Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1970 (12. évfolyam, 1-17. szám)

1970-10-19 / 13. szám

KÉT VILÁG 1969. július 17. Felvették az egyetemre. Az első lányt a faluból. Felvették, rend­ben van, ezzel az ő ügye el­intéződött, az ő problémája megoldódott, az ő élete meghatározódott. Szeptem­berben beköltözött a kollé­giumba és a falu bezáródott mögötte. Egyetem. Nagyon nehéz­nek találta a kezdetet. S nemcsak azért, mert órákig kell keresnie egy termet az egyetem épületében, mert félszegen, tanácstalanul áll az olvasótermek ajtaja előtt. Az ember nehéz, fá­radságos munkával kiépí­tett egy világot maga kö­rül. Egy világot, amelyben mindennek és mindenkinek megvolt a maga helye. S most mindez valahogy el­tűnt. Ráadásul, ha még kol­légista is valaki... Hiába tizennyolc éves, hiába han­goztatja magáról, hogy ő erős ember — nosztalgikus érzései vannak. Pedig valójában jól érzi magát az egyetemen. Elka­pott mondatfoszlányok: — Baranyit nagyon sze­retem ... — Értettél valamit az elő­adásból? ... — Illyésből felvételiz­tem ... — Mindig szerettem a franciát... — Párizs az álmom ... Érdeklődés, ambíció, cél, szándék, akarat — találkoz­nak valahol. Mégis idege­nek ezek az emberek. Ked­vesek, szimpatikusak, köz­vetlenek. Együtt van és jól érzi magát velük és tudja, hogy ezután hozzájuk fog tartozni, csak éppen még nem tudja róluk, hogy mi­vel szokták eltölteni a sza­bad idejüket, hogy voltak-e már szerelmesek, hogy va­jon ők is utálják-e a spenótot, hogy hogyan ju­tottak el az egyetemig, könnyen-e vagy nehezen, hogy mit tettek eddig. Ide­genek és valószínűleg min­dig is azok maradnak, mert ők egészen mások, mint azok a fiúk és lányok, akik­kel eddig élt együtt. Azok­ról tudta, hogy mikor és min nevetnek, hogy mi tet­szik és mi nem tetszik ne­kik, hogy mit szeretnek és mit utálnak, de ezek az emberek és a világuk távol áll tőle. Tudta, hogy soha nem tudja teljesen áttörni azt a falat, ami közte és köztük húzódik. Pedig mindenki segít és megkönnyebbítik a beillesz­kedést. Egyik nap a dékáni hivatalban volt dolga, óra­egyeztetés. Gondolta, ide­gesen mondanak valamit és szép simán kidobják, amin egyáltalán nem csodálkozott volna, mivel az óraegyezte­tés nem tartozik a legegy­szerűbb feladatok közé. Té­vedett, végighallgatták és kedvesen, segítőkészen, azonnal elintézték az ügyét. A kollégiumban is jól ér­zi magát. Bár ők kapták a legrondább szobát, omlik a vakolat, koszos a fal, az ab­lakból egy tűzfalra lehet látni, a szoba közepén minaretszerűség emelkedik, mint később kiderült: csa­torna. De aztán képeket, plakátokat raktak a falra, idézeteket, jelszavakat pin­­gáltak rá, térítőt és virágot tettek az asztalra. Azok az előre meg nem tervezett hajnali, meghitt beszélgeté­sek, azok a lelkiválságok, az az állandó, örült rendet­lenség az asztalon... És már nem is találták olyan rondának azt a szobát. Sze­rette a lányokat és szere­tett velük élni. Csak az olyan hülye gondolatoktól akart megszabadulni, hogy: „Hazamegyek, ma úgyis ha­zamegyek. Csak úgy, egy­szerűen, előadások után, majd reggel visszajövök, csak hogy otthon legyek egy kicsit”. 1969. július 17. Felvették az egyetemre. Az első lány a faluból. Felvették, rend­ben van, ezzel az ő ügye elintéződött, az ő problémá­ja megoldódott, az ő élete meghatározódott. Szeptem­berben beköltözött a kollé­giumba és a falu bezáródott mögötte. Otthon. Elcsodálkozott, hogy mennyire szeret ott­hon lenni. Ez azért volt meglepő, mert nyár végén már alig várta, hogy elkez­dődjön az egyetem, hogy megismerje az „új világot”. Azt hitte, ha egyszer elke­rül, soha többé nem vágyó­dik vissza. S most azon me­ditál, hogy milyen jó lenne itt maradni még, milyen jó lenne nem visszamenni! Képzeld csak el: még egy nap itthon! Megteheted, hi­szen szabad vagy, senki sem kéri tőled számon az egyetemen, hogy hol voltál. S egyáltalán, azt is megte­heted, hogy soha többé nem mész vissza. Abbahagyod, otthagyod az egyetemet. Ha egyszer annyira szeretsz itthon lenni! Nem! Nem! Nem! Tudta, hogy erre kép­telen lenne, a létalapjából szakadna ki, ha egyszer ott­hagyná az egyetemet. Ha ezt egyszer abba kellene hagynia, elveszne. De za­varta ez a kettősség, ez a két világ, a kettő közötti ezer és ezer különbség és zavarta, hogy mindkettőre szüksége van. Egyiket sem nélkülözheti, de még nem tudja összeegyeztetni őket. Nem gondolta, hogy ez a kapcsolatkeresés ennyi problémát okoz majd neki. A legnagyobb baj az, hogy a falu bezáródott mö­götte, kidobta magából. El­ment, már nem tartozik a falu közösségébe. Számta­lan apró jelből érezte ezt a kiközösítést. Volt osztály­társak, barátok, barátnők, ismerősök. Félnek a társa­ságától. Ha elmegy közé­jük, összesúgnak mögötte: „Ez mit keres itt?” Ő már nem tartozik közéjük. Velük van. „Hogy érzed magad?” „Remekül.” „Te, itt, ebben a társaságban? Nem hi­szem.” Azelőtt együtt jártak kirándulni, táncolni, együtt versenyeztek a tanulásban, együtt vitatkoztak és vesze­kedtek nagyokat. Együtt építettek terveket, ők vol­tak a barátok. S most higy­­gye el, hogy azért, mert el­ment, már nincs semmi kö­ze hozzájuk? Vigyáznia kell minden mondatára, ügyelnie kell minden gesztusára, mert rögtön lecsapnak rá: „Ki­tört belőle az egyetemista.” Állandóan bizonyítania kell. Biztosan tudta, hogy ha, mondjuk, egy gyárban dolgozna, akkor nyugodtan vitatkozhatna velük arról, hogy elmaradott a falu, hogy változtatásra lenne szükség, hogy értelmeseb­ben kellene élni. Ha gyár­ban dolgozna, akkor igen, de így nem, mert így nevel, így nagyképű, mert így mindenben egyetemistasága megnyilvánulását látják. Pedig nagy marhaságnak tartotta így érezni a helyze­tet, hiszen az iskolai vég­zettség keveset mond el az emberről. Az ő apja csak nyolc általánost végzett, de mint embert, többre érté­keli több diplomásnál. Mit akar? Vallja, hogy minden ember saját maga rendezi be az életét. Ő úgy rendezi be a magáét, hogy legyen benne egy másik világ is, de az ő világukra is szük­sége van. De ha ők elutasí­tanak, kiközösítenek, ha nem kellesz nekik, mert ke­resed mégis őket, mért van szükséged rájuk? Illyés Gyula egyik verse zakatolt benne, a „NEM MENEKÜLHETSZ”. Merva Mária 8 BE­AC-versenyző a világbajnoki dobogón! Szeptember 25—27. között rendezték meg az NDK-beli Friedrichroda-ban a III. Tájé­kozódási Világbajnokságot, amely hadd bocsássuk előre — a magyar tájékozódási sport eddigi legszebb sikereit hozta. A résztvevők nagy része már 20-án a verseny színhelyén tartózkodott, ahol edzőtáboro­záson és előversenyeken vett részt. Szép számú és igen lelkes magyar szurkolótábor is elkí­sérte küldöttségünket. A magyar csapatot öt férfi és négy női versenyző alkotta. Az előzetes latolgatások sze­rint a legesélyesebb magyar versenyző Monspart Sarolta volt, aki idén idehaza veret­len, a nagy nemzetközi verse­nyeken pedig mindig dobogós helyezést ért el. A 69 fős férfimezőny 14,2 km légvonaltávú (gyakorlatilag körülbelül 16—17 km) 900 m szintkülönbségű pályán fu­tott. A magyarok közül elsőnek Boros Zoltán indult és egyen­letes tempóban elfogódottság nélkül versenyezve 2:01:40-es idővel ért célba. Evvel sokáig igen jó helyen állt, de a nagy­ágyúk a mezőny végén indul­tak. Végül a 26. helyet szerez­te meg. Sőtér János — máso­dik futónk — elég gyengén kezdett, később sem tudott erősíteni, ideje 2:13:14, ami a 38. helyre volt elég. Harmadik­ként Hegedűs András a BEAC versenyzője indult. Sajnos, na­gyon balszerencsésen verseny­zett, a pálya felénél megsérült, és fájós térde akadályozta ko­molyabb tempó diktálásban, végül 2:20:39-es idejével a 42. helyen végzett. Közben már kiírták, hogy az ötödik ellen­őrző pontig. Horváth Attila szenzációs időt futott és a har­madik helyen áll. Sajnos, Atesz nem bírta saját iramát, a fizikailag kegyetlen pálya második felében visszaesett, így 2:09:29-es idővel csak a 16. helyre sikerült befutnia. Utolsó­nak indult Bozán György, aki szinte észrevétlenül a legjobb magyar időt futotta. 1:59:55-ös idejével a­­23. helyen végzett és evvel egy hellyel előrébb lé­pett két év előtti helyezéséhez képest. A győztes norvég Stig Berge ideje 1:49:46. A nők egy órával később rajtoltak, 7,5 km légvonaltávú, körülbelül 300 m szintkülönb­ségű, 10 ellenőrző ponttal fel­szerelt pályán. Első futónk Cser Borbála, a bemutatópá­lyán bokasérülést szenvedett, ennek ellenére becsületesen végigküzdve a versenyt a 48 induló közül 23. lett. Beérkezé­sével egyidőben értesülhettünk arról, hogy Hegedűs Ágnes a pálya felénél a 3. helyen áll, nem sokkal lemaradva a két­szeres világbajnok és a több­szörös európabajnoki helyezett Ulla Lindkuist mögött. Ulla a fáradtság minden jele nélkül 1:12:44-gyel érkezett célba. Ke­véssel utána futott be Ági, a BEAC versenyzője, és hatal­mas biztatás közepette szép hajrával 1:17:17-tel futott. (Az utána következők ideje 1:17:24, 1:17:36, 1:17:40, a hajrára szük­ség volt.) Ez az eredmény az egyéni verseny 6. helyét jelen­tette számára. Nagyon szép si­ker. Monspart Sarolta sajnos, nagyon idegesen versenyzett. Végeredményben 1:17:36-tal a 8. lett. Az igen fiatal és tehet­séges Horváth Magda kicsit bizonytalanul versenyezve is szép eredményt ért el, 1:27:30- cal a 19. helyen végzett. A vi­lágbajnokságot az egyik esé­lyes, Ingrid Hadler nyerte 110:39-cel. Másnap a váltóversenyek­re kerül sor. A férfiaknál 4, a nőknél 3 futó váltotta egymást A teljes táv körülbelül 36, il­letve körülbelül 21 km volt. A magyar férficsapat Boros, Ső­tér, Horváth, Bozán összeállí­tásban egyenletes teljesítményt nyújtva 14 váltó közül a 7. he­lyen végzett. A férfiversenyt hatalmas fölénnyel végig ve­zetve nyerték a norvégok. Mö­göttük állandóan változott a helyzet és végül Svédország szerezte meg a második helyet. A harmadik nagy meglepetés­re a csehszlovák csapat lett, megelőzve a nagyhírű finn, svájci és dán csapatot. A női váltóban 12 csapat in­­dult. A magyar csapatot Hor­váth, Hegedűs és Monspart al­kotta. Ebben a sorrendben in­dultak. Az első váltás már biztatóan sikerült, Horváth Magdi 4.-nek hozta be a váltót, 6 perc hátránnyal a vezető svédek mögött. Hegedűs Ági ezt a helyezést megtartotta, ugyanakkor a svédek 3 perc előnyt szereztek a második helyezett finnek előtt. Az utol­só etapban indultak az egyéni versenyek éllovasai, Monspart előtt 3 perccel váltott a világ­bajnoknő, utána 5 perccel a csehszlovákok reménysége Handzlova. Monspart szenzáci­­ósan futott. 4 perccel megverte Hadiért az egyéni világbaj­noknőt, 6-tal Lindkuistet, a második helyezettet, és ezzel a második helyre hozta fel a váltót. A magyar tájékozódási sport történetében először, a legnagyobb világverseny­en magyar versenyzők kerültek a dobogóra, és külön öröm számunkra, hogy köztük van Hegedűs Ágnes, a BEAC ver­senyzője, aki egyben a világ­bajnokság legsikeresebb ma­gyar résztvevője is. Gratulá­lunk és további sikereket kí­vánunk! Lux Iván liiiiiiiiiiiiiiiiiiiilfiiiiiiiiiiiiliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiliiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiii! iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiji,i ..................................... MimiiiiMiiiimiiiimiiimmiimiiiiiiiiiiiimmimiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiii iitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiu iiiiiiiiiiiimiiiiiiiimiiiiii.'iiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiii Ez történt a BEAC-ban A FEJESGÓLOK NAPJA Igaz, hogy nemcsak foci van a világon, de mivel a hét végén a labdarúgó-csapat mérkőzésén voltam jelen, így megbocsátható, hogy erről írok elsőnek. Mérkőzés előtt a józan gondolkodású szurkolók dön­tetlen körüli eredményt vártak, mert az Esztergomi Va­sas jó csapat hírében állt. Az első húsz perc viszont jó­val felülmúlta a várakozást. Már az első támadásunk során nagy helyzetet hagyott ki. Horváth dr. a beívelt szögletet pedig Bácskai fejjel csúsztatta a sarokba. 1:0. Nem kellett sokáig várni a másodikra sem. Ezúttal már Horváth Tamás sem hibázott, szintén fejjel küldte a hálóba a labdát. 2:0. A következő percben Horváthot a 16-oson belül felvágták, mindenki látta az esetet, csak a bíró nem, ez Tamást annyira feldühítette, hogy a követ­kező támadásnál a baloldalon elrobogott, és beadását Kalocsai úr fejelte be. 3:0. Szünet után már kevésbé ment a játék. Kulcsembe­reink elfáradtak, így a második félidőben az Esztergom támadott többet. Szerencsére, az ő csatáraik igen gyen­gén játszottak és nem segített ezen a kettős csere sem. Jól működő védelmünk is közrejátszott abban, hogy az első komoly gólhelyzetük csak az utolsó percben akadt, de azt is elhibázták. Tehát maradt az első félidő ered­ménye a 3:0. Ezen a vasárnapon csapatunkból Horváth dr. és Bácskai nyújtott kiemelkedőt, de a többiekre sem lehet panasz. És ami régen fordult elő: a REAC ezzel a győzelmével 9 forduló után 9 ponttal, 11:12-es gólarány­­nyal a 8. helyen áll az NB II. Északi Csoportjában. ÖRÖM ÉS ÜRÖM Az NB II-ben játszó ko­­sárlabdás lányok veretlenül vezetnek csoportjukban, az első osztályba való felju­tásuk biztosra vehető. Saj­nos a csapat egyik kulcs­embere, a sokszoros váloga­tott Mihályfiné Petró Orso­lya, a legutóbbi vidéki mér­kőzésen súlyos sérülést szenvedett, és idén már nem is léphet pályára. Az ugyancsak NB II-ben játszó kézilabdás lányok viszont kiestek. A csapat a biztató tavaszi kezdés után az őszi fordulókban telje­sen visszaesett, és egymás után érik a vereségek. Pe­dig a lányok tudása eléri az NB II. szintjét! A Körösi utcában ren­dezték meg az atlétikai NB I. csapatbajnokságának III. fordulóját. Versenyzőink ezáltal váltakozó sikerrel szerepeltek. A férfiak szo­ros küzdelem után kettős vereséget szenvedtek a Va­sastól és a Spartacustól, míg a lányok verték Bara­nya megye csapatát, és ki­kaptak a Vasastól. Az ered­mények közül kiemelkedett Zink Teréz 170 cm-es ma­gasugrása. — sólyom — 17-én, szombat du. 1/4 órakor Premier előtti filmvetítés BEFEJEZETLENÜL Vas Judit egész estét betöltő dokumentum játékfilm­je. 17- én, szombat este 7 órakor „10 ÉVES AZ UNIVERSITAS’* Majakovszkij: GŐZFÜRDŐ (felújítás) 18- án, vasárnap du. 1/24 órakor „A költő felel” SIMON ISTVÁN Bevezeti: Czine Mihály. A költő a közönség kérdéseire a műsor második részében válaszol. 18- án, vasárnap este 7 órakor „10 ÉVES AZ UNIVERSITAS” Majakovszkij: GŐZFÜRDŐ 19- én, hétfő este 128 órakor Egyetemi és Főiskolai bérlet BEETHOVEN — BARTÓK és magyar zeneszerzők bemutat­kozása 20- án, kedd du. Vi® órakor EIZENSTEIN FILMKLUB — I. félév, 1. előadás. 20- án, kedd este 8 órakor JEAN VIGO FILMKLUB — I. félév. 21- én, szerda du. v26 és 8 órakor Filmművészeti sorozatok — I. GÉRARD PHILIPE MŰVÉSZETE — 3. előadás 23- án, péntek du. V26. és 8 órakor Filmművészeti sorozatok — I. GÉRARD PHILIPE MŰVÉSZETE — 4. előadás 24- én, szombat du. V24 órakor Vetítés és beszélgetés TRILÓGIA — Bodrossy Félix három filmje. 24- én, szombat este 7 órakor SÁNDOR GYÖRGY ESTJE 25- én, vasárnap du. 1/24 órakor „Idvezlégy én fejedelmem!” SURÁNYI IBOLYA ELŐADÓESTJE­ a magyar reneszánsz al­kotásaiból 26- án, hétfő este 128 órakor Egyetemi és Főiskolai bérlet BEETHOVEN — BARTÓK és magyar zeneszerzők bemutat­kozása 27- én, kedd este 7 órakor Próza a pódiumon DARVAS JÓZSEF Bevezeti: Szabó B. István, az íróval beszélget: Czine Mihály. 28- án, szerda du. */26 és 8 órakor Filmművészeti sorozatok — I. GÉRARD PHILIPE MŰVÉSZETE — 5. előadás. 29- én, csütörtök este V28 órakor A Csepel Művek Munkásotthona ANTONIO VIVALDI KAMARAZENEKARÁNAK hangversenye Vezényel: Biernaczky Szilárd. 30- án, péntek du. */26 és 8 órakor Filmművészeti sorozatok — I. GÉRARD PHILIPE MŰVÉSZETE — 6. előadás. 31- én, szombat este 7 órakor az ELTE Polimorph Pantomim Együttes bemutató előadása OSTENDEI MASKARÁK Koreográfus-rendező: Köllő Miklós. November 1-én, vasárnap du. 124 órakor „A költő felel” NEMES NAGY ÁGNES Bevezeti: Rónay György.

Next