjelesebb képviselője. De nagy szeretettel fogadta a közönség az örmény Szilva Kaputyikjan, az ukrán Rosz­­tyiszláv Bratuny, valamint a kazah Dzsuhan Muldagalijev bemutatkozását is (utóbbi vendégünk Lódobogás című verse ez alkalommal hangzott el először, Rab Zsuzsa kitűnő fordításában.). S ha személye­sen most nem is jelentek meg közöttünk, írásaikkal itt jár­tak a többiek is: Kirszanov, Jevtusenko, Vinokurov, Ah­­madulina, Voznyeszenszkij. Az új szovjet irodalomhoz illő egyszerűséggel, tiszta, vi­lágos vers- és prózamondás­sal köszöntötték a szovjet kul­túra napjait a fellépő művé­szek: Bánffy Gyöngy, Bánki Zsuzsa, Bitskey Tibor, Men­­sáros László, Sütő Irén és Tallós Endre. Különösen Mensáros László mondta ismét — ki tudja há­nyadszor — remekül a Sigul- ,illA - iu­ dai észt, szavaival nem And-­­­rej Voznyeszenszkij küld­te le „vlagyivosztorki-messze”-üze­netét, de „Andrjuska” ... Nádor Tamás Giorgij Markov Csingiz Ajtmatov Szilva Kaputyikjan Dr. Horváth István a KISZ KB első titkára egyetemünkre látogatott Október 21-én dr. Horváth István, a KISZ KB első titká­ra, Csilik András, a Budapesti KISZ-bizottság első titkára, Szűcs Istvánné, a KISZ KB Egyetemi Osztályának vezető­je, valamint Dugár Árpád V. kerületi KISZ-bizottság titká­ra egésznapos látogatást tet­tek egyetemünkön, amelynek során az egyetem KISZ-, párt­os állami vezetőivel, este a Budaörsi úti kollégiumban megtartott nagygyűlésen pe­ddig a hallgatókkal találkoztak. Dr. Kiss György beszámolója Volt az első napirendi pontja a délelőtt megtartott KISZ vb-ülésnek. A beszámoló ki­merítő részletességgel vázolta egyetemünk KISZ-életének feladatait, céljait, problémáit, szervezeti felépítését stb. Kiss György bevezetéskép­pen néhány érdekes adatot közölt. Elmondta, hogy a JTK-n a hallgatók 87 százalé­ka a TTK-n 79,6 százaléka, a BTK-n 74,5 százaléka KISZ- tag. Megemlítette, hogy nép­köztársasági ösztöndíjas 42 van egyetemünkön. (TTK 17, BTK 15, JTK 10). Utalt arra a problémára, ami a vidéki pótlékkal kapcsolatban me­rült fel. (Ennek az összegnek az alsó és felső határát, 100, illetve 400 forintban állapítot­ták meg, a gyakorlatban azon­ban többnyire csak 100—200 forint támogatást kapnak a vidéki hallgatók.) Ezután az egyetemi KISZ szervezeti fel­építését vázolta. Szót ejtett többek között az érdekvédelmi feladatok rész­letesebb kidolgozásával kap­csolatban a különféle egyete­mek közt létrejött munka­­megosztásról. Az élcsapat-tö­­megszervezet vita kapcsán hangsúlyozta, hogy az aktí­vabb KISZ-élet kialakítása fontos feladatunk, ugyanakkor azokat, akik követelmé­nyeinket nem fogadják el, ki kell zárni, illetve nem szabad beválasztani a KISZ-tagok so­rába. Másik fontos feladatként a tanulmányi és a KISZ-munka összekapcsolását jelölte meg. (Példaként megemlítette, hogy az Államigazgatási és a jogi tanszék mellett működő tudo­mányos intézetben KISZ- munkaként elkészítették a Margitsziget rendezési tervét.) Ezután elmondta, hogy az egyetemi KISZ-szervezet mű­ködési szabályzata már elké­szült, ez három szinten (alap­szervi, kari, egyetemi) szabja meg a feladatokat, ezen kívül a kari, illetve egyetemi ta­nácsban, valamint a különfé­le nevelési és kulturális taná­csok munkájában is részt vesznek KISZ-tagok. Kiss György beszámolója utolsó ré­szében áttekintette a sorra kerülő konkrét feladatokat, a tanulmányi és vizsgaszabály­zattal kapcsolatos teendőket; az új ösztöndíjrendszerrel kapcsolatban elmondta, hogy még nehéz lenne pontosan meghatározni az eredménye­ket, mégis sokkal jobban dif­ferenciál a korábbi formánál, a kollégiumi szabályzattal kapcsolatban kiemelte azt a kérdést, hogy kinevezett vagy választott igazgató legyen-e­ a tudományos gyakornoki ösz­töndíjak kiadásához a KISZ- nek felelőssége teljes tudata­(Folytatás a 3. oldalon) A hallgatóság egy csoportja A látogatás után Dr. Horváth István elvtársnak, a KISZ KB első titká­­rának múlt heti látogatását kommentálhatnám így is: egye­­temünknek szóló elismerés, megtiszteltetés, hogy egy ilyen magasrangú közéleti személyiség eljött hozzánk. Ez így igaz. De kicsit idegenül cseng, ha arra gondolok, hogy nem is olyan régen — öt éven keresztül — Horváth elvtárs a jogi kar állandó „látogatója” volt. Őszintén szólva mi ezért leg­alább annyira visszatérő „öreg diákként”, mint hivatalos vendégként fogadtuk, mert mi tagadás, már megválasztá­sakor nagyon örültünk. Nem azért, mintha azt vallanánk, hogy „aki jogász, az rossz ember nem lehet”, de hát enged­­tessék meg nekünk ennyi „szakmai elfogultság”. Az egésznapos programot lehetne így ismertetni: „meg­tekintette”, „felszólalt”, „kifejezte véleményét”. Csak han­gulati különbség, de találóbb mindenre, hogy beszélgettünk, vitatkoztunk, s nem a kötelező tisztelet diktálja azt a véle­ményt, hogy mindez nagyon hasznos volt. Meg is indokolom­ miért. Önkritikával kezdem, sokak nevében. Nem ártana néhány dolgot jobban csinálnunk a KISZ-ben. Eddig a meg­állapításig persze, már mindenki eljutott. Az is, akinek a lelkesedéséből nem futja többre a bírálatnál, s mi is, akik szeretnénk valamit tenni ennek érdekében. De hát ho­gyan? Sajnos, nehezen alakulnak az erről szóló párbeszédek. Aki csak „egyszerű” KISZ-tag, az általában kívülállóként a vezetőket bírálja mindenért. Az utóbbiak éppen ezért, sze­mélyes sértésnek tekinthetik az efféle kritikát. Minderre jó ellenpélda volt a Horváth elvtárs részvételével tartott KISZ- vb ülés és az Eötvös Klubban folytatott beszélgetés. Akkor felvetettük a minket legjobban érintő problémákat — kér­désként. Kicsit azzal a szándékkal, hogy ezekre most min­dent megoldó válaszokat kapunk. De másképp történt. A KISZ KB első titkára sok dologról elmondta a véleményét, de nem mint kinyilatkoztatást, hanem azzal a kitétellel, hogy „vitatkozzunk”. Ez az, ami igen nagy tanulság az egész látogatásban. Nagyon jó lenne, ha kialakulna egy olyan egészséges vitaszellem, ahol mindenki „építő kritikát” gyako­rol szemrehányások helyett. Ha köztudottá válna az, hogy ami a KISZ-szervezetben van, s ahogyan van, azért mind­annyian felelősek vagyunk. S azon, hogyan mehetnének jobban a dolgok, nem ártana, ha mindannyian törnénk a fejünket. Az utóbbi időben párt- és kormányhatározatok születtek a fiatalok érdekében. Nagyobb lehetőségeink vannak tehát, de ezzel élni is kell tudni. Kádár János elvtárs múlt évi látogatásakor mondta, hogy a romantikát a KISZ-ben a tagoknak kell megteremteni. S vonatkozik ez mindenre. Hiszen közös érdekünk, hogy ebben a mi ifjúsági szerveze­tünkben jól menjenek a dolgok. Mogyoró Katalin

Next