Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1972 (14. évfolyam, 1-16. szám)
1972-01-10 / 1. szám
Az ELTE szakszervezeti tanácsa megválasztotta a szakszervezeti bizottság elnökét és két titkárát Az ELTE szakszervezeti tanácsa december 21-én ülést tartott, ahol megválasztották a szakszervezeti bizottság szűkebb titkárságát. Dr. Kádár Miklós profes SZOT halála után elnök nélkül maradt a szakszervezeti bizottság. Mivel ennek következtében választásra került sor, a két szakszervezeti titkár — Salamon Zoltán és Weszely Antal — kérték, hogy hét évi munka után mentsék fel őket. Magyar György elvtárs, az 1-SZMP ELTE pb-titkára javasolta a szakszervezeti tanács tagjainak, hogy fogadják el a két titkár lemondását, mivel ők a továbbiakban szakmai-tudományos munkával kívánnak intenzívebben foglalkozni. Magyar elvtárs az előző szakszervezeti bizottság munkáját méltatva, kifejtette, hogy a hét esztendő alatt új stílust alakítottak ki a szakszervezeti munkában, nagy eredményeket értek el elsősorban a dolgozók érdekvédelmi igényeinek megoldásában. Működésük alatt a kül- és belföldi üdültetés széles lehetőségeit teremtették meg, komoly érdemeket szereztek a lakásépítési akció lebonyolításában, és nem kis részük volt abban, hogy meg-,nyithatta kapuit a visegrádi új üdülő. Ugyancsak aktívan közreműködtek a felsőoktatási dolgozók bérpolitikájának elvi kimunkálásában, majd annak az egyetemen, történő gyakorlati megvalósításában. Ezek után Magyar György elvtárs a párt-végrehajtó bizottság nevében javasolta, hogy megtartva az eddigi gyakorlatot, válasszon, a szakszervezeti tanács elnökét és két titkárt. Elnöknek javasolta dr. Szakács Kálmán professzort, titkárnak pedig Böröczki Károly adjunktust és dr. Máté Gábor tudományos kutatót. A tanács tagjai egyhangúan megválasztották a jelölteket . Szalóky Lambert, a Pedagógus Szakszervezet elnöksége nevében méltatta a leköszönő titkárok munkásságát, valamint tolmácsolta Péter Ernő főtitkár köszönetét és személyes jókívánságait. Vitéz Gáborné dr. TÉNYLEG MAGÁNÜGY? Ahogy lenni kellene... „Végül: minden dohányos gondoljon azokra, akik nem dohányoznak! Zárt helyiségben, ahol sok ember tartózkodik, ne dohányozzunk. Kíméljük meg a nem dohányzókat attól, hogy a kilehelt és a cigarettából felszálló füstöt akarva-akaratlanul beszívják. Ennyivel minden dohányos tartozik azoknak, akik egészségesen kívánnak élni, s nem dohányoznak.” (Idézet az „Élet és Tudomány” 1971 XII. 10. számából.) ahogy van... Gomolyog a füst a kari tanácsteremben, a kari tanács már másfél órája ülésezik. Halkan csattannak az öngyújtók, sercegnek a gyufák, a füst sűrűsödik. Időnként kinyitják az ajtót, hogy valamit javuljon a levegő. Szünet nincs, ha lenne, az emberek esetleg nem jönnének vissza, az ülés nem lenne határozatképes. Párttaggyűlés. A kép ugyanez. A titkár beszámolóját tartja, egy-egy hallgató rágyújt, és ahogyan illik, körbekínálja a cigarettát szomszédainak, mint ahogyan elvárja a szomszédjától, hogy negyedóra múlva ugyanezt tegye. Csakhamar füstfelleg tör fel az újonnan rágyújtottak felől, amely elvegyül a már jócskán kavargó dohányfüsttel. Szünet: az ablakokat kitárják, bejön a friss levegő. Egyesek gyorsan megkeresik kollégáikat, több emberrel is beszélnek. Vége a szünetnek: az ügyintézők viszszaülnek helyükre, s mint akik jól végezték dolgukat, rágyújtanak. S kezdődik minden élőből. Folytassam? Inkább nem, untatom a kedves olvasót. Mellőzöm a párt-végrehajtó bizottsági ülés, a tanszéki értekezletek, a KISZ-taggyűlések, stb. hasonló jellegű leírását. Variációk vannak: a lényeg ugyanaz: füstös, rossz levegőjű, szemet csípő, köhögtető helyeken értekezünk. Sokat és rendszeresen. És dohányzunk: mindenki dohányzik! ! ! Az is, aki akarja, az is, aki nem. Aki rabja a szenvedélynek és az is, aki csak szenved tőle, kényszerűen tűri, hogy mások orra alá füstöljenek. Hiteles orvosi vélemények szerint a füstös helyiségben lévő nemdohányos kénytelen elszívni minden negyedik-ötödik cigarettát, amelyre mások gyújtottak rá És ezzel együtt kénytelen elszenvedni mindazokat a káros következményeket, amelyek a dohányosokat érik. (Növekvő esély az érelmeszesedésre, tüdőrákra, hajlam az idült hörghurutra stb.) Sőt, tegyük hozzá, még többet is szenved tőle, mert a nemdohányos rendszerint nem szereti a dohányfüstöt, előbb-utóbb megfájdul tőle a feje, kivörösödik a szeme, köhögni kezd tőle, mert szervezete nincs hozzászokva az aktív dohányzáshoz. Miért tűrik mindezt a nemdohányosok? Mert nálunk a dohányzás, abszolút magánügy, teljes a dohányzási demokrácia; mindenkinek joga van rágyújtani és a dohányzástól tartózkodni. Hogy ez a „demokratikus jog” teljesen egyenlőtlen helyzetbe hozza az embereket, hogy a nemdohányos tartózkodása a dohányzástól nem okoz betegséget, rossz, a munkát hátráltató közérzetet a dohányosnak, fordítva viszont igen, az másodlagos dolog. A dohányzás demokráciája nem törvényen alapszik, nem a szocialista építés vívmánya, nagyobb erő áll mögötte: a szokás. S a megszokás még a mi viszonyaink között is nagy úr, a szokásokat sokkal nehezebb megváltoztatni, mint a törvényeket. De nem lehetetlen ... A probléma persze nem új. Amióta a szokás kialakult, a nemdohányosok — és tegyük hozzá — a statisztika szerint a nemdohányosok közel kétharmadát teszik ki a dolgozóknak, megpróbálnak küzdeni a számukra ezen kedvezőtlen helyzet megváltoztatásáért. Két évtizede azt mondták, az ilyen törekvésekre, hogy „kispolgári nyavalygás”, nem az a fontos, hogy füstben tanácskozunk vagy sem, hanem hogy a munka menjen. Ma már nem hallunk ilyen ellenvetéseket, csak éppen nem történik semmi változás. Pontosabban: csak nálunk nincs alapvető változás. Számos Szocialista országban, (sőt helyenként más munkahelyeken, nálunk is) megtalálták a probléma nagyon egyszerű, ésszerű, és ugyanakkor a dohányosokra is méltányos megoldását. Az értekezletek különböző formáin tilos a dohányzás, de minden órában tartanak egy 5—10 perces dohányzásra alkalmas szünetet. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az értekezletek ettől semmivel sem lettek kevésbé tartalmasak, viszont — meglepetésre — időtartamuk órákban megrövidült. Lehet, hogy azért, mert a dohányosok rövidebbre fogták mondókéjukat, hogy leszűküljön az az idő, amikor nikotinéhségüket nem tudják kielégíteni a nemdohányosok pedig azért, mert zömük a dohányfüst miatt, már régebben leszokott a hosszabb hozzászólásokról. E cikk írója materialista filozófus, s már előre látja, hogy dohányos kollégái — egyébként nem első ízben —, csúfondárosan idealistának fogják nevezni, aki azt hiszi, hogy egy cikk megírásával változtatni lehet egy ilyen szilárd és megkövült szokáson. De hátha mégis??? A KIBERNETIKA ALAPJAI A. J. Lerner, a Szovjet Tudományos Akadémia Automatizálási Intézetének vezető tudósa — a Gondolat Kiadó által közzétett munkájában — arra törekedett, hogy azok is közel férkőzhessenek a kibernetika gondolatköréhez, akiknek nincs megfelelő matematikai felkészültségük. A mű minden sorának maradéktalan megértéséhez valójában mégis elég jelentékeny matematikai ismeretre van az olvasónak szüksége. A világos és egyszerű fogalmazás folytán a téma nagyvonalú nyomonkövetése azonban azokon a helyeken is lehetséges, amelyeken az egzakt témakifejtéshez a bonyolultabb matematika nem volt nélkülözhető. A szerző másik célkitűzése: csillapítani a túlzott lelkesedést, amely a kibernetikában új varázslatot lát, és csökkenteni a kétkedők pesszimizmusát, akik viszont nem várnak tőle semmi hasznot. Ezt a célkitűzést a munka sikeresen megvalósítja. A téma sokrétű bemutatása folyamán Lerner ugyanis nem esik lelkes túlzásba az el, ért eredmények szintjének ismertetésekor, józanul mérlegeli a további lehetőségeket, és nem mulasztja el a lehetőségek korlátainak ismételt reális jelzését sem. Többek között felhívja a figyelmet arra, hogy a mesterséges vagy természetes kibernetikai rendszerek elvi lehetőségei és a korszerű számítógépek valódi lehetőségei közt alapvető különbségek állnak fenn. Azonkívül definiálja, és élesen megvilágítja a számítógépek lehetőségeinek az ember alapvető képességeivel rokon korlátait. Végül az ún. nagy rendszerekről, a teljes bonyolultságukban tekintett biológiai, műszaki, gazdasági rendszerekről szólva a szerző figyelmeztet: a nagy rendszerek elmélete most kezd kialakulni, alapfogalmai nem véglegesek, és jelentős nehézségek mutatkoznak a változó körülmények között dolgozó bonyolult szervezetű rendszerek gépi irányításának megvalósítása terén. A jelzett nehézségek miatt a valóságban ezektől a rendszerektől nem optimális, hanem csak megfelelően jó vezérlést lehet elvárni, olyat, amely legalábbis nem rosszabb az emberi irányításnál. A kibernetika iránt érdeklődők számára A. J. Lerner munkája — letisztultan egyszerű előadása és reális szemlélete folytán — kitűnő eligazítást ad a tudománynak erről az újonnan meghódított területéről. J. S. Mi a véleményed ? A TTK KISZ-szervezetének akcióprogramjában foglaltak alapján az elmúlt félévben a tagösszeírással párhuzamosan egy 24 kérdésből álló kérdőívet töltöttek ki a kar KISZ-tagjai egyénenként vagy kollektívan. A kari KISZ-bizottság e kérdésekkel a hallgatók véleménye, ismeretei, javaslatai iránt érdeklődött, elsősorban az alapszervezetekben folyó tevékenységgel kapcsolatban. A válaszok összegzése, értékelése még folyik, de néhány általános vonás már jól látszik. Ezekről kérdezem Szigeti Zoltánt, a TTK KISZ-vb titkárhelyettesét, mintegy „előzetest” kérve a felmérésről. — A KISZ-nek társadalmunk, ifjúságunk életében betöltött szerepévelkapcsolatban még mindig él az élcsapat iránti nosztalgia. Sokan a szervezeti szabályzat első mondatát figyelembe sem véve, még mindig élcsapatnak szeretnék a KISZ-t látni. Ezzel kapcsolatban éles kritikával illetik a középiskolai KISZ-felvételek gyakorlatát, amely egy adott kész helyzet elé állítja az egyetemi KISZ-szervezetet, s aminek eredménye az is, hogy a kar hallgatóinak 86 százaléka tagja ifjúsági szövetségünknek. A másik jellemző vélemény, ami az előzetes értékeléskor kitűnik, hogy az alapszervezeti tagok keveslik az információt a felsőbb KISZ-vezetőségek munkájáról. Ennek a ténynek, úgy érzem két oka lehet, az egyik az, hogy valahol az alapszervi vezetőségek táján valóban elakad az információ, a másik pedig, hogy az alapszervezeti tagok egy része nem is igényli a tájékoztatást, mint ahogy ezt egy-két kollektíva őszintén meg is mondta. A harmadik általánosítható tény, hogy a hallgatói képviseleti rendszer működését, lehetőségeit, jogait nem ismerik kellőképpen KISZ-tagjaink. Ez sajnos, érdekvédelmi munkánk egyik hiányossága, nevezetesen az, hogy nem folyt eddig e téren megfelelő tájékoztató tevékenység. Ennek hiánya főleg jelenlegi első és másodéveseinknél okoz problémát. A felmérés többi kérdésére adott válaszok további részletes értékelést igényelnek, mely értékelést a kari KISZ-bizottság megvitatja, és a további teendőket annak alapján szabja meg. B. A. *. WiMMMM.Vto Bemutatjuk az ELTE szb ELNÖKÉT Dr. Szakács Kálmán professzor 1947-ben kezdte meg tanulmányait egyetemünkön. 1957 óta oktatóként tevékenykedik. Tanulmányi évei alatt a MEFESZ kari titkára volt, a későbbiek során két ízben volt a bölcsészkar párttitkára, s 1966 óta az MSZMP ELTE végrehajtó bizottságának tagja. Három esztendeje, a tudományos szocializmus tanszék professzora. Szakács elvtárs megválasztása után a bizalom megköszönése mellett, röviden így körvonalazta a szakszervezet jövőbeni feladatait: — Olyan bérpolitika kialakítására kell törekedni, amely összhangban van a végzett munkával, tehát differenciál, ugyanakkor biztosítja minden dolgozó számára az állandó , stabil életszínvonalat. Ez összhangban van államiunk bérpolitikájával, s megfelel a szakszervezet érdekvédelmi tevékenységének. A szakszervezet azonban nemcsak érdekvédelmi szervezet, hanem társadalmi szervezet is, így tehát társadalmi-politiikai feladatai is vannak, amelyet a maga sajátos eszközeivel valósít meg; segíti a szocialista építés munkáját — az egyetemen a nevelést —, foglalkozik a dolgozók nevelésével, kulturális igényeinek kielégítésével. Mindebből adódik, hogy törekedni kell a szakszervezet mozgalmi munkájában az új módszerek felkutatására, alkalmazására. A szociálpolitikai feladatok megoldásához elengedhetetlenül szükséges az állami és pártszervezetek segítsége, csak így lehet megteremteni a jobb munkafeltételeket, előrelépni a lakásépítési programban — köztük olyan sürgető feladatokkal foglalkozni, mint a fiatal oktatók penziója vagy a családos hallgatók közös lakóhelyisége —, és egy sor égető és jogos igény megoldása. TITKÁRAIT Böröczki Károly 1962-ben végezte el az egyetemet, jelenleg a Geometriai Tanszék adjunktusa, 1957 óta KISZ- tag. A fiatal oktatók KISZ-alapszervezetének volt szervező titkára, később a matematikus pártalapszervezetben KISZ-összekötő. 1969 szeptemberében választották meg a TTK szakszervezeti titkárává, ahol többek között megszervezték a nem oktató dolgozók törzsgárdatagságát. Dr. Máté Gábor tudományos kutató, az ELTE jogi karán végzett. 1965-ben a JTK KISZ-szervezet vb-titkárának választották, majd 1970-től a kari pártszervezet szervező titkári funkcióját látta el. 1966 óta a Magyar Jogtörténeti Tanszék tudományos munkatársa, ahol akadémiai státuszban tevékenykedik, de részt vállal a tanszék oktató-nevelő munkájából is.