Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1973 (15. évfolyam, 1-19. szám)

1973-01-24 / 1. szám

Egyetemünk hívei Szabó Imre professzort 60. születésnapja alkalmából egyetemünk rektora és pártbizottságának titkára az ál­lam- és jogtudományi kar dékánja, valamint az állam- és jogelméleti tanszék oktatói december 1-én köszöntöt­ték. December 11-én, a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulója alkalmából az egyetemeink közötti kapcso­latok alapján Ádám György rektor vezetésével egyetemi delegáció utazott Moszkvába. A delegáció tagja volt Ma­gyar György, az egyetemi pártbizottság titkára, valamint Ács Sántha Miklós, a rektori hivatal főelőadója. Ugyan­csak december 11-én a moszkvai egyetem meghívására a Szovjetunióba utazott Sárándi Imre dékán.­­ A magyar állam- és jogtudományi tanszék kollektí­vájának (Kovács Kálmán, Sík Ferenc, Búzás József, Máthé Gábor, Révész Tamás) Tanulmányok az utolsó 100 év magyar közigazgatásának történetéből című pá­lyamunkája, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke ál­tal meghirdetett 1972. évi tudományos pályázaton díjaz­­ásban részesült. A jogi kar néhány oktatóját hazai, illetve nemzet­közi szervezetek tagjaivá választották: dr. Békés Imre do­cens, a Magyar Jogász Szövetség elnöksége Közleke­dési Bizottsága, dr. Névai László tanszékvezető egyetemi tanár az 1972-ben Bolognában megalakult Institut Inter­national de Droit procedual, dr. Szabó Lászlóné tanszék­­vezető egyetemi docens a Magyar Jogász Szövetség el­nöksége 1972. október 31-én tartott ülésén a büntetőjogi bizottság tagja lett, dr. Vas Tibor egyetemi tanárt pedig a Magyar Jogász Szövetség elnöksége 1972. október havi ülésén az Állam és Jogelméleti Szakosztály elnökhelyet­tesévé választották. SZOCIALISTA EGYÜTTMŰKÖDÉSI SZERZŐDÉS AZ EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM ÉS A GYŐR-SOPRON MEGYEI TANÁCS VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA KÖZÖTT . Az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Győr-Sop­­ron megyei Tanács végrehajtó bizottsága elhatározta, hogy közös céljaik hatékonyabb megvalósítása érdeké­ben szocialista együttműködési szerződést köt. A szocialista együttműködési szerződés megkötésével a szerződő felek célja: 1. Az egyetem segítse a vb-t a megye által előre jel­­­­zett társadalmi, tudományos és kulturális feladatainak hatékonyabb megvalósításában. Az együttműködés tegye lehetővé, hogy az egyetemi szakemberképzés fokozot­tabban igazodjék a gyakorlati élet követelményeihez. 2. A vb körültekintő pályaválasztási segítségadással legalkalmasabb tanulóit irányítsa az egyetemre, a kép­zési idő alatt pedig állandó kapcsolatot tartson, az egye­tem elvégzése után pedig elhelyezkedésükről gondoskod­jék. A szerződést január 19-én egyetemünkön kötötték meg és írták alá , amely esemény lapunk nyomdai munká­latai alatt történt, tehát a munkatervről és a részletek­ről következő számunkban adunk részletesebb tudósítást. A pécsi Nagy Lajos Gimnázium 285. születésnapját ünnepli Középiskolákról szóló soro­zatunk új állomáshelye az ősi Pécs város nagyhírű Nagy Lajos Gimnáziuma. Választá­sunk azért is esett rá — meg­váltjuk —, mert a nem pesti középiskolák közül innen ol­vassák a legtöbben lapunkat. A köszönet és a kíváncsiság „hajtott el” hozzájuk. S a má­sik ok bemutatásukra matu­zsálemi koruk, a szép évfordu­ló: ebben az esztendőben ün­nepük 285. születésnapjukat. „Gimnáziumunk Pécs köz­pontjában, történelmi környe­zetben, a Dzsámi szomszédsá­gában áll. A belépőt az iskola zászlója és névadónk, Nagy Lajos király szobra fogadja. A hatalmas lépcsők, az ódon vastag falak, iskolánk volt di­ákjai, mint például Vas Gere­ben, Babits Mihály, Surányi Miklós, a Cséby testvérek, Au­gust Leona emléktáblái 285 év történetéről mesélnek. A „sima” osztályokon kívül fizika, kémia, matematika és angol tagozatok, valamint a megszűnőben levő szőlész-bo­rász szakközépiskola utolsó két osztálya működik. Nyolc szakkörünk, matematikából és fizikából egyetemi előkészítő­ink vannak. Ifjúsági könyv­tárunkban a 6200 kötetből 4650 a szépirodalmi alkotás; tanári könyvtárunk közel 30 ezer kötet. Iskolánk 820 tanu­lója között 350 KISZ-tag van. A pártszervezet három­havon­­ként fórumon válaszoll a ta­nulók kérdéseire. A KISZ véd­nökséget vállal iskolánk kul­turális rendezvényei fölött, évek óta mi rendezzük a me­gyei szintű Fejér Lipót ,mate­matikai és a Steinmetz Mik­lós sokoldalúsági versenyt” — mutatja be iskoláját Fonyó Lu­cia negyedikes, s még hozzá­teszi a legégetőbb problémát: „Az oktatás tárgyi feltételei nem a legjobbak, a legnagyobb gond a helyiséghiány: bioló­giai előadóteremre, történe­lemszertárra lenne szükség, korszerűsíteni kellene a tago­zatos kémiai előadótermet. Az a felszerelés, amely 5-6 éve még országos viszonylatban korszerűnek számított, ma már csak részben felel meg a követelményeknek. Tudjuk, mindez elsősorban pénzkérdés, s az adott anyagi lehetősége­ket nem léphetjük túl.” Flir Mihály negyedikes a jubileumi év előkészületeiről kérdezte meg a gimnázium igazgatóját, Dobay Józsefet: „Több városi szintű ren­dezvényünk lesz — mondta Dobay József igazgató —, ze­nei együtteseink, az irodalmi színpad szereplése, az öreg­diákok emléktáblájának ava­tása, kiállítások az iskola tör­ténetéből, UNESCO-gyűjté­sekből, fotókiállítás. Felhívták a figyelmünket, hogy nálunk érettségizett Millner Tivadar Kossuth-díjas vegyészmér­nök, dr. Szalmásy Lajos me­gyei főügyész felajánlotta az 1930—33. közötti iskolai év­könyveit, jelentkezett dr. Si­­mor Ferenc kandidátus, volt itteni diák. Emlékkönyv-típusú „Év­könyvet” adunk ki, amelyben sokat dolgozott méltán híres fotószakkörünk is. Az anya­gi fedezetet az őszi társadalmi munkák felajánlásai azonban csak részben biztosítják, hi­szen a tervezett 3 ezer példány 90 ezer forintba kerül. Az em­lékkönyv kiadása egybeesik a nyomda 100 éves évfordulójá­val, s a kettős jubileum al­kalmából a nyomda vállalta kiadványunk kiemelt kezelé­sét.” Egyetemi lap lévén, érdekes volt számunkra a továbbta­nulási lehetőségekről hallani. Erről Tóth Valéria negyedikes így számol be: „A nálunk működő 15 ta­gozatos osztály elmélyültebb, alaposabb tanulást tesz lehe­tővé, mint az általános tan­tervű — ezt mutatják a fel­vételi vizsgák eredményei is. Tavaly például a kémia­tagozaton 35 diák közül 31-et, az angolon 34-ből 22-őt vet­tek fel, míg az egyik „sima” osztályban 35 tanulóból 18-an tanultak tovább. Idén az an­gol tagozatról 30-an, a párhu­zamos általános tantervű osz­tályból 15-en szeretnének to­vábbtanulni. A legnépszerűbb az orvosi és a közgazdasági egyetem, valamint a Tanár­képző Főiskola. Akinek még nincsenek határozott elkép­zelései, annak sok hasznos ta­nácsot adnak iskolánk volt diákjai; a jogi egyetem „nyílt napja” is ezt a célt szolgálja.” A továbbtanulási esélyt az előkészítőkön kívül a tantár­gyi és a pedagógiai kísérletek is növelik. Az egyik első osz­tály egy érdekes próbálkozás résztvevője: az Országos Pe­dagógiai Intézet és az MTA Nyelvtudományi Intézete ve­zetésével Szende Béláné ta­nárnő új nyelvtanítási mód­szerrel oktat. A tanárnővel folytatott beszélgetést Tóth Valéria negyedikes fogalmazta meg: „Az úgynevezett „gene­ratív-strukturális” nyelvezetet tanítjuk, vagyis a mondatok­ból haladunk a nyelv kisebb egységei felé. Vizsgáljuk a a gondolkodás és a nyelv vi­szonyát, azt, hogy a beszéd­­szituációkban hányféle módon fejezhetjük ki közlendőinket. Ez az év a kísérlet első sza­kasza, jövőre az országban több helyen bevezetik. A diá­kok szerint jobb, mint a régi módszer: hasznosabbnak, a mindennapi életben jobban felhasználhatónak tartják.” Pécs — többek között — ze­nei életéről híres. A gimná­zium is kiveszi ebből a ré­szét, amelyről Gárdonyi Mag­dolna számol be lelkesen. „Városunkban a zenei okta­tás forradalmasítását „Legyen a zene mindenkié!” mottóval indította Kodály Zoltán. Is­kolánkban öt zenei együttes: vegyeskar, férfi-vokálegyüttes, leánykórus, vonószenekar és az Orff-együttes működik, amelyek hagyománya több év­tizedes. Volt diákjaink közül Nádor Tamás, a Pécsi Rádió zenei szerkesztője az ország első és egyedülálló diák­stú­dióját szervezte meg; Károly Róbert, a pécsi­ Nemzeti Szín­ház karmestere, zeneszerző pe­dig az iskolai szimfonikus ze­nekarát vezette. 1965-ben a 83. életévében járó Kodály Zoltán vegyeskarunkat kérte fel Mo­hács című művének bemuta­tására, amelyre a keszthelyi Helikonon került sor. A Mes­ter ezekkel a szavakkal adta át a partitúrát: „Várakozással a pécsi Ifjúsági Karoknak”. Ivasivka Mátyás tanárunk, aki 16 éve munkálkodik ze­nei életünk kiszélesítése ér­dekében, a következőket mondta:, — A kórusok verbuválásá­nál a legfőbb szabály az ön­kéntesség. Nem egyesületesdi játszásról van szó, ha a kó­rus és a zenekar életének irá­nyításába bevonják a diáko­kat. A kórustitkár az együttes „társadalmi” vezetője: ő ve­zeti a kórusnaplót, ő az a da­los, akire a többiek hallgat­nak, aki a testvéregyüttesek­kel tartja a kapcsolatot, s szükség esetén a karnagyot is helyettesíti a próbán. A szó­lamvezetők a kórustitkár segí­tőtársai. Az ifjúsági vezetőség­nek van tekintélye, a tapasz­talat szerint több, mint egy „kivezényelt” pedagógusnak.” Ebben a tanévben a jubileu­mi hangversenyen túl, a Keszthelyi Helikon lesz szá­mukra az újabb erőpróba. De Pécs a színjátszás váro­sa is, ezért az iskoláról szóló bemutató utolsó kéne villant­sa fel a gimnazisták színpadi művészetét. Nagyistók Mihály harmadikos számol be erről: „Irodalmi színpadunk — Ferencz Éva tanárnő vezeté­sével — Csurgón az Országos Diákszínjátszó Napokon ragyo­gó szereplésével elnyerte a fesztivál nagydíját. Műsorukra felfigyeltek a Visegrádi Szín- j­átszó napok rendezői, és múlt év augusztusában meghívták őket városukba. Hírük túlju­tott az ország határain is: Ju­goszláviában a Horvátországi Magyarok Szövetsége felkéré­sére játszottak, amelyre Pető­fi verseiből összeállított mű­sorral készültek. A legköze­lebbi terv: az idei Helikonon való jó szereplés, amelyre Pá­­kolitz István költeményeiből készülnek.” Így számolnak be röviden a diákok iskolájukról, a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumról, ahol emberré formálódásuk egyik legfontosabb négy esz­tendejét töltik el. Gútai Katalin PETŐFIVEL BÉKESBEN Az ELTE Balassi Bálint sza­valóköre még csak készült Petőfi-műsorára, amely címé­ben („Petőfi 1847”) hordja jel­legét is. Még a levelek, versek, kritikák összeállítása folyt, amikor a Békéscsabai Művelő­dési Központból levél érke­zett a szavalókör vezetőjéhez, Surányi Ibolyához. Kérték: a szavalókör egy-két tagja utaz­zon le Békés megyébe, s ott Petőfiről szóljon a falvak és városok, gimnáziumok, könyv­tárak közönségének. A feladatot csak növelte, hogy olyan helyeken kellett a kis társulatnak előadnia, ahol előzőleg Nagy László lépett fel verseivel, Berek Kati, Surányi Ibolya és Jancsó Adrienne ara­tott sikereket December 4-én végül is négy egyetemista: Kovács Olga (ma­gyar—könyvtár II. év), Valachi Mária (orosz—német IV. év), Horváth Endre (magyar— olasz I. év) és Szabó András (népművelés—magyar II. év) szállt fel a békéscsabai gyors­vonatra. A műsor szerkesztője, Surá­nyi Ibolya, gondosan ügyelt a kronológiára, „Szabadság, sze­relem,­­ kettő kell nekem” — ezekkel a szavakkal indul és fejeződik be az előadás. Hiszen az 1847-es év termése a forra­dalomhoz és árharchoz m­indinkább közelebb sodródó költőt, Arany János barátját, s a költői szerelmest egyaránt megszólaltatja. Az ostoba, értetlen kritikák pedig arra a közegre világíta­nak rá amelyben Petőfinek tevékenykednie kellett Békés megyében 25 előadást tartott a kis társulat. Műsorai­kat Békéscsaba, Sarkad, Tót­komlós, Mezőhegyes, Csaba­­csűd, Szeghalom, Kőrösladány, Doboz, Békés, Mezőberény, Csanádapáca, Dévaványa, Elek, Medgyesegyháza, Gerendás, Gyoma, Gyula, Battonya, Me­­zőkovácsháza, Sarkad közönsé­ge hallgatta meg. Mindennap három műsor zajlott le, kettő délután — egy pedig este. Magam is ott voltam a sze­replők között, ezért talán meg­bocsátható, hogy legszíveseb­ben saját benyomásaimról írok. Népművelő szakos va­gyok, s igyekeztem egy kicsit ebből a szempontból látni, hallani tapasztalni. A népmű­velés és a közoktatás kapcso­latát ezek az előadások min­dennél jobban megvilágították számomra. Érdekes volt pél­dául megfigyelni, hogy az ál­talános és középiskolás tanu­lók reagálását mennyire meg­határozta magyartanáruk sze­mélye. Ott, ahol a diákság kö­rében Petőfit szerető magyar­tanár ü­lt, rendszerint felfor­rósodott a hangulat. Előadásainkon szinte min­den korosztály jelen volt. Bé­késcsabán például hetven idős nyugdíjas kísérte figyelemmel produkcióinkat Szeghalmon 250 zsibongó nebuló derült na­gyokat Petőfi szókimondó so­rain. Mezőhegyesen viszont mindössze 11 közönyös arcú néző jelenlétében indult mű­sorunk. Mégis, talán ez volt a legemlékezetesebb szereplé­sünk. Nehezen tört meg a jég, de aztán fokozatosan oldódott a hangulat, éreztük, hatni tu­dunk a kisszámú közönségre. Egy-két helyen úgy tűnt, hogy a fiatal közönség — saj­nos — távol áll Petőfitől. Ki­derült az oka is: nem isme­rik, mert nem olvassák. De azt hiszem, mégicsak a dobozi Ifjúsági Klub közönsége a jel­lemzőbb : hahotázva hallgat­ták a páratlanul szellemes, hu­moros levélíró Petőfit, aki a rossz verseket közlő folyóirat szerkesztőjét alapos fejmosás­ban részesíti, aki ellenállha­tatlanul tud még pénzt is köl­csönkérni. Humora és mind­máig ható lírája ugyanarról a tőről fakadt. Hiszem, hogy műsorunkból Békés megye közönsége azt is megsejtette, s azt is felfedezte, hogy az 1847-es Petőfi egyáltalán nincs messze 1972-től. Szabó András Megsárgult lapokban tallózva.•• Az újságpapírnak van egy sajátos tulajdonsága, hogy évek múltán, idővel megsár­gul. Sok esetben ez törté­nik a tartalommal, az írott szavakkal is, megfakul, vagy talán csak az emlékezet te­szi színtelenné. Érdekes do­log, még akár csak 5—7 éves újságokat is lapozgatni és böngészni, mi fakult meg, s mi élő, színes még ma is. Az óév vége, és az új esz­tendő kezdete amúgy is a visszapillantások ideje, a visszapillantásoké, amikor fel­idézzük a múlt érdekesebb, fontosabb eseményeit. E visszatekintésünket az a tény is indokolttá teszi, hogy az Egyetemi Lapok 15. évfolya­mának jegyzését kezdjük meg. Azok számára is érde­kes lehet a megsárgult lapok „megidézése”, akik­ a cikkek megjelenése idején még csak készültek egyetemünkre. Ha csak 1965—66-ig is la­pozunk vissza, olyan nevek­re bukkanunk a szerzők kö­zött, melyek viselőit azóta az egész ország megismerte: Baranyi Ferenc, Simonffy András, Moldoványi Ákos, Wisinger István stb. Az ak­kor megszólaltatott oktatók is azóta előbbre léptek és a hallgatókból végzett diplo­mások lettek. ★ Kezdjük a tallózást la­punk 1965. december 8-i számában. A „vezércikk” az alakuló kari KISZ-bizottsá­gokról számol be. Kisfaludy Gyulával, az ELTE KISZ-titkárával készített riport­ban: ......az egyetemi KISZ-bizottság csak elvibb, átfo­góbb feladatokkal foglalkozik majd, az egyes karok önálló­sága és felelőssége viszont jelentékenyen megnő. A kari bizottságok „teljhatalmat” kapnak az illető kar ügyei­ben, s közvetlenül kooperál­nak az illető kar állami­- és pártvezetőivel, a kari taná­csokkal, míg az egyetemi bi­zottság, az egyetemi, vala­mint rektori tanáccsal, az egyetemi pártbizottsággal, a kulturális bizottsággal, a BEAC-cal, a szakszervezettel, valamint a felsőbb KISZ- szervekkel (kerületi, buda­pesti bizottság) dolgozik együtt... Reméljük, hogy a túlságosan hosszú hierarchia huszáros „elmetszése” min­denképpen javára válik a KISZ-munkának.” Dr. Kisfaludy Gyula négy évi KISZ-titkári működés után, ma a TTK tudomá­nyos szocializmus tanszéki csoport adjunktusa, aki a KISZ tevékenységét ma is fi­gyelemmel kíséri. — Beváltotta-e a reménye­ket a kari KISZ-bizottságok megalakulása, nőtt-e az irá­nyító munka hatékonysága? — A kari KISZ-bizottságok megalakításáról szóló hatá­rozatot felsőbb párt- és KISZ-szervek hagyták jóvá, ennek előkészítése titkárrá választásom előtt történt. Most, amikor az ember egy ilyen régi szituációba pró­bálja beleélni magát, akkor jónéhány évvel tapasztaltab­ban, óhatatlanul is kicsit kri­tikusabb éllel fogalmaz. Te­hát, amikor ma azt mondom, tisztában voltunk azzal, hogy egy szervezeti változtatás nem oldja meg a tartalmi problémákat, valószínű, hogy annak idején optimistább voltam. Az akkori határozat szükségessége azon alapult, hogy a karokon megerősödtek a KISZ-szervezetek és a kari bizottságok híján az egyete­mi bizottság és vb foglalko­zott a reszortos munka és a KISZ mozgalmi tevékeny­­ség legapróbb kérdéseivel is. A kari KISZ-vezetésnek te­hát alig volt önállósága. A döntés óta eltelt idő a vál­toztatás helyességét igazolta, fokozódott a kari KISZ-bi­­zottságok önállósága, az irá­nyító munka hatékonysága, további decentralizálás tör­tént a szakcsoportok, töm­bök irányába, s a szervezeti változtatások tették lehetővé a KISZ-munka differenciál­tabb irányítását, például a vezetőképzés, a követelmény­­rendszer, stb. karonkénti ki­dolgozását is. A kari KISZ-bizottságok léte ma már természetes realitás, melynek szükségessé­ge a KISZ-munka bizonyos fejlettségi szintjén, mint a további fejlődés feltétele je­lentkezett. „Születését” most a választások előtt is érde­mes volt visszaidézni. ★ A TTK Bolyai Kollégiu­ma a közelmúltban emléke­zett meg kollégiummá válás

Next