Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1975 (17. évfolyam, 1-21. szám)
1975-01-20 / 1. szám
BÚCSÚ MIKELY SÁNDOR (1917-1975) A Sors kegyetlen egyetemünkhöz! Egymás után ragadja ki körünkből azokat a kollégáinkat, akik nem egy hosszú, eredményekben gazdag élet után távoznak az élők sorából, hanem a még be nem teljesedett tudományos tervek, az íróasztalok mélyén tornyosuló, szintézisre váró anyaggyűjtések kellős közepéből, életük világában. Így távozott el tőlünk — olyan csendesen és zokszó nélkül, mint amilyen csendesen járt-kelt közöttünk, és viselte zokszó nélkül az élet rá nehezedő terheit — Mikesy Sándor is, a Nyelvtörténeti és Nyelvjárástani Tanszék tudományos munkatársa. Egész pályája az egyetemhez kötődött. Fiatal emberként lett tanársegéd az akkori Magyarságtudományi Intézetben, később a nyelvészeti tanszékek könyvtárosa lett. Legutóbb tudományos munkatársi beosztásban fejtett ki tudományos, tudományszervezői és oktatói tevékenységet. Kutatói munkájának és tudományos érdeklődésének legfőbb területe a névtudomány (onomasztika) volt. Hatalmas anyagot gyűjtött össze ebben a témakörben, s a szakterület egyik leghivatottabb szakértőjének tekintették. Csakis életkörülményeinek és egészségi állapotának alakulása miatt nem készült el soha dédelgetett nagy terve, a magyar családnevek leíró és történeti összefoglalása. Ehelyett a nyelvészeti folyóiratok, főként a Magyar Nyelv hasábjain közölt már 1937-től kezdve névmagyarázó cikkeket (Az Oszvald keresztnév magyar vezetéknév származékai, Dalma, Rita, Jácinta, Donászy, Királyfia Kis Miklós stb.). Korábbi dolgozatai, így doktori értekezése is (Szabolcs megye középkori víznevei) földrajzi nevek történeti vizsgálatát tűzték ki célul. Hosszú idő óta látta el a Magyar Nyelv című nyelvészeti folyóirat technikai szerkesztői teendőit, példamutató gondossággal és nagy szaktudással. Egyidejűleg rendszeresen beszámolt a folyóiratban a Magyar Nyelvtudományi Társaság életéről, az ott elhangzott előadások tartalmáról. Oktatói munkája során a Magyarországon tanuló külföldi diákok magyar tanításában vett eredményesen részt E téren szerzett gazdag tapasztalatait rögzítette egy német ajkú hallgatók számára írt, és halála előtt csaknem teljesen befejezett nyelvkönyvben. Távozását mélyen fájlaljuk, és hiányát még nagyon sokáig fogjuk érezni! H. Bottyánfy Éva MOLNÁR JÓZSEF (1930-1974) Szilveszter estéjén 45. életévében fájdalmas hirtelenséggel váratlanul ment el Molnár József, a Történelem Segédtudományai Tanszék docense, a történelemtudományok kandidátusa. Nagyrédéről indult el, onnét hozta magával népe szeretetét és ízes palóc kiejtését. Gyöngyösön töltött gimnáziumi évek után a budapesti Bölcsészeti Karon szerzett történelemtanári és levéltáros diplomát. Amint végzett, mindjárt kinevezték az egyetemre tanársegédnek. 1957-ben önként visszatért falujába általános iskolai tanárnak. Itt kovácsolódott ki tanári egyénisége, itt segítette a falu szocialista átalakulását, és itt ébredt tudományos érdeklődése Nagyréde múltja iránt. 1959-ben megszerezte a bölcsészdoktorátust, 1961-ben visszahívták az egyetemre. De a helytörténet továbbra is a fő kutatási területe maradt. Nagyréde története a feudalizmus korában című monográfiája a Gondolat Kiadó gondozásában 1966-ban jelent meg. Kandidátusi disszertációjában kibővítette a kapitalizmus kori fejlődés rajzával, és e munka alapján 1968-ban tudományos fokozatot nyert. A kapitalizmus kori rész mint önálló munka megjelenés előtt áll. Tanulmányokat írt a honismeretről, a helytörténet elméleti kérdéseiről, módszertanáról. Ugyanebből a témakörből az egyetemen előadást tartott, szemináriumot vezetett, de mindvégig ragaszkodott hozzá, hogy mint oktatói pályája kezdetén továbbra is ő vezethesse be az I. éves történetszakos hallgatókat a tudományos munka műhelyébe. Egyenes gondolkodású, őszinte, szókimondó és önzetlenül segítőkész embernek ismerjük, akinek az egyetemen, falujában és mindenfelé az országban sok-sok barátja volt. Ezeknek szeretetében és több száz, sőt ezernél is több tanítványának ragaszkodásában tovább él. Sinkovics István HELYTÁLLTAK Az Eötvös Klub adott otthont december 19-én az ELTE mezőgazdasági építőtáboraiban kiemelkedő munkát végzettek jutalomosztó összejövetelének. A jutalmazás ez esetben egyértelműen erkölcsi volt: egyetemünk elismerő oklevelét vehették át a fiatal oktatók és hallgatók. Magyar György az elismerő oklevelek elé szánt elismerő szavaiban említette, milyen jelentős társadalmi megnyilvánulás volt ez a mezőgazdasági tevékenység. Szólt arról, hogy a kedvezőtlen időjárás következtében előállott gazdasági helyzet milyen kedvező, erőteljes közösségi megmozdulásnak szolgált alapul egyetemünk mindhárom karán. Voltak ugyan a szervezésben és a lebonyolításban kisebb fennakadások, de mindezt a közös társadalmi cél iránt elkötelezett fiataloknak sikerült leküzdeniük. A bevezető szavak után Ádám György — egyetemünk rektora adta át elismerő szavak kíséretében az okleveleket. VEZETŐSÉGVÁLASZTÓ TAGGYŰLÉSEK AZ ELTÉN (Folytatás az 1. oldalról.) TB azon alapszervei, melyek eddig megtartották választó taggyűlésüket, alkotó módon vettek részt a munkában, másrészt egyhangúan elfogadták a Magyar Szocialista Munkáspárt dokumentumait. A taggyűlések mások napirendi pontjaként került sor az alapszervi vezetőségek, illetve az egyetemi küldöttértekezlet tagjainak megválasztására. A következőkben közöljük az újonnan megválasztott alapszervi vezetőségek névsorát. BTK I. alapszerv: Titkár Abent Ferenc docens, tagok: Simon Endre docens, Bánlaky Pál adjunktus, Mész László docens, Kalmár Magda tanársegéd. BTK II. alapszerv: Titkár Tarnócz Márton adjunktus tagok: Kulin Ferenc tanársegéd, Gáspár Gézáné docens, Hajdú Mihály docens, Lengyel János egyetemi hallgató. BTK III. alapszerv: Titkár Balogh András adjunktus, tagok: Diószegi István docens, Gergely Jenő adjunktus, Hahn István egyetemi tanár, Balázs Györgyné docens. BTK IV. alapszerv: Titkár Maróthy Jánosné adjunktus, tagok: Tarnói László adjunktus, Győri Judit adjunktus, Kárpáti György adjunktus, Király Péter egyetemi tanár. TTK Biológus alapszerv: Titkár Réz Gábor adjunktus, tagok: Kovács Attila tanársegéd, J. Tóth Dezső adjunktus, Bodnár János tanársegéd, Kelemen Gabriella adjunktus. TTK Földtudományi alapszerv: Titkár Bognár László adjunktus, tagok: Pécsiné dr. Donáth Éva docens, Mészáros Imre műszaki ügyintéző, Nemes Nagy József aspiráns, Benedek Endréné adjunktus. TTK Vegyész alapszerv: Titkár Décsei Lajos adjunktus, tagok: Vértes Attila egyetemi tanár, Pálfalvi Aladárné adjunktus, Gulyás József tanársegéd, Mika József adjunktus. TTK Matematikus alapszerv: Titkár Horváth Jenő docens, tagok: Szigeti Ferenc tanársegéd, Száva Géza tanársegéd, Kurtán Lajos aspiráns, Simonovits Miklós adjunktus. TTK Fizikus alapszerv: Titkár Gueth Sándor docens, tagok: Sipos János docens, Szász András tanársegéd, Nagy Tibor adjunktus, Bánkuti József adjunktus. Központi Hivatalok alapszerv: Titkár Szabó Ferencné osztályvezető, tagok: Brandt Jenőné gondnok, Biernaczky Szilárd felelős szerkesztő, Dénes József szakmunkás, Solti Albert előadó. Egyetemi Könyvtár alapszerv: Titkár Pelle József tud. főmunkatárs, tagok: Lukáts Istvánné könyvtáros, Tóth József üzemvezetőhelyettes. A KÜLFÖLD ÉS A FIATALSÁG Ha van munka, amely meglehetősen hálátlan, úgy a szervezői munka az. Mert általában mindenki természetesnek veszi, hogy 4—5 vagy éppen negyven-ötven személy részére jó és érdekes programot állítsanak össze az „illetékesek”. Tevékenységük értékelésére az alkalmakat mégis a be-becsúszó fiaskók fölötti bosszankodások szolgáltatják. Ilyen körítésben aztán természetesnek tűnik az elmarasztalás... E néhány mondat azért került az ELTE KISZ nemzetközi kapcsolatainak 1975-ös tervéről szóló rövid értékelés elé, mert a külügyi kapcsolatainkat intéző fiúk és lányok — szervezők, bonyolítók, tolmácsok, alkalmi idegenvezetők — jövő évi feladatiról nemrégen hozott döntést az ELTE KISZ VB. Mégpedig nem a már említett „fiaskó” apropóján! Mind a KISZ VB, mind pedig szerkesztőségünk előtt világos, milyen üllentőszerepet játszhat és i :: : - ben a külföldi utazások, az idegen gatlása — a* ön külföldi íróségfogadó és , halig- i»!: 5» o ■•Air tedinar legközösségibb hallgatóiból kerülnek ki. Rátermettségüket a nyelvtudáson és az általános kulturális és politikai tájékozottságon túl a nemzetközi építőtáborok kemény munkái során is bizonyították. Az elkövetkező évben 7 szocialista és két kapitalista ország (Finnország, Ausztria) 12 egyetemének hallgatóival, oktatóival veszik fel a kapcsolatot — illetve folytatják, építik tovább a meglevőket — itthon és külföldön. Figyelmünket a már említett az ELTE KISZ-bizottság külföldi kapcsolatainak tervéből két gondolat ragadta meg elsősorban. Az egyik a nemzetközi tevékenység megjelölt céljai között szerepel, és így hangzik: „ ... törekednünk kell mozgalmi-politikai eredményeink propagálására és a hasznosítható külföldi tapasztalatok átvételére”. Nos, ezzel kapcsolatban csak annyit, hogy mozgalmi-politikai eredményeink bemutatására — és én is akármilyen bemutatásra van itt szó! — minden renglátás alkalmával sort kertünk. Szerintünk most már éppen az a következő feladat,ogy ezt minél céltudatosabban, minél sokrétűbben tegyük. Mire gondolok? Például arra, hogy fűzze szorosabbra az egyetem KISZ-szervezete kapcsolatait olyan csepeli vagy már kerületi, illetve megye nagyüzemi ifjúságával, ahol részben a jó ifjúsági szervezeti élet mondhat sokat rólunk a külföldieknek, részben pedig az ott készülő termékek, ill. munkakörülmények szolgálhatnak bizonyságul a gazdasági fejlődésünkről kialakítandó képhez. Az ún. kultúrprogramok szervezésénél is még következetesebben kell törekedni a szocialista Magyarország jelenlegi kulturális arcélét kirajzoló rendezvények, események feltérképezésére. A tervezet másik figyelemfelkeltő gondolata az 1975. április elején megrendezendő V. nemzetközi diákhéttel kapcsolatos : „Célunk, hogy meghívott vendégeink megismerkedjenek KISZ-szervezetünk aktuális céljaival, tevékenységének formáival, megismerjék hazánk ifjúságának, diákságának életét és eszmecserét folytassunk ifjúsági szervezeteink munkájáról.” — Mindez — természetesen — összekapcsolva hazánk felszabadulásának 30. éves évfordulójával. Úgy gondoljuk, a 30 éves évforduló hazai rendezvénysorozatai jó alkalmat szolgáltatnak arra, hogy külföldi vendégeinkkel szélesebb körben tudjuk megismertetni feladatainkat, eredményeinket. Visszatérve a cikkünk első felében idézett gondolathoz, hogy tudniillik „törekednünk kell... a hasznosítható külföldi tapasztalatok átvételére!” — ezzel kapcsolatban meg kell állapítanunk, hogy szinte semmi információval nem rendelkezünk arról, milyen tapasztalatokkal, tervekkel térnek vissza a külföldre látogató fiatalok. Mi az, aminek hazai, egyetemi népszerűsítéséhez, megvalósításához hozzá akarnak kezdeni. Nem kap ez az oldal elég nyilvánosságot , vagy titkolnák terveiket azok, akik hasznos tapasztalatokkal telve térnek vissza?! E kérdés még nem eldöntött. Az EL-nek is feladata ennek megoldása, de feladata a külkapcsolatokkal foglalkozó KISZ-munkacsoportnak is, hogy az ilyen hasznot hozó utak eredményeit a nyilvánosság előtt dokumentálják. A BTK filozófiai tanszékcsoportja az elmúlt, év december 20-án tartotta e tanévét. A tanácskozás — amely egy sorozat kezdő állomása csupán — azt a célt tűzte ki maga elé, hogy megvitassa. v. lott dolgozóinak néi. •• pikációját. Ez alkalommal Lt .rács József tanszékvezető „Igent mondani az emberre” c. tanulmánygyűjteményét, valamint Lendvai—Nyiri. A filozófia rövid története a Védáktól Wittgensteinig c. kötetének megbeszélésére került sor. Mint Mátrai László akadémikus, a tanszékcsoport vezetője elöljáróban hangsúlyozta, már a tanszékcsoport létrehozásának fő célja is az volt, hogy itt egy tudományos műhely jöjjön létre. A tudományos produktumok kölcsönös megvizsgálása — amely iránt nagy érdeklődés mutatkozik — jelentős lépés előre. Lukács József saját könyvének vitája elé szánva elmondotta, hogy a kötet tudományos igényű tanulmányok mellett esszéket, publicisztikai írásokat is tartalmaz. Mindezek a hazai valláskritikai propaganda s az oktatás folyamán támadt szükségletek kielégítésére születtek. A vallás alapjául szolgáló társadalmi folyamatok kritikája nem zárja ki az immanens bírálatot, a világnézeti különbségek nyilvánvalóvá tételét. A kötet a valláskritika problémáit főként filozófiai, részben szociológiai és történelmi módszerekkel vizsgálja. A felszólalók közül Zoltai Dénes tanszékvezető kiemelte, hogy legjobb tudomása szerint a könyv, amely tudományos kutatás eredményének és a mindennapok szükségleteire adott válasznak egyaránt tekinthető, széles körű visszhangot váltott ki. Közvetve inspirálta például Kovács András most bemutatásra kerülő Kaszap-filmjét. Egyébként az a véleménye, hogy a kérdésfeltevések és válaszok további konkretizálására van szükség. A vitában felszólalt még Nyiri János, Kelemen János, Tóth Tamás és Hont Ferenc. Az értekezlet második témája egy vitatottabb alkotás volt. A Lendvai Ferenc—Nyiri János szerzősége fémjelezte rövid filozófiatörténeti kötet jelentőségéről és szerepéről megoszlottak a vélemények. Voltak, akik, elismerve egy ilyen ismeretterjesztő szándékkal íródott könyv szerkesztési nehézségeit, nem emeltek szót néhány feltűnést keltő megoldásával szemben. Voltak viszont olyanok, akik már magát a műfajt kifogásolták, utalva arra, hogy a cím nem fedi a tartalmat. Kritika tárgyává tették továbbá azt a marxista filozófia tárgyalásának hiányában előállott helyzetet, melynek következtében lehetetlenné vált például Nietzschének, az egzisztencialistáknak vagy éppen Wittgensteinnek szükségszerű szembesítése a marxizmussal. Mátrai László vitazárójában megköszönte az érdekes hozzászólásokat, és kifejezte reményét, hogy az utóbb tárgyalt kötet szerzői — akik könyvük buktatóit kissé fiatalos könnyelműséggel vállalták — megszívlelik a bírálatokat, és egy esetleges újrakiadás során ezt kellő javításokkal is bizonyítják. ny. sz. VEKRŐL VITÁBAN A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nyugállományba vonulása alkalmából, eredményes munkájának elismeréséül Ventura Eduárdnak, az ELTE Egyetemi Könyvtára csoportvezetőjének a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést adományozta. Mádl Ferenc rektorhelyettes és Boksay Zoltán dékánhelyettes 1975. január 14-én Varsóba utaztak, ahol Varsó felszabadulásának 39. évfordulóján és az egyetemi oktatás újrafelvételének ünnepségein képviselték egyetemünket. Elbert János egyetemi adjunktus és Ujházy Lászlóné egyetemi docens 1975. január 5-től háromnapos, az „USA zsurnalisztikája” című konferencián vettek részt Moszkvában. Fusztay János tanársegéd nyerte el a Finn írószövetség háromhónapos ösztöndíját, és 1974. december 25- én Finnországba utazott. A bölcsészkarról január 29-én 19 orosz szakos hallgató Leningrádba, 10 fő pedig Moszkvába utazott féléves tanulmányi részképzésre. A német szakos diákok közül február 7-én — szintén féléves részképzésre — az NDK-ba indul 15 fő. A KISZ Központi Bizottsága nyilvánosságra hozta az 1975—76-os mozgalmi évre vonatkozó kongresszusi akcióprogramját. A KISZ területi és intézményi szervei ennek alapján dolgozzák ki saját éves tevékenységük tervét. Az akcióprogram a Magyar Ifjúság 1974. 52. számában jelent meg. A sportbizottság a 30. évfordulóra készülve nagy munka előtt áll. Ehhez a jelenlegi 20 fős szervezőgárdánk kevés lesz. Szükséges, hogy jelentősen kiszélesítsük bázisunkat, minden alapszerv sportfelelősére számítunk. Február közepére egyetemi sportaktíva-értekezletet tervezünk, amelyen minden alapszervi, szakcsoport-, tömb-, évfolyam sportfelelős konkrét tennivalóját tisztázni fogjuk. Ezúton is kérjük a KISZ-vezetők és a munkához kedvet érzők segítségét a sportmunka fellendítéséhez, terveink végrehajtásához. JELENTI