Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1975 (17. évfolyam, 1-21. szám)

1975-01-20 / 1. szám

BÚCSÚ MIKESY SÁNDOR (1917-1975) A Sors kegyetlen egyetemünkhöz! Egymás után ra­gadja ki körünkből azokat a kollégáinkat, akik nem egy hosszú, eredményekben gazdag élet után távoznak az élők sorából, hanem a még be nem teljesedett tudomá­nyos tervek, az íróasztalok mélyén tornyosuló, szinté­zisre váró anyaggyűjtések kellős közepéből, életük virá­gában. Így távozott el tőlünk — olyan csendesen és zokszó nélkül, mint amilyen csendesen járt-kelt közöttünk, és viselte zokszó nélkül az élet rá nehezedő terheit — Mi- kesy Sándor is, a Nyelvtörténeti és Nyelvjárástani Tan­szék tudományos munkatársa. Egész pályája az egyetemhez kötődött. Fiatal em­berként lett tanársegéd az akkori Magyarságtudományi Intézetben, később a nyelvészeti tanszékek könyvtárosa lett. Legutóbb tudományos munkatársi beosztásban fej­tett ki tudományos, tudományszervezői és oktatói tevé­kenységet. Kutatói munkájának és tudományos érdeklődésé­nek legfőbb területe a névtudomány (onomasztika) volt. Hatalmas anyagot gyűjtött össze ebben a témakörben, s a szakterület egyik leghivatottabb szakértőjének te­kintettéli. Csakis életkörülményeinek és egészségi álla­potának alakulása miatt nem készült el soha dédelge­tett nagy terve, a magyar családnevek leíró és történeti összefoglalása. Ehelyett a nyelvészeti folyóiratok, főként a Magyar Nyelv hasábjain közölt már 1937-től kezdve névmagyarázó cikkeket (Az Oszvald keresztnév ma­gyar vezetéknév! származékai, Dalma, Rita, Jácinta; Donászy, Királyfia Kis Miklós stb.). Korábbi dolgoza­tai, így doktori értekezése is (Szabolcs megye közép­kori víznevei) földrajzi nevek történeti vizsgálatát tűz­ték ki célul. Hosszú idő óta látta el a Magyar Nyelv című nyel­vészeti folyóirat technikai szerkesztői teendőit, példa­mutató gondossággal és nagy szaktudással. Egyidejűleg rendszeresen beszámolt a folyóiratban a Magyar Nyelv- tudományi Társaság életéről, az ott elhangzott előadá­sok tartalmáról. Oktatói munkája során a Magyarországon tanuló külföldi diákok magyar tanításában vett eredményesen részt E téren szerzett gazdag tapasztalatait rögzítette egy német ajkú hallgatók számára írt, és halála előtt csaknem teljesen befejezett nyelvkönyvben. Távozását mélyen fájlaljuk, és hiányát még nagyon sokáig fogjuk érezni! H. Bottyánfy Éva MOLNÁR JÓZSEF (1930-1974) Szilveszter estéjén 45. életévében fájdalmas hirte­lenséggel váratlanul ment el Molnár József, a Történe­lem Segédtudományai Tanszék docense, a történelem- tudományok kandidátusa. Nagyrédéről indult el, onnét hozta magával népe szeretetét és ízes palóc kiejtését. Gyöngyösön töltött gimnáziumi évek után a budapesti Bölcsészeti Karon szerzett történelemtanári és levéltáros diplomát. Amint végzett, mindjárt kinevezték az egyetemre tanársegéd­nek. 1957-ben önként visszatért falujába általános isko­lai tanárnak. Itt kovácsolódott ki tanári egyénisége, itt segítette a falu szocialista átalakulását, és ' itt ébredt tu­dományos érdeklődése Nagyréde múltja iránt. 1959-ben megszerezte a bölcsészdoktorátust, 1961-ben visszahív­ták az egyetemre- De a helytörténet továbbra is a fő kutatási területe maradt. Nagyréde története a feudaliz­mus korában című monográfiája a Gondolat Kiadó gon­dozásában 1966-ban jelent meg. Kandidátusi disszertá­ciójában kibővítette a kapitalizmus kori fejlődés rajzá­val, és e munka alapján 1968-ban tudományos fokozatot nyert. A kapitalizmus kori rész mint önálló munka megjelenés előtt áll. Tanulmányokat írt a honismeret­ről, a helytörténet elméleti kérdéseiről, módszertanáról. Ugyanebből a témakörből az egyetemen előadást tar­tott, szemináriumot vezetett, de mindvégig ragaszkodott hozzá, hogy mint oktátói pályája kezdetén továbbra is ő vezethesse be az I. éves történetszakos hallgatókat a tudományos munka műhelyébe. Egyenes gondolkodású, őszinte, szókimondó és ön­zetlenül segítőkész embernek ismertük, akinek az egye­temen, falujában és mindenfelé az országban sok-sok barátja volt. Ezeknek szeretedében és több száz, sőt ezer­nél is több tanítványának ragaszkodásában tovább él. Sinkovics István HELYTÁLLTAK Az Eötvös Klub adott otthont december 19-én az ELTE mezőgaz­dasági építőtáboraiban kiemelkedő munkát végzettek jutalomosztó összejövetelének. A jutalmazás ez esetben egyértelműen erkölcsi volt: egyetemünk elismerő okle­velét vehették át a fiatal oktatók és hallgatók. Magyar György az elismerő ok­levelek elé szánt elismerő szavai­ban említette, milyen jelentős tár­sadalmi megnyilvánulás volt ez a mezőgazdasági tevékenység. Szólt arról, hogy a kedvezőtlen időjárás következtében előállott gazdasági helyzet milyen kedvező, erőteljes közösségi megmozdulásnak szol­gált alapul egyetemünk mindhá­rom karán. Voltak ugyan a szerve­zésben és a lebonyolításban ki­sebb fönnakadások, de mindezt a közös társadalmi cél iránt elköte­lezett fiataloknak sikerült leküz­deniük. A bevezető szavak után Adám György — egyetemünk rektora adta át elismerő szavak kíséreté­ben az okleveleket. VEZETÖSÉGVÁLASZTÓ TAGGYŰLÉSEK AZ ÉLTÉ N (Folytatás az 1. oldalról.) TE azon alapszervei, melyek eddig megtartották választó taggyűlésüket, alkotó módon vettek részt a munkában, más­részt egyhangúan elfogadták a Magyar Szocialista Munkás­párt dokumentumait. A taggyűlések másoük na­pirendi pontjaként került sor az alapszervi vezetőségek, il­letve az egyetemi küldöttérte­kezlet tagjainak megválasztá­sára. A következőkben közöl­jük az újonnan megválasztott alapszervi vezetőségek névso­rát. BTK I. alapszerv: Titkár Abent Ferenc docens, tagok: Simon Endre docens, Bánlaky Pál adjunktus, Mész László docens, Kalmár Magda tanár­segéd. BTK II. alapszerv: Tit­kár Tarnócz Márton adjunktus tagok: Kulin Ferenc tanárse­géd, Gáspár Gézáné docens. Hajdú Mihály docens, Lengyel János egyetemi hallgató. BTK III. alapszerv: Titkár Balogh András adjunktus, tagok: Dió­szegi István docens, Gergely Jenó' adjunktus, Hahn István egyetemi tanár, Balázs Györgyné docens. BTK IV. alapszerv: Titkár Maróthy Jánosné adjunktus, tagok: Tarnói László adjunktus, Győri Judit adjunktus, Kárpá­ti György adjunktus, Király Péter egyetemi tanár. TTK Biológus alapszerv: Titkár Réz Gábor adjunktus, tagok: Kovács Attila tanárse­géd, J. Tóth Dezső adjunktus, Bodnár János tanársegéd, Ke­lőmén Gabriella adjunktus. TTK Földtudományi alap­szerv: Titkár Bognár László adjunktus, tagok: Pécsiné dr. Donáth Éva docens, Mészáros Imre műszaki ügyintéző, Ne­mes Nagy József aspiráns, Benedek Endréné adjunktus. TTK Vegyész alapszerv: Tit­kár Décsei Lajos adjunktus, tagok: Vértes Attila egyetemi tanár, Pálfalvi Aladámé ad­junktus, Gulyás József tanár­segéd, Mika József adjunktus. TTK Matematikus alapszerv: Titkár Horváth Jenő docens, tagok: Szigeti Ferenc tanárse­géd, Száva Géza tanársegéd, Kurtán Lajos aspiráns, Simo- novits Miklós adjunktus. TTK Fizikus alapszerv: Titkár Gueth Sándor docens, tagok: Sipos János docens, Szász András tanársegéd, Nagy Ti­bor adjunktus, Bánkuti Jó­zsef adjunktus. Központi Hivatalok alap­szerv: Titkár Szabó Ferencné osztályvezető, tagok: Brandt Jenőné gondnok, Biernaczky Szilárd felelős szerkesztő, Dé­nes József szakmunkás, Solti Albert előadó. Egyetemi Könyvtár alapszerv: Titkár Pelle József tud. főmunkatárs, tagok: Lukáts Istvánná könyv­táros, Tóth József üzemvezető- helyettes. A KÜLFÖLD ÉS A FIATALSÁG Ha van munka, amely meg­lehetősen hálátlan, úgy a szer­vezői munka az. Mert általá­ban mindenki természetesnek veszi, hogy 4—5 vagy éppen negyven-ötven személy részé­re jó és érdekes programot ál­lítsanak össze az „illetékesek”. Tevékenységük értékelésére az alkalmakat mégis a be-be- csúszó fiaskók fölötti bosszan­kodósok szolgáltatják. Ilyen körítésben aztán tertnészetes- nek tűndik az elmarasztalás... E néhány mondat azért ke­rült az ELTE KISZ nemzetkö­zi kapcsolatainak 1975-ös ter­véről szóló rövid értékelés elé, mert a külügyi kapcsolatain­kat intéző fiúk és lányok — szervezők, bonyolítók, tolmá­csok, alkalmi idegenvezetők — jövő évi feladatiról nemrégen hozott döntést az ELTE KISZ VB. Mégpedig nem a már említett „fiaskó” apropóján! Mind a KISZ VB, mipd pedig szerkesztőségünk előtt világos, milyen üüentős -zerepet játsz­hat és i :: : l ben a külföldi utazások, az idegen gadása — a* ön külíöl ( j író dégfogadő és , halig- i>!: 5» o ■•Air te;­dinar legközösségibb hallgatóiból ke­rülnek ki. Rátermettségüket a nyelvtudáson és az általános kulturális és politikai tájéko­zottságon túl a nemzetközi építőtáborok kemény munkái során is bizonyították. Az el­következő évben 7 szocialista és két kapitalista ország (Finn­ország, Ausztria) 12 egyetemé­nek hallgatóival, oktatóival veszik fel a kapcsolatot — il­letve folytatják, építik tovább a meglevőket — itthon és külföldön. Figyelmünket a már emlitett az ELTE KISZ-bizottság kül­földi kapcsolatainak tervéből két gondolat ragadta meg el­sősorban. Az egyik a nemzet­közi tevékenység megjelölt céljai között szerepel, és így hangzik: „ ... törekednünk kell mozgalmi-politikai ered­ményeink propagálására és a hasznosítható külföldi tapasz­talatok átvételére”. Nos, ezzel kapcsolatban csak annyit, hogy mozgalmi-politikai ered­ményeink bemutatására — és >. n is akármilyen bemutatás­ra van itt szó! — minden ven- - glátás alkalmával sort kerí- • nk. Szerintünk most már ép­pen az a következő feladat, ogy ezt minél céltudatósab- .an, minél sokrétűbben te­gyük. Mire gondolok? Például arra, hogy fűzze szorosabbra az egyetem KISZ-szervezete kapcsolatait olyan csepeli vagy már kerületi, illetve megye nagyüzemi ifjúságával, ahol részben a jó ifjúsági szerveze­ti élet mondhat sokat rólunk a külföldieknek, részben pedig az ott készülő termékek, ill. munkakörülmények szolgál­hatnak bizonyságul a gazda­sági fejlődésünkről kialakí­tandó képhez. Az ún. kultúr- programok szervezésénél is még következetesebben kell törekedni a szocialista Ma­gyarország jelenlegi kulturá­lis arcélét kirajzoló rendezvé­nyek, események feltérképezé­sére. A tervezet másik figyelem­felkeltő gondolata az 1975. áp­rilis elején megrendezendő V. nemzetközi diáikhéttel kapcso­latos : „Célunk, hogy meghí­vott vendégeink megismerked­jenek KISZ-szervezetünk ak­tuális céljaival, tevékenységé­nek formáival, megismerjék hazánk ifjúságának, diákságá­nak életét és eszmecserét foly­tassunk ifjúsági szervezeteink munkájáról.” — Mindez — ter­mészetesen — összekapcsolva hazánk felszabadulásának 30. éves évfordulójával. Ügy gondoljuk, a 30 éves év­forduló hazai rendezvénysoro­zatai jó alkalmat szolgáltatnak arra, hogy külföldi vendé­geinkkel szélesebb körben tudjuk megismertetni felada­tainkat, eredményeinket. Visszatérve a cikkünk első felében idézett gondolathoz, hogy tudniillik „törekednünk kell... a hasznosítható külföl­di tapasztalatok átvételére!” — ezzel kapcsolatban meg kell állapítanunk, hogy szinte sem­mi információval nem rendel­kezünk arról, milyen tapaszta­latokkal, tervekkel térnek vissza a külföldre látogató fia­talok. Mi az, aminek hazai, egyetemi népszerűsítéséhez, megvalósításához hozzá akar­nak kezdeni. Nem kap ez az oldal elég nyilvánosságot — vagy titkolnák terveiket azok, akik hasznos tapasztalatokkal telve térnek vissza?! E kérdés még nem eldön­tött. Az EL-nek is föladata en­nek megoldása, de föladata a külkapcsolatokkal foglalkozó KISZ-munkacsoportnak is, hogy az ilyen hasznot hozó utak eredményeit a nyilvános­ság előtt dokumpntálják. VEKRŐL VITÁBAN A BTK filozófiai tanszék- csoportja az elmúlt, év decem­ber 20-án tartotta e tanév tét. A tanácskozás — amely egy sorozat kezdő állomása csupán — azt a célt tűz­te ki maga elé, hogy meg­vitass s. v. lort dolgozóinak néi. •• pi .ká- cióját. Ez alkalommal L1 .rács József tanszékvezető „Igent mondani az emberre” c. ta­nulmánygyűjteményét, vala­mint Lendvai—Nyiri: A filo­zófia rövid története a Védák- tól Wittgensteinig c. kötetének megbeszélésére került sor. Mint Mátrai László akadé­mikus. a tanszékcsoport veze­tője elöljáróban hangsúlyozta, már a tanszékcsoport létreho­zásának fő célja is az volt, hogy itt. egy tudományos mű­hely jöjjön létre. A tudomá­nyos produktumok kölcsönös megvizsgálása — amely iránt nagy érdeklődés mutatkozik — jelentős lépés előre. Lukács József saját könyvé­nek vitája elé szánva elmon­dotta, hogy a kötet tudomá­nyos igényű tanulmányok mel­lett esszéket, publicisztikai írásokat is tartalmaz. Mind­ezek a hazai valláskritikai propaganda s az oktatás fo­lyamán támadt szükségletek kielégítésére születtek. A val­lás alapjául szolgáló társadal­mi folyamatok kritikája nem zárja ki az immanens bírála­tot, a világnézeti különbségek nyilvánvalóvá tételét. A kötet a valláskritika problémáit fő­ként filozófiai, részben szo­ciológiai és történelmi mód­szerekkel vizsgálja. A fölszólalók közül Zoltai Dénes tanszékvezető kiemelte, hogy legjobb tudomása sze­rint a könyv, amely tudomá­nyos kutatás eredményének és a mindennapok szükségletei­re adott válasznak egyaránt tekinthető, széles körű vissz­hangot váltott ki. Közvetve inspirálta például Kovács András most bemutatásra ke­rülő Kaszap-filmjót. Egyéb­ként az a véleménye, hogy a kérdésfeltevések és válaszok további konkretizálására van szükség. A vitában felszólalt még Nyiri János, Kelemen Já­nos, Tóth Tamás és Hont Fe­renc. Az értekezlet második témá­ja egy vitatottabb alkotás volt. A Lendvai Ferenc—Nyiri Já­nos szerzősége fémjelezte rö­vid filozófiatörténeti kötet je­lentőségéről és szerepéről megoszlottak a vélemények. Voltak, akik, elismerve egy ilyen ismeretterjesztő szán­dékkal íródott könyv szerkesz­tési nehézségeit, nem emeltek szót néhány feltűnést keltő megoldásával szemben. Voltak viszont olyanok, akik már ma­gát a műfajt kifogásolták, utalva arra. hogy a cím nem fedi a tartalmat. Kritika tár­gyává tették továbbá azt a marxista filozófia tárgyalásá­nak hiányában előállott hely­zetet, melynek következtében lehetetlenné vált például Nietzschének, az egzisztencia­listáknak vagy éppen Witt- gensteinnek szükségszerű szembesítése a marxizmussal. Mátrai László vitazárójában megköszönte az érdekes hoz­zászólásokat, és kifejezte re­ményét, hogy az utóbb tár­gyalt kötet szerzői — akik könyvük buktatóit kissé fia­talos könnyelműséggel vállal­ták — megszívlelik a bírála­tokat, és egy esetleges újraki­adás során ezt kellő javítások- kál is bizonyítják. ny. sz. JELENTI A Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa nyug­állományba vonulása alkal­mából, eredményes munká­jának elismeréséül Ventura Eduárdnak, az ELTE Egye­temi Könyvtára csoportve­zetőjének a Munka Érdem­rend ezüst fokozata kitünte­tést adományozta. Mádl Ferenc rektorhe­lyettes és Boksay Zoltán dékánhelyettes 1975. január 14-én Varsóba utaztak, ahol Varsó felszabadulásá­nak 39. évfordulóján és az egyetemi oktatás újra- felvételének ünnepségein képviselték egyetemünket. Elbert János egyetemi ad­junktus és Ujházy László- né egyetemi docens 1975. január 5-től háromnapos, az „USA zsurnalisztikája” című konferencián vettek részt Moszkvában. Fusztay János tanársegéd nyerte el a Finn írószövet­ség háromhónapos ösztön­díját, és 1974. december 25- én Finnországba utazott. A bölcsészkarról január 29-én 19 orosz szakos hall­gató Lcningrádba, 10 fő pedig Moszkvába utazott féléves tanulmányi rész­képzésre. A német szakos diákok közül február 7-én — szintén féléves részkép­zésre — az NDK-ba indul 15 fő. A KISZ Központi Bi­zottsága nyilvánosságra hozta az 1975—76-os moz­galmi évre vonatkozó kong­resszusi akcióprogramját. A KISZ területi és intézmé­nyi szervei ennek alapján dolgozzák ki saját éves te­vékenységük tervét. Az ak­cióprogram a Magyar Ifjú­ság 1974. 52. számában je­lent meg. A sportbizottság a 30. év­fordulóra készülve nagy munka előtt áll. Ehhez a jelenlegi 20 fős szervező- gárdánk kevés lesz. Szüksé­ges, hogy jelentősen kiszé­lesítsük bázisunkat, min­den alapszerv sportfelelösé- re számítunk. Február kö­zepére egyetemi sportaktí- va-értekezletet terve-1 zünk, amelyen minden alapszervi, szakcsoport-, tömb-, évfolyam sportfele­lős konkrét tennivalóját tisztázni fogjuk. Ezúton is kérjük a KISZ-vezetők és a munkához kedvet érzők segítségét a sportmunka fellendítéséhez, terveink végrehajtásához.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék